2008.02.16. Siófok, Art Rock Café: Freak Of The Week, Hisztéria, Pazar
Két hónappal és egy nappal a legutóbbi, Rocktogonos lemezmegmutató után újra meg- és bemutatásra indultunk. Ezúttal az új hangembert Dávidot akartuk bemutatni a Balaton partiaknak és akartuk alávetni a koncert (mint pudingnál az evés) próbájának.
Gyűlés hatkor a szokásos tankoldánál. Utazás Dávid vezetésével, az ő szolgálati mikrobijában, mely némileg tágasabb, mint Lajosunk mindőnknek kedves Vanessája. Főleg így, hogy szinte semmit nem kellett vinni. Kávé és bivali típusú setét ser magunkhoz vétele, valamint a legújabb, a mancsban megjelent kritikánk megvásárlása és elolvasása után irány a magyar tenger.
A buszban feltöretnek a dobozosok és elhangzik a köszöntő is Milupától:
- Igyunk Laló első ivós útjára!
Mire Arnie rögtön kontrázik:
- És az utolsóra.
Szegény Laló, hátha nem most ihatott utoljára... Az út vidáman robogott alattunk. Vagy inkább mi robogtunk fölötte. Mindegy.
Több lányos apuka is van a csapatban, így felmerült, hogy vajon milyen sráccal állít majd be először az apai szívnek oly kedves leánygyermek. Arra jutottunk, hogy inkább egy az arcán törött varjúszárnyat viselő imós legyen, mint egy hidrogénszőke diszkógömb. Az előbbiek ugyanis csendes, maguknak való emberek, mondhatni ártalmatlanok. Csak szomorkodnak. De ez nem is csoda, ki ne búsongana, ha folyamatosan varjúszárnyat kellene az arcán hurcolnia.
Persze az is szóba kerül az avtópályán, hogy hol is kell azt elhagyni ahhoz, hogy biztosan odaérkezzünk, ahová indultunk. Így izgalmas tóparti városokról, mint az eltévelyedés lehetőségeiről beszélgetünk. Többek között Keszthelyről és Badacsonyról is. Ez utóbbit könnyű, de ízes bora miatt Lalónk hamar kedvenc meglátogatnivalói közé sorolja. Ahogy Hajóst is, ahol az ősszel nem a megfelelő időben voltunk ahhoz, hogy borozhasson és ne villámsebesen kihűlő lángost kelljen majszolnia a csillagfényes fagyban, a lakodalmas hangulatú sramlisátor mellett.
Azt sajna már nemtom, honnan jött fel, na nem a Hold, hanem a trafik igének a ragozása: én trafok, te trafsz, ő trafik, mi trafunk, ti traftok, ők trafnak. Ha nem vigyáznak akkor nagyon rátrafnak.
A hülyeség csillapodott, az út fogyott, tök könnyen megleltük az ARC-t. Biztosan azért mert ügyesek vagyunk. Vagy azért mert telefonos segítséget is kértünk. De a legvalószínűbb, hogy azért mert a Fő utcában van.
Mi érkeztünk először. Vagy talán a hét lényei, csak akkor még nem tudtuk róluk, hogy ők azok. Megcsodáltuk a helyet. Zegzugos, miniszínpadocskás, csocsós, eldugott wc-s, de kellemes, hangulatos műegység. Kedves és csinos pultos leányokkal, akiknek igencsak tetszett a Vastrabant pöfögése és igen fiatal közönséggel, köztük a buli alatt lelkesen lökdösődő pogógörlökkel.
Befutott a minden és a mindenki, felkerültek a kisszínpadra a pici cuccok, melyek láttán Laló megkérdezte, hogy az alapok mikor jönnek. Hehe. Ezek azok, hangzott a válasz és nem tudtuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk a térdig sem érő erősítők láttán. És ez még akkor is így volt, ha láttuk, hogy a behangosítandó terem sem óriási.
A kilencre tervezett kezdés természetesen csúszott. Vártuk, hátha nő még az érdeklődés. Sajnos jelentős változás nem történt ezen a téren. Kb. háromnegyed tízkor belecsapott a rockba a FOTW és elővezette dallamos, punkos-emos rakenróját. Nem szóltak a legjobban s eleinte az ének is igen gyakran tűnt hamisnak, - mint utóbb rájöttünk, valószínűleg a visszacsatolás illetve annak hiánya miatt, - de a maroknyi elöl tobzódó jelenlévőt úgy hiszem, sikerült maguk mellé állítani. Egy részüket talán már a koncert előtt.
Ezután jöttünk s láttunk mi. Emelvényre fel, - így fejünk a legsűrűbb füstbe került, - kis motyókba be, aztán hajrá. Lemezanyagot toltunk - hisz Dávidnak azt volt legkönnyebb gyorsan magáévá tennie - két újabb keletű szösszenettel. Egyiket a ráadásban. Sajnos az ének s a vokálok szinte teljesen hallhatatlanok voltak a zenekari sarokban, ezért mondhatni vakon (akarom mondani süketen, de mégse úgy) kajabáltunk a hangszerek keltette zajban. Állítólag egészen élvezhető volt a szaund, sőt egyesek szerint jó. A végére belelkesítettük a népet s volt női bakancsos taposás és izmos-tetkós csápolás is. A záró Nagyszínpad után a közakaratnak engedve még elnyomtuk a Sztepperobikot is, hogy mindenki felfrissült testtel és üde lélekkel várhassa a Hisztériát.
Átadtuk a teret Toncsinak és zenekarának, akik komótosan át is vették azt. Gyorsan szétosztottunk pár kitűzőt az érdeklődőknek, cseréltünk egy-két kontaktot koncert ügyben és közben meg-meglátogattuk a pultot. Ahol Toncsi mosolyogva közölte, hogy a Vastrabantban megtalálta új kedvenc magyar zenekarát. Kösz!
Aztán elkezdett punkolni a Hiszti. Kellemes angolszász slágereket nyomtak bemelegítendő az első sorokat. Sajnos csak pár dalra maradt időnk, mivel előtört a csapatból a szokásos siessünk mert sötét van érzés, melynek hatására némi pressziót gyakoroltak rám és lóhalálában elhagytuk Siófokot. Sajnálom, hogy a Pazarról és Csápék további előadmányáról lemaradtam. A Pazart otthon meghallgattam és egészen kellemes hallgatnivaló.
Hazafelé egészen jól éreztük magunkat. Elsősorban Lalóval és Miluval a háccsó züllésen, ahol a zenekar jövőbeli, (neveket egyelőre nem árulhatok el) sajnos csak fiktív támogatóin, szponzorain agyaltunk, s röhögtünk egymás hasát fogva.
Egyszercsak hazaértem. És máris azon járt az eszem, hogy a 23-i, ózdi bulira hogyan jutunk el. De inkább azon, hogyan jutunk vissza...
Siófokról jelentjük
2008.02.17. 16:14 Samu (VT)
6 komment
Címkék: zene balaton utazás rock koncert énekes beszámoló metal show kaland siófok vastrabant rocknroll
Amikor látszólag semmi sem...
2008.01.27. 20:22 Samu (VT)
Már elég régen nem írtam ide semmit, mert koncertes élmény a Rocktogon óta nem volt. Lehetett volna, de nem lett. Ígérem, hogy lesz. Másmilyennel meg ugye a blog neve miatt nem akartam terhelni érzékeny lelketeket.
A rólunk írták részben persze folyamatosan gyűlnek a jobbnál jobb írásokat takaró linkek...
Jó hír viszont, hogy úgy tűnik, megleltük új főhangunkat Hajósi Dávid személyében, akinek majndem annyi haja van, mint Lalónak, de eggyel több foga, mint nekem. Szal rövidesen újra négy balféket láthattok majd Vastrabant néven a színpadokon. Persze mindentől függetlenül készülgetnek a szép új dalocskákok is, melyekben mi igen nagy örömünket leljük. Hátha ti is, ha majd hallhatjátok. Ízelítőül egy-két címzetes...:
- Re-Cept'N'Roll
- Intim magány
- Ötliteres (ennek még csak a szövege van meg, melyet Laló kifejezett és igen szívszaggató kérésére írtam)
Na ugye, milyen izgalmasnak tűnnek. Higgyétek el, azok is. Jobban, mint mi magunk. Pedig igyekszünk ám mi is.
Másik, talán még jobb hír, hogy leforgattuk első klipperünket (és közben felforgattuk a nagyon kedves Barbró-nagyi lakját) a Pogógörl című szenvedélyes talpalávalóra. Most már csak a képezet megfelelő méretre történő felszeletelése és a muzsikra történő reáillesztése szükségeltetik ahhoz, hogy a létező és számunkra is ;) elérhető legtöbb fórumon megoszthassuk véletek.
Rövidesen újra jelentkezem. Talán nem koncertbesz...ámolóval, de fogok.
Pussssz
A rólunk írták részben persze folyamatosan gyűlnek a jobbnál jobb írásokat takaró linkek...
Jó hír viszont, hogy úgy tűnik, megleltük új főhangunkat Hajósi Dávid személyében, akinek majndem annyi haja van, mint Lalónak, de eggyel több foga, mint nekem. Szal rövidesen újra négy balféket láthattok majd Vastrabant néven a színpadokon. Persze mindentől függetlenül készülgetnek a szép új dalocskákok is, melyekben mi igen nagy örömünket leljük. Hátha ti is, ha majd hallhatjátok. Ízelítőül egy-két címzetes...:
- Re-Cept'N'Roll
- Intim magány
- Ötliteres (ennek még csak a szövege van meg, melyet Laló kifejezett és igen szívszaggató kérésére írtam)
Na ugye, milyen izgalmasnak tűnnek. Higgyétek el, azok is. Jobban, mint mi magunk. Pedig igyekszünk ám mi is.
Másik, talán még jobb hír, hogy leforgattuk első klipperünket (és közben felforgattuk a nagyon kedves Barbró-nagyi lakját) a Pogógörl című szenvedélyes talpalávalóra. Most már csak a képezet megfelelő méretre történő felszeletelése és a muzsikra történő reáillesztése szükségeltetik ahhoz, hogy a létező és számunkra is ;) elérhető legtöbb fórumon megoszthassuk véletek.
Rövidesen újra jelentkezem. Talán nem koncertbesz...ámolóval, de fogok.
Pussssz
12 komment
Címkék: énekes hír szöveg klip dalok
Lemezmagamutogatás
2007.12.27. 09:39 Samu (VT)
2007.12.15. Budapest, Rocktogon: Vastrabant, Fürgerókalábak
A nagy évvégi kereskedőünnep, a karácsony illetve az abból fakadó hajtás és agyhagyás miatt elég lassan állt össze ez az igaz mese. Bocs. Ja, kicsit koncertképekre is vártam. Meguntam.
Az év utolsó bulijára készülődtünk. Mivel ez volt a rókás turnézat utolsó helyszíne, úgy döntöttünk, hogy kinevezzük a dolgot lemezmegmutatónak. Ezért próbáltuk a műsort is kicsit bővíteni, változatossá tenni. Akartunk a brit szexpisztolyok zenekartól eldalolni egy dalot magyarul, de valahogy nem jött össze. Így maradt az extra hosszúságú, 15 nótás, vendégénekessel (Facsi) megspékelt produkció.
Hatig jácctam a robotot, aztán szép lassan elindultam a tett helyszínére. Lassan. De biztosan. Közeledvén láttam a utcán Vanessát, így tudtam, hogy a Szőllősi-Schőn duó már megérkezett. Lecsoszogtam a lépcsőn, megleltem a fenn nevezetteket és a már 3/4 részben jelen lévő FRL-t is. Gondoltam, ha már ily korán jelen vagyunk igen derék létszámban, akkor rendezzük be a színpadot. Erre sajnos várnunk kellett kicsit, a hángérien emtíví ugyanis riportot készített Baluval és Robinnal (vagy Betmennel és Robinnal???), így visszavonultunk a söntéshez, hogy beépüljünk a fogyasztói társadalomba.
Véget ért az interjuh, felépítettük a technikát, be is lőttük és máris alig maradt időnk a 21:00-ás kezdésig. Idogáltunk még kicsit, véletlenül a legfényesebben világító lámpa alatt, majd megkért minket egy másik stáb, hogy ugyanmár a fényviszonyok miatt adjuk már át nekik a terepet. Bakker. Hogy mindenhonnan elűz a TV! Pedig ajánlottuk, hogy forgassanak velünk...
Már 1-2 perce színpadon szöszöltünk, magunkra öltve a frissen elkészült trabantzöld nyakkendőinket, de a haverok egy része csak nem akart befutni. A sok rutinos azt hiszi, hogy úgyis minden csúszi mindenhol. Hát nem. Elkezdtük nélkülük. Ha a teljes műsort el akartuk játszani, akkor muszáj volt. Jöttek is sorban a klasszikusok - remélhetőleg előbb-utóbb azzá válik az egész debütalbum :) - egy-két új nótával fűszerezve. Egyrészt, hogy hosszabb legyen a program, másrészt, hogy legyenek benne (számunkra is) friss, üde foltok. Volt persze most is állatmaszk az Állatban, tánc a Pogóban és egyéb csintalanságok is. A show közepén Facsi bácsi kiválóan eltolta velünk a Bőrt, a Hathármat és Ne higgyet. Ezúton is örök hála! Viszont jelenléte alatt sajnos szűkössé vált az egyébként nem igazán gigantikus színpad. ;)
Egy narancssárgainges ifjú - apró meglepődésünkre - az összes megjelent dal szövegét együtt énekelte velünk. Talán még kevesebbet is tévesztett, mint mi. Ezt természetesen CD-vel honoráltuk. Ő és pár barátja nem ritkán táncra is ragadtatták magukat. (Ezúton is hódolat a csapat bájos hölgytagjának!) De úgy tűnt, hogy a termet a produkció alatt kb. félig megtöltő nagyérdemű többi tagja is kivétel nélkül élvezte az előadást. Örülünk. Reméljük, máskor és/vagy máshová is eljönnek majd. A sok tapsot meg köszönjük.
Elhagytuk a világot jelentőt és átadtuk a FRL-nek. (Tücsi! Arnie köszöni a dobot! ;)) Ők villámtempóban beszereltek és már nyomták is a Róka 'N' Roll-t, melynek hallatán gyorsan meg is telt a mjúzik hól. A nagy igyekezetben a falon fennfelejtődött a csodálatos zöldségű és kellően méretes Vastrabant molinó, így Robinék végig az előtt tolták a bített. De ez senkit nem zavart, olyannyira, hogy én is csak a muri végén szembesültem a helyzettel. Amúgy meg jutyúbos videjókon is ott virít a kis édes.
Sajna a későn jött ösmerősök miatt megint csak részleteket láttam/hallottam a fergeteges rókabugiból. Fontos volt ugyanis megtárgyalni a januárban forgatandó első klipünkkel kapcsolatos ötleteket, részleteket, egyebeket. Aztán egyszercsak vége lett a harsánykodásnak és lassan elkezdtek szétszéledni az egybegyűltek. Mi is. Baluval CD-t cseréltünk (a korábban átadott betolós helyett kaptam egy foxabályozósat, melyen azóta már igen jókat derültem), aztán irány az érdes otthon, ami visszavár, ahogy Bill bácsi szokta blúzolni.
A minap jelezte Balage Steele, hogy áprilisban Veszprémben tarthatnánk egy turnéutó/pótló bulit. Ha már a plakátokból is maradt pár... :)
Részünkről a cseresznye(pálesz).
A nagy évvégi kereskedőünnep, a karácsony illetve az abból fakadó hajtás és agyhagyás miatt elég lassan állt össze ez az igaz mese. Bocs. Ja, kicsit koncertképekre is vártam. Meguntam.
Az év utolsó bulijára készülődtünk. Mivel ez volt a rókás turnézat utolsó helyszíne, úgy döntöttünk, hogy kinevezzük a dolgot lemezmegmutatónak. Ezért próbáltuk a műsort is kicsit bővíteni, változatossá tenni. Akartunk a brit szexpisztolyok zenekartól eldalolni egy dalot magyarul, de valahogy nem jött össze. Így maradt az extra hosszúságú, 15 nótás, vendégénekessel (Facsi) megspékelt produkció.
Hatig jácctam a robotot, aztán szép lassan elindultam a tett helyszínére. Lassan. De biztosan. Közeledvén láttam a utcán Vanessát, így tudtam, hogy a Szőllősi-Schőn duó már megérkezett. Lecsoszogtam a lépcsőn, megleltem a fenn nevezetteket és a már 3/4 részben jelen lévő FRL-t is. Gondoltam, ha már ily korán jelen vagyunk igen derék létszámban, akkor rendezzük be a színpadot. Erre sajnos várnunk kellett kicsit, a hángérien emtíví ugyanis riportot készített Baluval és Robinnal (vagy Betmennel és Robinnal???), így visszavonultunk a söntéshez, hogy beépüljünk a fogyasztói társadalomba.
Véget ért az interjuh, felépítettük a technikát, be is lőttük és máris alig maradt időnk a 21:00-ás kezdésig. Idogáltunk még kicsit, véletlenül a legfényesebben világító lámpa alatt, majd megkért minket egy másik stáb, hogy ugyanmár a fényviszonyok miatt adjuk már át nekik a terepet. Bakker. Hogy mindenhonnan elűz a TV! Pedig ajánlottuk, hogy forgassanak velünk...
Már 1-2 perce színpadon szöszöltünk, magunkra öltve a frissen elkészült trabantzöld nyakkendőinket, de a haverok egy része csak nem akart befutni. A sok rutinos azt hiszi, hogy úgyis minden csúszi mindenhol. Hát nem. Elkezdtük nélkülük. Ha a teljes műsort el akartuk játszani, akkor muszáj volt. Jöttek is sorban a klasszikusok - remélhetőleg előbb-utóbb azzá válik az egész debütalbum :) - egy-két új nótával fűszerezve. Egyrészt, hogy hosszabb legyen a program, másrészt, hogy legyenek benne (számunkra is) friss, üde foltok. Volt persze most is állatmaszk az Állatban, tánc a Pogóban és egyéb csintalanságok is. A show közepén Facsi bácsi kiválóan eltolta velünk a Bőrt, a Hathármat és Ne higgyet. Ezúton is örök hála! Viszont jelenléte alatt sajnos szűkössé vált az egyébként nem igazán gigantikus színpad. ;)
Egy narancssárgainges ifjú - apró meglepődésünkre - az összes megjelent dal szövegét együtt énekelte velünk. Talán még kevesebbet is tévesztett, mint mi. Ezt természetesen CD-vel honoráltuk. Ő és pár barátja nem ritkán táncra is ragadtatták magukat. (Ezúton is hódolat a csapat bájos hölgytagjának!) De úgy tűnt, hogy a termet a produkció alatt kb. félig megtöltő nagyérdemű többi tagja is kivétel nélkül élvezte az előadást. Örülünk. Reméljük, máskor és/vagy máshová is eljönnek majd. A sok tapsot meg köszönjük.
Elhagytuk a világot jelentőt és átadtuk a FRL-nek. (Tücsi! Arnie köszöni a dobot! ;)) Ők villámtempóban beszereltek és már nyomták is a Róka 'N' Roll-t, melynek hallatán gyorsan meg is telt a mjúzik hól. A nagy igyekezetben a falon fennfelejtődött a csodálatos zöldségű és kellően méretes Vastrabant molinó, így Robinék végig az előtt tolták a bített. De ez senkit nem zavart, olyannyira, hogy én is csak a muri végén szembesültem a helyzettel. Amúgy meg jutyúbos videjókon is ott virít a kis édes.
Sajna a későn jött ösmerősök miatt megint csak részleteket láttam/hallottam a fergeteges rókabugiból. Fontos volt ugyanis megtárgyalni a januárban forgatandó első klipünkkel kapcsolatos ötleteket, részleteket, egyebeket. Aztán egyszercsak vége lett a harsánykodásnak és lassan elkezdtek szétszéledni az egybegyűltek. Mi is. Baluval CD-t cseréltünk (a korábban átadott betolós helyett kaptam egy foxabályozósat, melyen azóta már igen jókat derültem), aztán irány az érdes otthon, ami visszavár, ahogy Bill bácsi szokta blúzolni.
A minap jelezte Balage Steele, hogy áprilisban Veszprémben tarthatnánk egy turnéutó/pótló bulit. Ha már a plakátokból is maradt pár... :)
Részünkről a cseresznye(pálesz).
Szólj hozzá!
Címkék: zene rock koncert beszámoló metal élmény show kaland vastrabant fürgerókalábak lemezbemutató rocknroll
A Vastrabant Sokkoló Extra
2007.12.20. 20:35 Samu (VT)
Egy újabb szösszenet jelent meg első remekművünkről, Told be! című CD-nkről. Ezúttal az ország legnagyobb rockzenei folyóirata, a Hammer World adott hírt róla.
Asszem, hogy a tízből kilenc piros kisnégyzet talán nem is olyan rossz. :)
Asszem, hogy a tízből kilenc piros kisnégyzet talán nem is olyan rossz. :)
Szólj hozzá!
Címkék: kritika rock beszámoló metal frappáns potenciál hammerworld
Palota Palotán: Avalon
2007.12.08. 13:57 Samu (VT)
2007.12.07. Budapest, Avalon Club: Vastrabant, Hollywoodoo
Egy (a karácsonyi hacacáréhoz képest) viszonylag nyugis munkanap után nagyon rutinosan és nem kevésbé okosan indulás előtt felhívom vezetőnket és a buszét, Lalót, hogy szerinte ő odaér-e akkora ahová és amikorra megbeszéltük. Félórával csúsztatjuk a mítinget. Persze ehhez képest is kések 10 percet, kicsit direkt, de azért is, mert elvakaróztam otthon az időt.
Örsre el, buszba be, Palotára ki. Avalonba be. Bár ez utóbbi vicces mert áll a klub előtt a víz. Meg is jegyezem, hogy már gyerekkoromban is gázló madár akartam lenni. Vízen át (szerencsére tűzön nem), cucc be. Szép nagy terem, hozzá illő méretű színpaddal, mely Arnie szerint akkora, mint a Lompos teljesegészében.
Az Club egy hatalmas hely, kicsit kacifántos elrendezéssel. Van sörözde-csocsózda, üldögélde és nagy-nagy pogózda. A kivitelezés színvonalas, a dizájn azonban még csak itt-ott passzol a névhez. Állítólag korábban diszkó (a diszkógömbök szikráznak is szépen), azelőtt meg PLH volt az intézmény. A fehér bőr vagy műbőr (közelről nem vizsgáltam) ülőalkalmatosság-burkolatok is ilyesmire utalnak, nem tipikus rockklubberendezés.
A technika és az azt uraló arcok (pl. Bazsi az Alhana húrnyűvője) profik. Az utóbbiak kedvesek és segítőkészek is. A pultban is Alhanas arcokat, a Siegl fivéreket lehet munka közben megcsodálni. De jelenlétével emeli az est fényét igen bájos billentyűsük, Ági is.
Az eredetileg az estet nyitó Fire egészségügyi okokból nem teszi meg Nyíregyházáról Bp-re az utat, így sajnos fellépni sem tud. Ránk hárul a nyitás, a kezdés, a bemelegítés nemes, de sokszor nem túl hálás feladata. A 10-re megbeszélt startig ösmerkedünk pöppet legújabb énekesjelöltünkkel Mr. Hajósival, (ha jól emlékszem a nevére,) aki azt állítja, hogy itteni irományaim döntően befolyásolták abban, hogy felvegye velünk a kapocs. Magas, jófejnek tűnő figura. Kipróbáljuk.
A tömeg, hiába a Hollywoodoo és a rockrádiós reklámok, valószínűleg a klub friss léte miatt, sajnos nem akar összegyűlni. Amikor belecsapunk, kb. 25-en (plusz slepp és HW) lehetnek az aulában és az oldalhajókban. Zúzdogálunk, ahogy tudunk, a nép tapsolagat, tetszése szerint. Többnyire megelégedésünkre. Két lelkes, ha jól emlékszem tétényi HW fan többször is táncra ragadtatja magát, időnként erősen dekoltált nőismerősüket is bevonva a mulatságba. Jó látni, hogy van, aki tényleg szórakozni jár koncertre. ;)
Persze a hátrébb, a sötétben megbúva álldoglók is lüktetnek, dobolnak ringatóznak, amennyire átsejlik. A kölcsönkapott szép zöld és igen hosszú derótomnak (kösz Bazsi!) és a színpad adta lehetőségeknek hála izgágán viselkedem és járok-kelek mindenfelé. Na jó, a dobemelvényre nem mászok fel. Én hülye! Meg a kontrolládákat sem tapodom meg úgy Steve Harrisesen. Pedig ott vannak az orrom előtt. :)
Szokás szerint Nagyszínpaddal zárunk, a közönség hálás. Reméljük, nem azért (vagy nem csak azért) mert abbahagyjuk. Jöhet a HW.
Lecsapódok és összefutok egy cimborámmal, Karesszal, akiről kiderül, hogy törzsgárdista Avalonban, lévén, hogy nem lakik túl messze; és aki zenekart szervez In Flames stílusban, már csak basszer és hörgő hiányzik a boldogsághoz. Bemutat az egyik csinos pultos hölgynek, Flórának (ha jól hallottam a zajban), aki kedvesen, de diszkréten mosolyog, majd nem sokkal később kolléganőjével muris táncot lejt a pult mögött. Meg is állapítjuk lassan és halkan, hogy ahhoz képest, milyen kevesen vannak (főleg a ház méretéhez képest), igen jó a csinos csajok aránya.
Közben a HW zúz, feszesen és időnként viccesen. Épp úgy apait-anyait beleadva, mintha teltház előtt nyomnák a rokkot. Folyik róluk a víz rendesen és a műsort sem kurtrítják. A nép élvezi a bulit és megy a félmeztelen pasitánc és a hölgyek kellemes ringatózása is.
Egy-egy szövegük némely sorát gyorsan, frissen átköltöm vastrabantosra. Pl. a záró Volt nekem egy kecskémét így:
Volt nekem egy fecském tudod-e,
Kinn hagytam a strandon, láttad-e?
A buli végén megosztom e gyöngyszemeket Szabival és Árpival, akik röhögve fogadják...
Gyorsan lelopjuk a dobot a dupla magaslatról, teleszórjuk Vanesszát a vackainkkal és sebes búcsúval csendesen útra kelünk. Előbb Miluékat, majd Arniet pottyantjuk el útközben, végül az Élessaroknál kettesben hagyom Lalót és Atit. Legyen övék az éj!
Azóta sem hallottam felőlük. :)
Szerencsémre pár percen belül jön a buszom és már röpít is haza. És röpül az idő is, rövidesen szombat, Rocktogon. LEMEZBEMUTOGATÓ!!!
Egy (a karácsonyi hacacáréhoz képest) viszonylag nyugis munkanap után nagyon rutinosan és nem kevésbé okosan indulás előtt felhívom vezetőnket és a buszét, Lalót, hogy szerinte ő odaér-e akkora ahová és amikorra megbeszéltük. Félórával csúsztatjuk a mítinget. Persze ehhez képest is kések 10 percet, kicsit direkt, de azért is, mert elvakaróztam otthon az időt.
Örsre el, buszba be, Palotára ki. Avalonba be. Bár ez utóbbi vicces mert áll a klub előtt a víz. Meg is jegyezem, hogy már gyerekkoromban is gázló madár akartam lenni. Vízen át (szerencsére tűzön nem), cucc be. Szép nagy terem, hozzá illő méretű színpaddal, mely Arnie szerint akkora, mint a Lompos teljesegészében.
Az Club egy hatalmas hely, kicsit kacifántos elrendezéssel. Van sörözde-csocsózda, üldögélde és nagy-nagy pogózda. A kivitelezés színvonalas, a dizájn azonban még csak itt-ott passzol a névhez. Állítólag korábban diszkó (a diszkógömbök szikráznak is szépen), azelőtt meg PLH volt az intézmény. A fehér bőr vagy műbőr (közelről nem vizsgáltam) ülőalkalmatosság-burkolatok is ilyesmire utalnak, nem tipikus rockklubberendezés.
A technika és az azt uraló arcok (pl. Bazsi az Alhana húrnyűvője) profik. Az utóbbiak kedvesek és segítőkészek is. A pultban is Alhanas arcokat, a Siegl fivéreket lehet munka közben megcsodálni. De jelenlétével emeli az est fényét igen bájos billentyűsük, Ági is.
Az eredetileg az estet nyitó Fire egészségügyi okokból nem teszi meg Nyíregyházáról Bp-re az utat, így sajnos fellépni sem tud. Ránk hárul a nyitás, a kezdés, a bemelegítés nemes, de sokszor nem túl hálás feladata. A 10-re megbeszélt startig ösmerkedünk pöppet legújabb énekesjelöltünkkel Mr. Hajósival, (ha jól emlékszem a nevére,) aki azt állítja, hogy itteni irományaim döntően befolyásolták abban, hogy felvegye velünk a kapocs. Magas, jófejnek tűnő figura. Kipróbáljuk.
A tömeg, hiába a Hollywoodoo és a rockrádiós reklámok, valószínűleg a klub friss léte miatt, sajnos nem akar összegyűlni. Amikor belecsapunk, kb. 25-en (plusz slepp és HW) lehetnek az aulában és az oldalhajókban. Zúzdogálunk, ahogy tudunk, a nép tapsolagat, tetszése szerint. Többnyire megelégedésünkre. Két lelkes, ha jól emlékszem tétényi HW fan többször is táncra ragadtatja magát, időnként erősen dekoltált nőismerősüket is bevonva a mulatságba. Jó látni, hogy van, aki tényleg szórakozni jár koncertre. ;)
Persze a hátrébb, a sötétben megbúva álldoglók is lüktetnek, dobolnak ringatóznak, amennyire átsejlik. A kölcsönkapott szép zöld és igen hosszú derótomnak (kösz Bazsi!) és a színpad adta lehetőségeknek hála izgágán viselkedem és járok-kelek mindenfelé. Na jó, a dobemelvényre nem mászok fel. Én hülye! Meg a kontrolládákat sem tapodom meg úgy Steve Harrisesen. Pedig ott vannak az orrom előtt. :)
Szokás szerint Nagyszínpaddal zárunk, a közönség hálás. Reméljük, nem azért (vagy nem csak azért) mert abbahagyjuk. Jöhet a HW.
Lecsapódok és összefutok egy cimborámmal, Karesszal, akiről kiderül, hogy törzsgárdista Avalonban, lévén, hogy nem lakik túl messze; és aki zenekart szervez In Flames stílusban, már csak basszer és hörgő hiányzik a boldogsághoz. Bemutat az egyik csinos pultos hölgynek, Flórának (ha jól hallottam a zajban), aki kedvesen, de diszkréten mosolyog, majd nem sokkal később kolléganőjével muris táncot lejt a pult mögött. Meg is állapítjuk lassan és halkan, hogy ahhoz képest, milyen kevesen vannak (főleg a ház méretéhez képest), igen jó a csinos csajok aránya.
Közben a HW zúz, feszesen és időnként viccesen. Épp úgy apait-anyait beleadva, mintha teltház előtt nyomnák a rokkot. Folyik róluk a víz rendesen és a műsort sem kurtrítják. A nép élvezi a bulit és megy a félmeztelen pasitánc és a hölgyek kellemes ringatózása is.
Egy-egy szövegük némely sorát gyorsan, frissen átköltöm vastrabantosra. Pl. a záró Volt nekem egy kecskémét így:
Volt nekem egy fecském tudod-e,
Kinn hagytam a strandon, láttad-e?
A buli végén megosztom e gyöngyszemeket Szabival és Árpival, akik röhögve fogadják...
Gyorsan lelopjuk a dobot a dupla magaslatról, teleszórjuk Vanesszát a vackainkkal és sebes búcsúval csendesen útra kelünk. Előbb Miluékat, majd Arniet pottyantjuk el útközben, végül az Élessaroknál kettesben hagyom Lalót és Atit. Legyen övék az éj!
Azóta sem hallottam felőlük. :)
Szerencsémre pár percen belül jön a buszom és már röpít is haza. És röpül az idő is, rövidesen szombat, Rocktogon. LEMEZBEMUTOGATÓ!!!
Szólj hozzá!
Címkék: zene rock koncert beszámoló metal élmény show elmarad vastrabant rocknroll
Közel a Blama Lujza térhez
2007.12.06. 14:22 Samu (VT)
2007.11.28. Budapest, Lompos Farkas: The Raw Tribe, Vastrabant
Jól indult a napom. Melóba menet Hajas bácsi (HM.hu) megállapította, hogy a páfránypockó kabátomban, az arabus sálamban, vállamon a szárazfával úgy nézek ki mint egy művész. Pedig igazi vész vagyok. :)
Egy meg nem hirdetett eseményre volt jelenésünk a koraesti órában, nem messze a Keletitől. Apró félreértés miatt mi csak előző nap szereztünk tudomást arról, hogy játszanunk kéne, így nyilván sehol, semmilyen formában nem lekrámoztuk a dolgot. A honlapra azóta se került fel.
Jah, a Lomposéra se. :)
Bár megint késtem, minden igyekezetem ellenére én voltam az első. Már kezdem unni. Rendeltem egy sört a mosolygós, bögyös pultoscsajtól, majd elhevertem az egyik sarokban és szemügyre vettem a helyet s a jelenlévőket. Elég kicsi, pince- vagy barlangszerű műintézmény a LF, színpad és zenekar elhelyezésére alkalmas méretű szabad placc nélkül. A dizájn erdőt és kék eget idéz. Valamint a No megállj csak!-ból ismert farkas testvére mosolyog ránk innen-onnan. A vendégkör konszolidált, vacsorázó, harmincpluszos korosztály. Hat fő. Hozzám közelebb két kellemesen gömbölyű, mellben igen erős hölgy, akik hamarosan távoznak, midőn kiderül az is, hogy az erősen dekoltálton szoknya van és az alatt formás lábak. A távolabbi asztalnál úgy tűnik, munkatársak - az elejtett szófoszlányokból közlekedési dolgozónak vélem őket - ünnepelnek valakit vagy valamit. Pezsgővel. És munkahelyi sztorikkal.
A lassan kortyolgatott sör utolsó harmadánál beesik Ati, aki a bulit kötötte és felhomályosít, hogy a Törzs fiai ma nem adnak műsort, mert fősámánjuk hangját vesztette. Nekünk kellene egészestés műsort adnunk. Mondom, majd táncolunk. Vagy ha hagyja a kétharmad, akkor hosszú átkötőszövegeket mondok. Ha lesz kinek. :)
Lecsorognak a késők. Lelomolunk, felállítunk, összeszerelünk. Itt sincs miki. Meg állványzat se. Kéne hozni. Közben befut két arc (Ati ösmerősei), akik filmesek, klipgyártásról tárgyalunk és ötletelünk velük. Laló félrehúz a tulajjal és megegyeznek, hogy érdeklődés és mikrofon hiányában elmarasztaljuk az egyfellépősre redukálódott lompos fesztivált.
A góré (sajnos a névmemóriám nem teszi lehetővé neve felidézését) jófej, meghív bennünket vacsira, ha már se buli, se gázsi. Lajos áfonyás rántott camembert, Milu valami sertésbordát, Bernike Milu savanyúságát, én meg somlóit hamizok. Fincsi.
Búcsúzóul röhögünk Vanessa (a 15 éves kisbusz, ha valaki még nem tudná) mellett egy keserveset a helyzet iróniáján, világot rengető izéségén, aztán oszlásnak indulunk.
De nem fel!!!
Jól indult a napom. Melóba menet Hajas bácsi (HM.hu) megállapította, hogy a páfránypockó kabátomban, az arabus sálamban, vállamon a szárazfával úgy nézek ki mint egy művész. Pedig igazi vész vagyok. :)
Egy meg nem hirdetett eseményre volt jelenésünk a koraesti órában, nem messze a Keletitől. Apró félreértés miatt mi csak előző nap szereztünk tudomást arról, hogy játszanunk kéne, így nyilván sehol, semmilyen formában nem lekrámoztuk a dolgot. A honlapra azóta se került fel.
Jah, a Lomposéra se. :)
Bár megint késtem, minden igyekezetem ellenére én voltam az első. Már kezdem unni. Rendeltem egy sört a mosolygós, bögyös pultoscsajtól, majd elhevertem az egyik sarokban és szemügyre vettem a helyet s a jelenlévőket. Elég kicsi, pince- vagy barlangszerű műintézmény a LF, színpad és zenekar elhelyezésére alkalmas méretű szabad placc nélkül. A dizájn erdőt és kék eget idéz. Valamint a No megállj csak!-ból ismert farkas testvére mosolyog ránk innen-onnan. A vendégkör konszolidált, vacsorázó, harmincpluszos korosztály. Hat fő. Hozzám közelebb két kellemesen gömbölyű, mellben igen erős hölgy, akik hamarosan távoznak, midőn kiderül az is, hogy az erősen dekoltálton szoknya van és az alatt formás lábak. A távolabbi asztalnál úgy tűnik, munkatársak - az elejtett szófoszlányokból közlekedési dolgozónak vélem őket - ünnepelnek valakit vagy valamit. Pezsgővel. És munkahelyi sztorikkal.
A lassan kortyolgatott sör utolsó harmadánál beesik Ati, aki a bulit kötötte és felhomályosít, hogy a Törzs fiai ma nem adnak műsort, mert fősámánjuk hangját vesztette. Nekünk kellene egészestés műsort adnunk. Mondom, majd táncolunk. Vagy ha hagyja a kétharmad, akkor hosszú átkötőszövegeket mondok. Ha lesz kinek. :)
Lecsorognak a késők. Lelomolunk, felállítunk, összeszerelünk. Itt sincs miki. Meg állványzat se. Kéne hozni. Közben befut két arc (Ati ösmerősei), akik filmesek, klipgyártásról tárgyalunk és ötletelünk velük. Laló félrehúz a tulajjal és megegyeznek, hogy érdeklődés és mikrofon hiányában elmarasztaljuk az egyfellépősre redukálódott lompos fesztivált.
A góré (sajnos a névmemóriám nem teszi lehetővé neve felidézését) jófej, meghív bennünket vacsira, ha már se buli, se gázsi. Lajos áfonyás rántott camembert, Milu valami sertésbordát, Bernike Milu savanyúságát, én meg somlóit hamizok. Fincsi.
Búcsúzóul röhögünk Vanessa (a 15 éves kisbusz, ha valaki még nem tudná) mellett egy keserveset a helyzet iróniáján, világot rengető izéségén, aztán oszlásnak indulunk.
De nem fel!!!
Szólj hozzá!
Címkék: zene rock koncert beszámoló izé metal élmény show elmarad vastrabant blama rocknroll
Gyúrj fülre
2007.11.29. 20:37 Samu (VT)
A Képes Motorinfó Magazin karácsonyi lemezajánlójában, a Gyúrj fülre rovatban írta rólunk Thrasher az alábbiakat. Nyomtatott sajtó lévén nem tudtam belinkelni... :)
.jpg)
Szólj hozzá!
Címkék: zene kritika rock beszámoló metal rocknroll
Fánk, ők és mi
2007.11.22. 08:24 Samu (VT)
2007.11.21. Budapest, Rézmál Klub és terasz: Vastrabant, FunkYourself
Vastrabant előttről vannak már tapasztalataim a Rézmállal kapcsolatban és nem mondhatom, hogy mind felhőtlen és pozitív. Picit ellentmondásos hangulatú, koncert szempontjából nem túl jó elrendezésű (keresztbe kell játszani a hosszú helyiség közepén; a színpadtól kb. 4 méterre van a szemben lévő fal), nem igazán olcsó, inkább sport(foci)barát, mint hangerő, rock, rocker. Talán ebből (is) kifolyólag, eddigi ottléteimkor ritkán gyűlt össze népes, "értő" és az éppen elhangzó muzsikát élvezni akaró/tudó közönség.
Amikor a CsináljMagadnakFánkot (FunkYourself) jelezte, hogy zöröghetnénk velük eme helyen, nem fogott el határtalan lelkesedés. Tartottam tőle, hogy szűk baráti körnek fogunk játszani és csupa maszat lesz a hangzás, mármivelhogy nemigen tudunk halkan játszani. Bár az, hogy kevesen vagyunk (a bandában) mellettünk és a megszólalásunk esetleges érthetősége mellett szól.
Pontban fél nyolcra érkeztem. Ahogy kell. Az enyéim sehol. Meglepetés se. Pacsi Kanócékkal (fánkbasszer), aztán félrehúzódás, nézdegélés. Örömteli tapasztalás, kettőnegyven a csapolt barna. Mindez forintban és korsóban mérve. Kellemes lepetés. Az FYS irdatlan mennyiségű cuccot vonultatott fel. Wembley-be való méretű dob és akkora énekhangfalak, hogy a mellemig értek. De az is lehet, hogy én vagyok kicsi. :)
Váltottunk pár szót Kanóccal, pl. arról, hogy 45 kilós teste éhezik és kellene valami töltelék a bendőjébe. Aztán megjöttek csapatom tagjai.
Pakolódás, szöszölődés, kiderülés: egy mikrofon van. És egy állvány. Ami nonszensz. Mert ugye mi ketten kajabálunk Lalossal. Hol ő. Hol én. Hol együtt. Illetve nemcsak hol, de mikor. Telefonözön, kutakodás, beszerzőkörút. Lala el, mi meg ser. Ami hamar el is fogyott. Legalábbis az enyém. Miközben a nagyképernyős tívít lestük, önkéntelenül is az asztalon lévő, a szemem sarkából észlelt sörért nyúltam. Midőn rápillantottam, láttam, hogy az világos és kicsi (pohár), az enyém meg nagy volt (korsó) és barna, így szépen visszahúztam a kezem. Ennek, meg a magyarázkodásomnak - ami pl. Arni (övé volt a ital) felajánlását is követte, hogy igyak csak nyugodtan - a sörgazda annyira megörült, hogy sírva nevetett. Könnyet csaltam a szemébe. Szegényke.
Miluval megcikkcalagoztuk a második, eleddig hibája miatt rejtve maradt bálványt, megjött a kisegítő miki és azt hittük, hogy kezdődhet a móka. Csak a miki nem akarta produkálni magát. Illetve a hathúron pendülő hangját. Ekkor, csodálatos varázslatossággal előkerült egy újabb hangszedő és belecsaphattunk végre a levesbe, melyet mint a korábban elejtett szófoszlányokból kiszűrtem, a fánkfanok nem vártak túl lelkesen. :(
Azért megmutattuk. És a doboló lábakból, illetve a füttyökből, tapsokból úgy tűnt, hogy még az ásítóembernek is tetszett valamelyest, amit mívelünk. Jól jácctunk, de úgy érzem, picit visszafogottak voltunk. Én mindenképp. Valahogy feszélyeztek az arcomtól két méterre ÜLŐ emberek. És sajnos az előzetes kelletlenség sem múlt el nyomtalanul... Az utóbbi idők legpasszívabb és legkevésbé szószátyár bulija volt. Nem is vett senki CD-t. :(
Kanóc igen kedvesen, produkciónktól való meghatottságra hivatkozva, mindőnket átölelve gratulált. Kedves tőle. Reméljük, nem vigasztalásul tette. ;)
A FunkYourself igen sokáig molyolt a giga dobcuccal és a egyebekkel, így csak pár nótát hallhattam tőlük. (Városmásikvége érzés, utolsómetró motivációval fűszerezve...)
Az már a szerelgetés közben kiderült, hogy van a skacoknak humorérzékük. Is. A rettenetesen profi és minőségi cuccok mellé, hasonló játék társult. A hozzánk képest mondhatni stílusidegen funkys-rockos témákat, nótákat igen fílingesen, precízen és nagy virtuozitással adták elő. GRATU.
Kb. az ötödik szong után lépnem kellett. Hazafelé a tömeggel közlekedve megfirkáltam a Lajos által az est kezdetén vázolt téma alapján egy leendő dalszöveget. A címe Ötliteres. A refrén pedig így kezdődik: "Plázacicababa, az vagyok..."
Randilehetőség (velünk) legközelebb decemberben, valahol a fővárosban, a Hollywoodoo előtt.
Vastrabant előttről vannak már tapasztalataim a Rézmállal kapcsolatban és nem mondhatom, hogy mind felhőtlen és pozitív. Picit ellentmondásos hangulatú, koncert szempontjából nem túl jó elrendezésű (keresztbe kell játszani a hosszú helyiség közepén; a színpadtól kb. 4 méterre van a szemben lévő fal), nem igazán olcsó, inkább sport(foci)barát, mint hangerő, rock, rocker. Talán ebből (is) kifolyólag, eddigi ottléteimkor ritkán gyűlt össze népes, "értő" és az éppen elhangzó muzsikát élvezni akaró/tudó közönség.
Amikor a CsináljMagadnakFánkot (FunkYourself) jelezte, hogy zöröghetnénk velük eme helyen, nem fogott el határtalan lelkesedés. Tartottam tőle, hogy szűk baráti körnek fogunk játszani és csupa maszat lesz a hangzás, mármivelhogy nemigen tudunk halkan játszani. Bár az, hogy kevesen vagyunk (a bandában) mellettünk és a megszólalásunk esetleges érthetősége mellett szól.
Pontban fél nyolcra érkeztem. Ahogy kell. Az enyéim sehol. Meglepetés se. Pacsi Kanócékkal (fánkbasszer), aztán félrehúzódás, nézdegélés. Örömteli tapasztalás, kettőnegyven a csapolt barna. Mindez forintban és korsóban mérve. Kellemes lepetés. Az FYS irdatlan mennyiségű cuccot vonultatott fel. Wembley-be való méretű dob és akkora énekhangfalak, hogy a mellemig értek. De az is lehet, hogy én vagyok kicsi. :)
Váltottunk pár szót Kanóccal, pl. arról, hogy 45 kilós teste éhezik és kellene valami töltelék a bendőjébe. Aztán megjöttek csapatom tagjai.
Pakolódás, szöszölődés, kiderülés: egy mikrofon van. És egy állvány. Ami nonszensz. Mert ugye mi ketten kajabálunk Lalossal. Hol ő. Hol én. Hol együtt. Illetve nemcsak hol, de mikor. Telefonözön, kutakodás, beszerzőkörút. Lala el, mi meg ser. Ami hamar el is fogyott. Legalábbis az enyém. Miközben a nagyképernyős tívít lestük, önkéntelenül is az asztalon lévő, a szemem sarkából észlelt sörért nyúltam. Midőn rápillantottam, láttam, hogy az világos és kicsi (pohár), az enyém meg nagy volt (korsó) és barna, így szépen visszahúztam a kezem. Ennek, meg a magyarázkodásomnak - ami pl. Arni (övé volt a ital) felajánlását is követte, hogy igyak csak nyugodtan - a sörgazda annyira megörült, hogy sírva nevetett. Könnyet csaltam a szemébe. Szegényke.
Miluval megcikkcalagoztuk a második, eleddig hibája miatt rejtve maradt bálványt, megjött a kisegítő miki és azt hittük, hogy kezdődhet a móka. Csak a miki nem akarta produkálni magát. Illetve a hathúron pendülő hangját. Ekkor, csodálatos varázslatossággal előkerült egy újabb hangszedő és belecsaphattunk végre a levesbe, melyet mint a korábban elejtett szófoszlányokból kiszűrtem, a fánkfanok nem vártak túl lelkesen. :(
Azért megmutattuk. És a doboló lábakból, illetve a füttyökből, tapsokból úgy tűnt, hogy még az ásítóembernek is tetszett valamelyest, amit mívelünk. Jól jácctunk, de úgy érzem, picit visszafogottak voltunk. Én mindenképp. Valahogy feszélyeztek az arcomtól két méterre ÜLŐ emberek. És sajnos az előzetes kelletlenség sem múlt el nyomtalanul... Az utóbbi idők legpasszívabb és legkevésbé szószátyár bulija volt. Nem is vett senki CD-t. :(
Kanóc igen kedvesen, produkciónktól való meghatottságra hivatkozva, mindőnket átölelve gratulált. Kedves tőle. Reméljük, nem vigasztalásul tette. ;)
A FunkYourself igen sokáig molyolt a giga dobcuccal és a egyebekkel, így csak pár nótát hallhattam tőlük. (Városmásikvége érzés, utolsómetró motivációval fűszerezve...)
Az már a szerelgetés közben kiderült, hogy van a skacoknak humorérzékük. Is. A rettenetesen profi és minőségi cuccok mellé, hasonló játék társult. A hozzánk képest mondhatni stílusidegen funkys-rockos témákat, nótákat igen fílingesen, precízen és nagy virtuozitással adták elő. GRATU.
Kb. az ötödik szong után lépnem kellett. Hazafelé a tömeggel közlekedve megfirkáltam a Lajos által az est kezdetén vázolt téma alapján egy leendő dalszöveget. A címe Ötliteres. A refrén pedig így kezdődik: "Plázacicababa, az vagyok..."
Randilehetőség (velünk) legközelebb decemberben, valahol a fővárosban, a Hollywoodoo előtt.
Szólj hozzá!
Címkék: zene rock koncert beszámoló metal élmény show kaland vastrabant rocknroll
Szexárdi mirelizálódás
2007.11.12. 11:29 Samu (VT)
2007.11.10. Szekszárd, Zug: Vastrabant, Septicmen, Fürgerókalábak
Utazás. Megint messzire. És persze megint késve indulunk. Mert a Kerepesi út pénteki forgalmat produkál, Laló meg emiatt csigatempóban érkezik. Mi meg, Krisztával és Miluval, mint a nemnormálisak állunk a 901-es éjszakai megállójában és várunk az egyre frankóbb zimában. Fél óra. Ennyi plusszal indulunk. Kb. ennyivel is érkezünk, ami pont ennyi késést jelent a tervezett héthez képest.
Az út frankó. Az útvonaltervező +15 percet ír a 6-oson való lejutásra az M6-hoz képest. Valszeg nem tudja a szerencsés, amit mi már igen, hogy a 6-os felújítás alatt van, így egyes részei már valóban európai színvonalat képviselnek, míg mások még egysávosak (a két irányba összesen), vagy éppen recésre vannak gyalulva megrázó élményt nyújtó nagy-nagy bukkanókkal. A 150 km meg is van két és fél óra alatt. Vicc. Rossz vicc. Nem is nevetünk.
Megleljük a Zugot. Könnyen. Kösz Balu az útmutatást! A főbejáratnak látszó fényárról kiderül, hogy az a WC bejárata, mely 50 méterre van a hely bejáratától és mely az egyetlen, mi bevezet az illemhelyre. :) Tehát ha menni kell, akkor ki és körbe kell...
A Zegbe lépvén, szép nagy termet és farkasordító hideget lelünk. El is mélázunk, hogy vajon benn nagyobb-é a zima. A künn nyer. De csak az eső miatt.
A fogadtatás szívélyes, van "öltöző" és benne potyasör a zenészeknek, dobosoknak, énekeseknek. A színpad szokatlanul magas, de lehetne mélyebb. Félő, hogy extra mozgásigényem bennem marad, vagy mikrofonállványt borít. Esetleg is.
Változás a sorrendben, mi nyitjuk az estet, így miénk a lehetőség, hogy bemelegítsük a kissé dermedt levegőt, népet és hangulatot. Igyekszünk. Beállás alatt még kesztyűben nyomom. És dupla pulcsiban. Félő, hogy rádermedek a fámra és robotossá darabolódnak mozdulataim. Belecsapunk. Trendi szegény állat a nyitó sorrend. Kb. a műsor felétől nemcsak taps, bólogatás és ritmikusan mozgó egyéb végtagok, hanem a Bítliszt idéző harsány női sikolyok is jelzik, talán valamit jól csinálunk. Vagy a dalok jók. De az sem kizárt, hogy szépek vagyunk. Esetleg is. :) (Na jó, az utóbbi talán mégsem... mármint a szépes rész...)
Igazi pogóra mégis csak a záróopuszként felcsendülő Megdöglöttem... szar című, a keserű másnapról szóló gyöngyszem alatt ragadtatja magát a nagyérdemű. Kár. A végén kedves taps és levonulás. Én kimozgom magam, a mikrofon megússza. Állványostul.
Jönnek a szeptikusok. Látnak. És szerintem győznek is. De az biztos, hogy a közönség nagy részét sikerül megnyerniük maguknak. Van hedbeng meg miegymás. Jól nyomják. Bár Gyuszi gitárja picit halk ,szerintem. Viszont örömmel hallom, hogy az Open Your Eyes-ban magyarul megy a föcsögés. Bejön. Jó fejletépést Baján, skacok!
A Septicmen zúzda végén csevegek kicsit egy bájos és kedves ifjú hölggyel, aki gratulál és azt mondja, nem lenne meglepve, ha befutnánk. Azt viszont nem mondja, hova. Rajta leszünk a dolgon. Bár szégyen a futás... A befutás is??? ;)
Baluékból megint nem sokat, mert futi-futi. Irány Horány. Vagy inkább Bp. (Ami nem a BritishPetrol és nem is a bús p...). Szexárd után mindenféle útfelújító és -leszűkítő munkálatok miatt rövidlábú közlekedési lámpák sokaságába gabalyodunk. Persze mind vörös. Arnie szerint piros lámpás negyedben járunk... No komment.
Valamiért úgy tűnik, hazafelé jobban fogynak a mérföldek. A Pest megye táblánál Arnie meg is jegyzi mindjárt hazaérünk. Haza. Pest határában három BAZ megyei és egy hevesi skac. Tetszik.
Jó buli volt! Jövünk máskor is. Ha lehet.
10 komment
Címkék: zene utazás rock koncert beszámoló metal show kaland vastrabant fürgerókalábak rocknroll
Ami a zene után van
2007.11.09. 11:55 Samu (VT)
2007.11.08. Budapest, After Music: Pilum, Silent Noises, Vastrabant
Megint szép napra virradtunk. Nem esett, csak fújt, de legalább kellemetlen, csípős, hideg szél tette mindezt. A nap eltelt nagynehezen és kicsit kétkedve, de bizakodva vártam az estét, hátha kompenzálja hétközi (csütördög) napot az az apró figyelmesség, hogy a buli ingyenes.
19:00-kor még természetesen sehol senki. Már persze az 1-2 muzsikus kollégától eltekintve. Bíztam. Persze voltak fennforgások a ki mit tud a mikorkezdődik és milyensorrendbenjátszunk kérdések körül, de megkötögettük a kompromisszumokat és eldöntetett.
Kicsivel fél kilenc előtt Menyusék (Pilum dobos) belecsaptak a unplugged grándzsba és ritmikus dőlöngélésre késztették az ülő-álló jelenlévőket. Fílinges, derbukával fűszerezett muzsikájuk viszonylag könnyen befogadható. Ati hatalmas átéléssel énekli a valószínűleg többnyire általa szerzett dalokat, ez a hatalmas lendület azonban azt eredményezi, hogy igen gyakran mikrofon mellé... Ezt meg is említettem neki. Abban maradtunk, hogy fejmiki a megoldás. Azzal aztán ugrálhatna bátran. :)
Közben frissen (a buszon) eszkábált szövegzetemmel dicsekedtem, mely nem mentes némi erotikus tartalomtól sem és mondhatni osztatlan sikert aratott. Barbró pl. harsány kacajjal jutalmazta a benne rejlő szellemet. Remélhetőleg lesz belőle VT himnusz...
Silent Noises-ék kicsit sokat vacakoltak a felpakolással és a beállással, félő volt, hogy ez a mi műsöridőnk rovására megy majd. Szerencsére nem így történt, alig pár percet csúsztak csak. Zenéjük egy elég markáns, alt-mezzo énekhangú hölgyeményre valamint borult, néhol lebegős, elvont témákra és modern metalos zúzásokra épül. Ha jól hallottam, ugyanis épp megérkeztek barátaim, akikkel kényszeresen a pult oltárához járultunk és beszédbe elegyedtünk.
Kedvesek voltak, hogy felajánlották, bármiben segítenek majd, ha Nyíregyházán játszunk. Köszi srácok!
Aztán fellopóztunk az emelvényre és ha lehet, hangosabbak voltunk, mint a csendes zajok, (kedves kolléganőm panaszkodott is másnap némi, remélhetőleg nem maradandó halláskárosádásra,) pedig ők is odacsavarták rendesen. Hoztuk a formánkat. Lazák voltunk, de kemények, viccesek és energikusak. Legalábbis ezt hallottuk.
Még a mozgáskultúrámat is megdícsérte valaki. Csetlésnek botlás, de hogy hol van benne a kultúra???
A műsor felétől elkezdett csappanni a közönség, talán az utolsó metró vitte el a nép egy részét, talán a fülbúgató hangerő, de lehet az is, hogy a túlzott vidámságunk nem jött be a melankóliára berendezkedett hallgatóknak...
Ezúton köszönjük mindenkinek, hogy eljött, hogy láthatóan vagy nem láthatóan jól érezte magát az est bármely pillanatában. Ők voltak azok, akik elsőkként tudhatták meg, hogy mi van a zene után: Vastrabant, Pilum és Silent Noises! :)
Folytatás holnap Rókahonban (Szexárdon)... ROKK!
13 komment
Címkék: zene rock koncert beszámoló metal élmény show vastrabant rocknroll
Az erős szűrés eredménye
2007.11.03. 08:00 Samu (VT)
2007.10.30. Budapest, Filter: Volga Rakéta, Sokol 403, Vastrabant
Viszonylag hosszú idő után pesti buli napja köszöntött ránk, ami már csak azért is jó, mert nem kell sokat, messzire és költségesen utazni, meg kevésbé szerencsés, de nem szokatlan esetben tarthatunk egy nyilvános próbát. Úgy mint most.
Gondoltam, nem kapkodom el az érkezést, mégse én legyek, mint oly soxor, az első. A meghirdetett Lada Niva lerobbant (defektes lett vagy kardános nemtom), ezért lazítani lehetett az időbeosztáson, nem kellett sietni senkinek.
Érdekes hely a Filter. Egy kanyargós pincécske, melynek legvégén van a koncert- és táncterem. Hangulatos a hely, de ha koncert van, akkor belépőt csak annak kell fizetnie, aki be akar menni a táncparkettre. Viszont egyetlen vastag függöny választja el egymástól a két helyiséget, így minden hallható mindenhol. Még a labirint túlvégén lévő WC-ben is. Szóval mondhatni, hogy csak a leglelkesebbek vagy a legelszántabbak vesznek jegyet. Minek is vennének? Zenét hallgatni anélkül is lehet.
Sörözve, dumcsizva (a jegyszedő hölggyel [Melinda] és a járókelőkkel) igen konkrétan tapasztalható volt később a fenn elhangzó elmélet. Kettő ifjak nagy lendülettel robbantak volna be a denszhólba, mikoris Melinda szólt nekik, hogy az A4-es méretben kihelyezett Belépő: 300 Ft felirat nem véletlenül van ott, ahogyan Ő sem. Ez kicsit megrázta a lelkeket és kirázta belőlük a lelkesedést is, köszönték szépen, de inkább visszaültek sörölni. Sok pénz az a háromszáz. 3/4 sör.
A Volga Rakéta nyitotta az estet kicsivel 9 előtt. Pár embernek nyomták alteres, itt-ott kicsit blúzos rockjukat. Akkor már gyanítottuk, hogy a nyilvánospróba-jelleg illetve a családias légkör lesz az est jellemzője. Legalábbis benn. A fogyasztóhelyiség (na nem ahol kilókat lehet leadni, hanem ahol alkoholot lehet venni és bevinni a szervezetbe) ugyanis 70% közeli megszállottságú volt.
Aztán következett a retro rádió, mely nevéhez hűen a 70-es, 80-as évek magyar slágereit nyomta kicsit rokkosabb, punkosabb felfogásban. Rájuk voltak a legtöbben kíváncsiak, ami érthető is, hiszen ők játszottak egyedül ismert és népszerű dalokat.
Amit viszont talán sosem fogok megérteni, bár pár éve rajta vagyok az ügyön, hogy a mélyen tisztelt, nagyböcsű közönség, a választott (aki miatt megjelent) zenekara előtt és után játszóknak miért nem ad legalább pár dalnyi esélyt. Hátha azok sem rosszak. Esetleg megtetszhetnének... valakinek...
Mindegy.
Mi raketékhoz hasonlóan maroknyi embernek toltuk. Főleg a zenész kollégáknak. De nem lankadtunk, túrtunk rendesen, ahogy kétüteműhöz illik. A próbafílinget, viszonylag rég nem játszott/próbált dalok megidézésével tettük teljessé. Szerencsére megint volt (még a kevésből is) 1-2 arc, aki azt kérdezte, hol vehet CD-t és mikor láthat bennünket újra. Jól esett, köszönjük. Elvileg egyre többen lesznek. Elvileg... ;)
Lajosék megint sebesen el, én meg Melcsivel meg Csáppal szárítkoz a izzadt hátamat. aztán éjszakai (járat) bevetés.
Jövő héten (11.08.) újra Pesten az After Musicban nyomulunk. Ingyé. Legyünk sokan! Javallom, jöjjön akinek kedves az étele!!! :)
Szólj hozzá!
Címkék: zene rock koncert beszámoló metal élmény show vastrabant rocknroll
A szombathelyi izgatásról mástól, másképp
2007.10.31. 13:09 Samu (VT)
Tegnap este kaptam a hírt, hogy a Kimozdulo című webzine két írástudója is megemlékezett vasi hevirokkkafés megmozdulásunkról előbb itt, majd emitt olvashattok a zeseményről! Hát tegyétek azt! ;)
3 komment
Címkék: zene rock koncert beszámoló szombathely metal élmény vastrabant rocknroll
Szombathely nagy állomás, folyik a... avagy ki korán kezd...
2007.10.30. 09:35 Samu (VT)
Szombathely. Beleborzongtunk már a távolság, az úton töltendő idő gondolatába is. Én azért vártam, már csak az ott tanuló húgom (Timi) miatt is. Mindig öröm vele találkozni, még ha csak rövid időre is.
Pénteken este csörgött a fonom és egy ismeretlen számról egy Gyula nevű szeptikus hívott, hogy doboslázasodás, vagy lázadozás vagy mi miatt nem jönnek világgá, így mégis nekünk kell vinnünk a összes cuccot. Aztán hívott Balu, hogy próbál egy helyi bandát bevonni a zenés élvezetbe. Mint az alcímből is látszik, sikerült neki, így lettek a szeptikusokból hősök. :)
Az indulás megint nem volt egyszerű. Már majdnem odaértem a talákahelyre, amikor Laló hívott, hogy be van dugulva, és még csak most megy Arniért, ugyanmár menjek már inkább az Örsre a Hungária-Kőbányai sarkáról. Feldobott a dolog és elindultam. Kb. 50 percet bkv-ztam fölöslegesen. 85-ös busz, 28-as villany, aztán vissza: 9-es busz, 3-as villany. Ahelyett, hogy a 85-össel egyből az Örsre mentem volna. Szép az élet.
Így esett, hogy 4 helyett kb. 3/4 5-kor jártunk a találkahelynél, mintha akkor indultunk volna el. Lett is a tervezett 7 helyett 8as érkezés. A térdem se gondolta volna, hogy az alighétvége előtti péntekesített szombaton klasszikus pénteki, durva forgalmi izgalom lesz a városban.
Csendesen elcseverésztünk a járműben, csak néha ütötte fel a fejét egy-egy kósza kacaj. A pályáról letérve egy szürke japcsi verda kullogott előttünk, szóvá is tettük neki: Ne totojázz Toyotás! Ahogy egyre beljebb kerültünk Vasba, egyre furább (legalábbis számunkra) településnevekkel találkoztunk, mint pl. Bő és Ölbő. Ha megkérdik, honnan jött, mint mond egy bői, vagy ölbői? Bőbő' vagy Ölbőbő'? Ezen verbális gyönyörökön felbuzdulva előkerült két igen érdekes és minden bizonnyal kevesek által ismert kifejezés. Az egyik a kaszafűró, ami a fűnyíró megnevezésének alternatívája, a másik pedig a ne pazarékoljá', ami a ne pazarolj egy míves változata.
Hát ez is megesett, kibújt belőlünk a nyelvész. Vagy a nyelv... :)
A Cafét viszonylag könnyen megleltük, mivel hallottuk, hogy a kaszinó mellett kell keresni, az ilyesfélék meg mindig szép színes-fényesek! Fílinges, fa- és téglaburkolatú falakkal megáldott mérésbe jutottunk, ahol a színpad is magasabb volt a szokásosnál és a mennyezet is. A szélességgel és a mélységgel azért itt sem voltunk tökéletesen elégedettek, de ugye, majd, ha nagyszínpad...
Csendesen elcseverésztünk a járműben, csak néha ütötte fel a fejét egy-egy kósza kacaj. A pályáról letérve egy szürke japcsi verda kullogott előttünk, szóvá is tettük neki: Ne totojázz Toyotás! Ahogy egyre beljebb kerültünk Vasba, egyre furább (legalábbis számunkra) településnevekkel találkoztunk, mint pl. Bő és Ölbő. Ha megkérdik, honnan jött, mint mond egy bői, vagy ölbői? Bőbő' vagy Ölbőbő'? Ezen verbális gyönyörökön felbuzdulva előkerült két igen érdekes és minden bizonnyal kevesek által ismert kifejezés. Az egyik a kaszafűró, ami a fűnyíró megnevezésének alternatívája, a másik pedig a ne pazarékoljá', ami a ne pazarolj egy míves változata.
Hát ez is megesett, kibújt belőlünk a nyelvész. Vagy a nyelv... :)
A Cafét viszonylag könnyen megleltük, mivel hallottuk, hogy a kaszinó mellett kell keresni, az ilyesfélék meg mindig szép színes-fényesek! Fílinges, fa- és téglaburkolatú falakkal megáldott mérésbe jutottunk, ahol a színpad is magasabb volt a szokásosnál és a mennyezet is. A szélességgel és a mélységgel azért itt sem voltunk tökéletesen elégedettek, de ugye, majd, ha nagyszínpad...
Hőseink (Sinking Heroes) szemtelenül fiatalok és igen ügyesek voltak. Úgy vélem, a három zenekar közül ők voltak a legesleghangosabbak. A fiatalos telhetetlenség... Na ugye, hogy ugye...? Csökkentett létszámmal, a kétszemélyes fúvósszexció nélkül, de kiválóan nyomták szkétpánkos, szkás, grándzsos muzsikájukat. Nekem egyáltalán nem hiányoztak a rezesek. Tudom, hogy most divat, meg, hogy tényleg színesebbé lehet vele tenni a zenét, de hárman mégiscsak egyszerűbb. Mondtam is nekik, hogy nem hiányzott a fúj(ol)ás a muzsikából, meg így jobban elfértek a nem túl gigantikus színpadon. :)
Aztán mi is tipródtunk keveset a világot jelentő deszkákon, nyomtuk a vidám popzenét, mulattúk a népet, múlattuk az időt és ficeregtünk, ahogy tőlünk tellett. Az izgágaság és a nagy melegség nagy nedvességet képzett a hátunkra és a farvágatunkba is. Mondhatni, izzadtunk mint a versenylovak. :)
Aztán mi is tipródtunk keveset a világot jelentő deszkákon, nyomtuk a vidám popzenét, mulattúk a népet, múlattuk az időt és ficeregtünk, ahogy tőlünk tellett. Az izgágaság és a nagy melegség nagy nedvességet képzett a hátunkra és a farvágatunkba is. Mondhatni, izzadtunk mint a versenylovak. :)
A buli után odajött pár arc és halálra dícsért bennünket, hogy ilyen királyak voltunk, meg olyan fasza a zene. De az igazán jópofa az volt, aki azt mondta: Ti nem vagytok normálisak! Naná, hogy ezt mi bókként fogtuk fel. Bár, ahogy ő is megfogalmazta ő is őrült kicsit. Egy Ultraderm nevű zenekarban játszik. Ezt hallva nem is kételkedtem... :)
Mint kiderült, a kistesóm a második dalunknál ért le a buliba, a haverjai, mint pl. az igen felpörgött és táncos lábú Kinga, pedig a utolsó opusz végére. Rövidesen sikított is, hogy vissza, csak addigra már sajnos lebontották a gyorskezűek a dobot. Visszagondolva nekem is rövidnek tűnt a koncert. Talán kimaradt valami??? Nem lepődnék, meg, hisz végig impróztuk a műsort!
Beindult a rókamóka és az említett ifihölgyek rögvest táncra perdültek úri pártnereikkel egyetemben, mi meg irigykedve szemléltük, hogy bezzeg, ha félórával később kezdünk, már nekünk is rophatták volna...
A szokásos módon összekaptuk a motyónkat, elbúcsúztam a hugicámtól és lóhalálában hazavágtattunk. Lajos figyelmesen megállapította, hogy milyen szép hugom van. És, hogy nem is gondolná az ember, hogy az én testvérem. Ugye milyen édes? Ha az embernek ilyen barátai vannak kell-e még ellenség??? ;) Itt szeretném megjegyezni, hogy mindig igyekeztem magam őszinte és kedves emberekkel körülvenni. Kár hogy a kettő ritkán van meg ugyanabban az emberben. :)
Feszülő hólyagom az autópálya elején megállásra késztetett minket. A sofőr bácsi volt oly kegyes és olyan helyen állt meg, ahol nagyjából 15-20 lámpa világította meg a placc minden szegmensét, imígyen nem is voltam hajlandó ország-világ előtt kitárulkozni eme intim cselekedetemben. Kicsit távolabb nagylelkűen újra megálltunk, így nem kellett a folyadékfölösleg hazacipelésén, vagy cipőbeeresztésén fáradoznom az út során. Lajosunk egy pokolpóver nevű folyékony doppingszer segítségével tartotta magát ébren, míg én kis megszakításokkal hátul alukálgattam egy-két szemhunyásnyit. Talán többet kellett volna, hisz itt a kedd (10.30.) és újra szól a hat(3)lövetű!
Szólj hozzá!
Címkék: vas zene utazás rock koncert beszámoló szombathely metal élmény show kaland vastrabant fürgerókalábak rocknroll
Borsod szépségei avagy eltévedni jó (nem lehet)
2007.10.27. 09:35 Samu (VT)
Randi 13:00-kor a Vakondgyár Pólóboltban (ez itt a reklám helye: Teréz krt. 54.) StArtAtival (manágerszervezőilyesmi), Lajosunkkal és két ifjú hölggyel. Egy édes kis szöszivel és egy picit éltesebb és cserfesebb barnával, Lajos két lányával, a négyéves Borival és a majdnemhét Julcsival. Az úticél Miskolc, némi kerülővel Ózdon át, ahol a családlátogatós hosszú hétvége (hételeje) első állomásaként a nagyiék kerülnek sorra.
Utunk Ózdig szinte uncsi volt, megtárgyaltuk, hogy mi is van már meg a videoklipünkhöz: forgatókönyv, szereplők, kameraman, kamera, vágó, vágódeszka; és mi az ami kell még: pl. idő, amikor mindenki ráér. Nemtin (ez egy település neve) áthaladva kiderült, hogy ott született Magyaro. első űrhajósnője Anettka, aki talán sose hagyja el a földet. Sajnos.
A Mátra és a Bükk lejtőin sárgálló szőlőket látva Laló nagy sóhajtozásba kezdett, hogy a szőlő így, a jó bor úgy. Újra kiderült, hogy mindig az iváson meg az íváson jár az esze. Az előbbin főleg akkor, ha vezet. Talán a neve (Szőllősi) tehet mindenről... ;)
Ózdon kettévált a csapat, Mr. Szőllősi a lányokkal a nagyszülőkhöz vette az irányt, mi pedig beültünk egy csájníz falodába. A skacok hamar választottak, de én (vegetárijános vagy mi a szösz lévén) elég nehezen szántam rá magam a kétes összeállítású finomságok (?) közüli választásra. Végül valami sült, bundás zöldség és pirított tészta landolt a tányéromon. Picit olajos, eléggé fokhagymás, nagyjából ehető volt. Nem fogok rászokni, az tuti. Szomjoltásra sört vásároltunk, ami kicsit helyrebillentette szervezetem egyensúlyát, lelkem békéjét. Evés közben a kajálda ablakán át csodáltuk az éppen vásárlásba/ból igyekvő hölgyeket, majd Lalóval a Kasza Feszten történtekhez hasonlóan megállapítottuk, hogy a borsodi lányok igen szemrevalóak.
Az út további részében Atival tartottunk egy kis magyar rocktörténeti áttekintést a 90-es évek undergroundjáról, olyan neveket emlegetve, mint a The Bedlam, a Slogan, a Screen, az Adam 30 vagy a Mask.
Megálltunk egy benzinkútnál, hogy némi olajjal nedvesítsük Vanessa száraz bendőjét, mikor is kiderült (200 km-re Bp-től), hogy a zenekar és az autó vezetője a boltban hagyta a tárcáját. Iratostul, lojvéstul. Se pénz, se jogsi, se forgalmi... Csak ügyesen, szoktam volt mondogatni...
Miskolcra beérve eltévedési bajnokságot rendeztünk. Eleinte magunkban (Vanessa + 4 botor utas), helybélieket megkérdezve tekeregtünk a nem túl egyértelmű, de legalább egymásnak itt-ott ellentmondó útbaigazítások alapján. A fő instrukció az volt, hogy a templom mögött kell bekanyarodni. Persze, hogy előtte kellett, csak az a szerencsés templom nem akart sehogyan sem szem elé kerülni. Meg is jegyeztem, hogy én csak panelházakat látok, sehol egy templom. Mire Arnie barátunk közölte, hogy, amit keresünk az paneltemplom. Mondanom sem kell, sírtunk. Aztán meglett az imahely, körbe is jártuk párszor, majd a kisavas vagy mi a szösz zegzugos, hegyrefelkúszó, éppcsak autónyi széles sikátoraival ismerkedtünk. Volt köztük olyan, melyben többsör (3) is jártunk, de célt nem találtunk. Attila kezdett kicsit kiborulni, hogy hogy a p..ba lehet, hogy az arra lakók, dolgozók, szórakozók nem tudják, hogy hol is van a szomszéd utca és a benne lévő JMB nevű hely. Kifakadását laza anyázással és ajtócsapkodással támasztotta alá. Mi pedig diszkréten kuncogtunk. Magunkon, rajta és azon, hogy milyen jól félrenavigálnak minket. Bár nem is volt olyan vicces. Felhívtuk Beholderéket, akik már játsztak rejtélyes célállomásunkon és megvártuk őket egy palacsintázó palota előtt, hogy majd ők vezetnek. Dombról le, újra fel, majd együtt újra meglátogattuk a feketebika nevezetű néhai műintézményt, amit mi aznap már többször is... Majd az ő buszuk eltűnt, mint Petőfi abban a bizonyos sűrű légben. A lényeg, hogy mi leltük meg legelébb a DzsíeMBít, ahol lelkesen, a nyári fesztivál szép sárga karszalagjával várták a muzsikusokat. Velkamdrink helyett. :(
Érdekes hely ez a viszkiről elnevezett pub. A megszokottól eltértően nem a pincében, hanem az emeleten van a koncertterem. Nem túl nagy, nem túl drága, kellemes hely. Van csocsó viszont nincs (legalábbis ottjártunkkkor nem volt) világítás a férfi rötyin. Ezt szóvá is tettem, mire megkaptam, hogy "Valami gond van?". Mondtam, hogy "Részemről semmi, nem nekem kell felmosni a körbelocsolást...". :)
Érdekes hely ez a viszkiről elnevezett pub. A megszokottól eltértően nem a pincében, hanem az emeleten van a koncertterem. Nem túl nagy, nem túl drága, kellemes hely. Van csocsó viszont nincs (legalábbis ottjártunkkkor nem volt) világítás a férfi rötyin. Ezt szóvá is tettem, mire megkaptam, hogy "Valami gond van?". Mondtam, hogy "Részemről semmi, nem nekem kell felmosni a körbelocsolást...". :)
A nép lassan csordogált és sajnos a végére sem nagyon vitte túlzásba a jelenlétet. Természetesen az első zenekar érkezett legutóbb, majdhogynem késve. Sajnos a nevüket nem tudom, a Raw Tribe helyett ugrottak be, valami sötét, gótos metalt toltak és bájos arcú, csinos volt a szintis csaj. Utánuk a Radio Criminals tolta feszesen az itt-ott kicsit blekótos rokkot. A régebbi dalaikban, főleg amiket még Juvaként követtek el döb volt a karc, a metál. Sokat finomodtak, dallamosodtak, mondhatni Radiobarátabbak lettek. Az azonban biztos, hogy olyan cuccot toltak fel a kínpadocskára, hogy a legmenőbb profik is sírva irigykedtek volna. Mi irigykedtünk is. Aztán felmentünk és előrokkoltunk FürgeBalu szerint zabolázatlan bítzenénkkel, amit Beholderék, (akikkel addigra jól összecimbiztünk) és a maroknyi néző igen lelkesen és tetszéssel fogadott. Miután kimulattuk magunkat a debreceni HC-hősök vették át a stafétát és nyomták el reppelős, kiabálós muzsikájukat, mindenkit bólogatásra és lábbaldobolásra késztetve.
Hamar bevégeztetett az est, gyorsan lehordtuk a motyót, elbúcsúzkodtunk attól, aki még maradt majd megpróbáltunk zökkenőmentesen kitalálni a városból. Nem volt egyszerű, de lényegesen ügyesebbnek bizonyultunk, mint befelé. Az M3-ast kerestük lelkesen, amiben a táblák nem nyújtottak elegendő és megbízható segítséget, mivel ez a szám- és betűkombináció nem igazán szerepelt rajtuk, csak az eu-s E-akárhány, így a Matrica/Vignette felirat (melyet a város szélén már-már mantraként mormoltunk) volt egyedül nyomravezető. Gyorsan leszáguldottunk Füzesabonyig a sztrádán, ott engem kilakoltattak Idösanyáméknál, a többiek pedig irány tovább Kisnánára (Arnie szülei) és Ózdra. Bele a sötét éjbe...
Szólj hozzá!
Címkék: zene utazás rock koncert beszámoló metal élmény hc kaland vastrabant eltévedés rocknroll
Kunság szőlővesszején avagy a bormezők lovagja
2007.10.23. 14:19 Samu (VT)
2007.10.13., Hajós, Művelődési Ház: Closer To Dust, Vastrabant, Fürgerókalábak
És eljővén a másnap, amely szerencsére nem hozta magával az egyes másnapokban rejlő kínok és gyötrelmek lehetőségét.
Bár a kecskemétihez képest kétszer akkora távolságot (160 km) kellett megtennünk, a - szombat révén - remélhetőleg elmaradó péntek délutáni dugó és a későbbi kezdés miatt 16 órai mítinget és indulást beszéltünk meg.
Megint sikerült késnem (persze nem csak nekem), ezúttal a békávé jóvoltából, mely volt kedves félóra után küldeni egyet az elvileg tízpercenként járó járatából. Sőt az arra járó három villanyos egyikét se ette arra addig a fene. Biztos, hogy ne mérgelődjek. :)
A benzinkúton Laló épp a kávéját szürcsölgette. Mikor meglátott így fogadott: - Szevasz, dumagép! - Lehet, hogy nem pont ezt mondta, de valami hasonló megszólítást kaptam az éjszakai bötűáradatomért. Mint kiderült azt hitték, be voltam nyomva mint a rajzszeg, de ki kellett ábrándítanom őket. Nem mondom, hogy egyáltalán nem segített be akkor és ott egy kicsit a ser is, de nem a miatt voltam, vagyok és leszek bőbeszédű. Amikor épp. :)
Az előre nyomtatott netes térkép alapján gyorsan és zökkenőmentesen eljutottunk Hajósra. Az előhírnök Hajós-Pincefalu mindőnk csodálatát kiváltotta valamilyen mértékben. Többségében szépen kivitelezett és/vagy felújított pincék egybefüggő sora az út két oldalán, a mellékutcákban pedig mindez fogadókkal, éttermekkel variálva. Kellemes, túristahívogató látvány tárult a szőllősök kostolnivaló nektárjához. Lalánk hamar ki is jelentette, hogy ide vissza kell jönnünk borkóstolóra, ha megleltük a művházat.
Ez sikerült is viszonylag hamar és egyszerűen, a hátsó ajtónál épp bepakolt a Closer To Dust. Belépvén egy vadiúj művház tárult elénk. Karzattal, piros színpaddal, flancos technikával és miegymással. Olyan volt, mint egy kastély vagy egy színház. Kérdeztem a technikus srácot, hogy mikor lett felújítva a sokszínű és sokstílusú, szerintem giccses építmény. Azt mondta, 14 éve és azóta pár lagzin és egy Hobo felolvasó esten kívül semmi nem volt benne. Most került új kézbe és most szeretnék beindítani, kihasználni a helyet. Hajrá!
Felraktuk a motyót, segítettünk CTD-éknek molyolni rajta, majd elindultunk megnézni a Pincefalut és keresni némi enni- és innivalót. Szüreti mulatságba botlottunk. Egy nagy sátorban mulatós zene és kemény, majdnem igazán téli időjárás mellett a falu apraja-nagyja és a távolabbról egybegyűltek múlatták az időt tánccal, fecsegéssel és idogálással. Találtunk egy lángosos-burgeres bódét, ahol a bácsi épp zárni készült. Azt mondta gyorsan kérjünk, mert blablabla. Kértünk. A két malomkerék nagyságú sajtos-tejfölös lángost és a hámbörgert kb. másfél, de max. 2 perc alatt szervírozta, majd lóhalálában csomagolt és távozott. Evés közben csodáltuk kicsit a kiváló pontosságú dobgépet (Arnie be is akart íratkozni, hozzá pár dobórára), a kellemesen hamiskás nótaénekest és a hideget, mely pikkpakk kihűtötte eredetileg sem forró kajánkat. Lajos borravágyásától hajtva nyitva lévő pince, kocsma, vagy étterem nyomába eredtünk, de sajnos és némileg meglepő módon mindenhol zártkörű vacsi volt. Az egésznapos nyitvatartás után estére a szállóvendégek maximális kiszolgálása maradt. A jöttmenteknek, mint mi pedig a sörsátor és a lédig bor. Kissé lógó orral visszarobogtunk a művházba, de hathúron pendülőnk megfogadta, hogy egyszer visszatér még ő ide bort kóstolni. Útközben láthattuk, ahogy a rend éber őrei űzőbe veszik és lekapcsolják a sokéves VW motorját bőszen bőgető és ezáltal száguldozást elkövető helyi menők kis csoportját.
Bevettük magunkat a művelődés házába és megállapítottam, hogy az előtér, melyben retro cuccok és népművészeti alkotások is helyet kaptak, sokkal hangulatosabb és igényesebb hatású, mint a kissé túlzásba vitt nagyterem.
A nép sajnos sehogy sem akart igazán tömeges jelenlétet produkálni pedig elvileg rendesen ki lett plakátolva a buli. Egyet láttunk is. Closerék ennek ellenére hamarosan belecsaptak a rakendrolba és nem a legjobb hangzás és alig hallható ének mellett elnyomták zúzásokra és hörgésre, üvöltésre épülő modern metalos műsorukat.
Mi elvileg jobban szóltunk picit, bár a gerjedés-búgás nyújtotta élvezeteket még az első két dal alatt is meg kellett osztanunk a legalább részben lelkesedő közönséggel. Volt, aki táncban, mások bólogatásban, lábbal dobolásban fejezték ki, tetszésüket. És hajlamosak vagyunk a mosolyokat is a pozitív jelekként értelmezni. :)
Az FRL úgy szólt, mint az atom. Nem feltétlenül halálosan tisztán, de meggyőzően és átütőerővel. Robin hatalmas ládája kihangosítás nélkül is megfelelő hatásfokkal célba juttatná a mély hangokat, így ez szinte természetes. Átszerelésük alatt kiloptuk cuccunkat a színpad oldala felől megközelíthető öltözőből, megvártunk pár dalot és konfer fricskát majd Balage ajánlásával útnak eredtünk.
Hazafelé csendesen megbeszéltük, hogy milyen jó is világgá menni azért, hogy 25 embernek játszhassunk, ráadásul úgy, hogy abból 20 egész buli alatt nem is látható, mert elvész a terem végében lévő sötétben. Mondhatni mérsékelten voltunk lelkesek. De bizakodtunk, hogy lesz ez még így se. Mondjuk 20-án, Miskolcon.
Szólj hozzá!
Címkék: zene utazás rock koncert beszámoló szüret bor metal élmény show kaland szőlő hajós vastrabant rocknroll
A szófosás kezdete avagy kicsi lukban kicsi koncert
2007.10.18. 16:13 Samu (VT)
2007. 10.12., Kecskemét, Kilele: Septicmen, Vastrabant, Fürgerókalábak
Eredetileg 3-ra beszéltük meg a találkozót, mert, hogy ugye mégse kellene elkésnünk, (félig matinébuli, 8-kor kezdés, 6-ra illene ott lenni,) meg nem is a szomszédba megyünk. Aztán valószínűleg mindenkiben tudatosult, hogy Kecskemét és az a 80 km talán mégsem a világvége, így fél négyre módosult a randi. Szokásomhoz híven késtem pár percet, de így is csájníz árusok és különböző csinosságú menyecskék vonulást kellett csodálnom huszonpercen át mire befutott Vanessa (ő a buszocskánk). Beraktuk a elektronikát és irány Arnie, hogy a bőrök is útra kelhessenek.
Nem volt egyszerű a feladat, Arnie összegyűjtése sem, de a városból kijutás még kevésbé, lévén péntek délután (mindenki megy valahová, vígan pöfékelve, lehetőleg egyedül szorongva autójában)...
Elértük végre az autópálya hőn áhított aszfaltját és aggódva hallgattuk Vanessa nem szokványos zörejeit, melyek vélhetően a felfüggesztésből indultak zavarkeltő útjukra.
Az út mondhatni eseménytelenül telt, eltekintve a rengeteg elmebetegségtől, melyet kedélyesen összehordtunk négyesben (van ugye Laló, aki gitáron bazsevál és kajabál, Arnie, aki a csapat verőembere, Lau, aki basszul és vonyít és mellesleg én vagyok, valamint a hivatalos ród avagy stáb Milu).
Már majdnem benn voltunk Kecskemét szitiben és láttunk is párat gyönyörű magenta plakátunkból, amikor FürgeBalu hívott, hogy késnek és jó lenne, ha érkeztükre rendbe raknánk és felszerelnénk a színpadot. Viszonylag könnyen megleltük a helyet, picike ajtócska egy picike lépcsőcske aljában, melyből egy szintén nem túl nagy pinece tárult fel a maga keskeny, de nem túl hosszú, viszont erősen boltíves, és kellemesen hangulatos mivoltában. A színpadocska leginkább dobogó volt. Alacsony, keskeny és nem túl mély, így hárman még viszonylag kényelmesen elfértünk rajta de a többszereplős előadások miatt már aggódtam pöppet.
Bémutatkoztunk a főnöknek, megcsodáltuk a pultos léányt és elkezdtük a hurcolkodást és a doberdő felállítását. Ez utóbbit Milu és Arnie művelte, ezalatt én lelkesen söröt vásároltam mindőnknek. Magamnak Anti bácsi legsetétebb nektárjából egy kriglivel, a többieknek meg a velágosból, igény szerint. A szeptikusok (Septicmen legénység) bár 7-re ígérték magukat, sikerült is 8 előtt pár perccel beesniük. Gyorsan felkúsztak a világot jelentő deszkákra, csináltak egy gyors beállást, aztán mégsem kezdtek rögvest a muzsikálásba. Paráztunk picit a csúszás miatt, ugyanis 23 órakor abba kellett fejezni a zajzást. Aztán Gyusziék mégis a húrok közé csaptak és nagyjából bő félórában lethrashelték a jelenlévők fejét. Bár új a dobos (két próba és kb. egy hónap van mögötte a bandában) és talán picit érződött is, hogy biztonsági játékot játszik, abszolút összeszokottnak tűnt a csapat.
Aztán jöttünk mi. Szétfúttuk a dobhártyákat, - aki volt már VT koncerten, tudja miről van szó, - majd szétcsaptuk a lecsót a lábosban, átmozgattuk a jelenlévők egy részének enervált végtagjait, valamiféle táncra ösztökélve őket, és megmozgattuk picit a arc- (mosoly) és rekeszizmokat is.
Az est folyamán elfogyasztott nem sok sörök és bertus a majdnem átvirrasztott éj miatti fáradsággal keveredve meghozta a már említett antiszájzáramat, azaz verbálisan kényszerszórakoztattam útitársaimat. :)
A hazaút kicsit kalandosabbra sikerült, úgy gondoltuk ugyanis, hogy jobb nekünk minél többet menni a ótópályán, mert az gyors, még akkor is, ha mi nem is oly rettenetesen. Ezért a Kecskeméthez legközelebb lévő felhajtón szerettük volna birtokba venni a szupersztrádát. Ez sajna nem jöhetett össze mivel egy mikrobusz szépen felvillanyozva és kitáblázva elállta az utat. Megkérdeztük a benne posztoló elvtársat vagy polgártársat (a setétben nem lehett kivenni, hogy milyen színű, bár a buszon narancsszínben villogtak a lámpák, ha ez jelent valamit...), hogy ugyanmár, akkor mikor és hol lehet mégis Pest felé... Jól útbaigazított bennünket és rövidesen láttuk, hogy Földvár (dél) felé visz utunk, az autópálya pediglen kikerült a látókörünkből... Szopacs.
Vissza a városba, és vissza a már odafelé bevállt útvonalra. Amelyen hamarosan dugámba és álomba dőltem, nyugtot hagyva így lankadni látszó és a kerülő miatt némiképp ingerült útitársaimnak.
No, azért nem úszták meg ilyen könnyen! Székes fővárosunk (Bp.) határában felriadtam szendergésemből és újra elkezdtem ontani magamból a többnyire nem igazán fontos információt. :)
Aztán a városban hozzámhoz vezető út megtalálása egy számomra nem teljesen ismerős terepen némiképp belém folytotta a szót, aminek mindenki kedvesen örvendezett.
Hazaérvén a drágám botor módon félálomban megkérdezte, hogy miújság, majd alig győzte visszatömni belém az áradó élmény- és bötűözönt.
Reggelre (majdnem dél) kialudtam lelkesedésemet és már szófukaron meséltem az eseményeket, de a gondolat, hogy le kéne írnom, csak nem akart békén hagyni.
Az édes csintalanságok, az apró részletek sajnos az idő homályába vésznek, így még a következő napi hajósi témák is uncsik lesznek majd, de a továbbiakban igyekszem naprakész és izgalas lenni.
Amennyire tudok. :)
Eredetileg 3-ra beszéltük meg a találkozót, mert, hogy ugye mégse kellene elkésnünk, (félig matinébuli, 8-kor kezdés, 6-ra illene ott lenni,) meg nem is a szomszédba megyünk. Aztán valószínűleg mindenkiben tudatosult, hogy Kecskemét és az a 80 km talán mégsem a világvége, így fél négyre módosult a randi. Szokásomhoz híven késtem pár percet, de így is csájníz árusok és különböző csinosságú menyecskék vonulást kellett csodálnom huszonpercen át mire befutott Vanessa (ő a buszocskánk). Beraktuk a elektronikát és irány Arnie, hogy a bőrök is útra kelhessenek.
Nem volt egyszerű a feladat, Arnie összegyűjtése sem, de a városból kijutás még kevésbé, lévén péntek délután (mindenki megy valahová, vígan pöfékelve, lehetőleg egyedül szorongva autójában)...
Elértük végre az autópálya hőn áhított aszfaltját és aggódva hallgattuk Vanessa nem szokványos zörejeit, melyek vélhetően a felfüggesztésből indultak zavarkeltő útjukra.
Az út mondhatni eseménytelenül telt, eltekintve a rengeteg elmebetegségtől, melyet kedélyesen összehordtunk négyesben (van ugye Laló, aki gitáron bazsevál és kajabál, Arnie, aki a csapat verőembere, Lau, aki basszul és vonyít és mellesleg én vagyok, valamint a hivatalos ród avagy stáb Milu).
Már majdnem benn voltunk Kecskemét szitiben és láttunk is párat gyönyörű magenta plakátunkból, amikor FürgeBalu hívott, hogy késnek és jó lenne, ha érkeztükre rendbe raknánk és felszerelnénk a színpadot. Viszonylag könnyen megleltük a helyet, picike ajtócska egy picike lépcsőcske aljában, melyből egy szintén nem túl nagy pinece tárult fel a maga keskeny, de nem túl hosszú, viszont erősen boltíves, és kellemesen hangulatos mivoltában. A színpadocska leginkább dobogó volt. Alacsony, keskeny és nem túl mély, így hárman még viszonylag kényelmesen elfértünk rajta de a többszereplős előadások miatt már aggódtam pöppet.
Bémutatkoztunk a főnöknek, megcsodáltuk a pultos léányt és elkezdtük a hurcolkodást és a doberdő felállítását. Ez utóbbit Milu és Arnie művelte, ezalatt én lelkesen söröt vásároltam mindőnknek. Magamnak Anti bácsi legsetétebb nektárjából egy kriglivel, a többieknek meg a velágosból, igény szerint. A szeptikusok (Septicmen legénység) bár 7-re ígérték magukat, sikerült is 8 előtt pár perccel beesniük. Gyorsan felkúsztak a világot jelentő deszkákra, csináltak egy gyors beállást, aztán mégsem kezdtek rögvest a muzsikálásba. Paráztunk picit a csúszás miatt, ugyanis 23 órakor abba kellett fejezni a zajzást. Aztán Gyusziék mégis a húrok közé csaptak és nagyjából bő félórában lethrashelték a jelenlévők fejét. Bár új a dobos (két próba és kb. egy hónap van mögötte a bandában) és talán picit érződött is, hogy biztonsági játékot játszik, abszolút összeszokottnak tűnt a csapat.
Aztán jöttünk mi. Szétfúttuk a dobhártyákat, - aki volt már VT koncerten, tudja miről van szó, - majd szétcsaptuk a lecsót a lábosban, átmozgattuk a jelenlévők egy részének enervált végtagjait, valamiféle táncra ösztökélve őket, és megmozgattuk picit a arc- (mosoly) és rekeszizmokat is.
Az est folyamán elfogyasztott nem sok sörök és bertus a majdnem átvirrasztott éj miatti fáradsággal keveredve meghozta a már említett antiszájzáramat, azaz verbálisan kényszerszórakoztattam útitársaimat. :)
A hazaút kicsit kalandosabbra sikerült, úgy gondoltuk ugyanis, hogy jobb nekünk minél többet menni a ótópályán, mert az gyors, még akkor is, ha mi nem is oly rettenetesen. Ezért a Kecskeméthez legközelebb lévő felhajtón szerettük volna birtokba venni a szupersztrádát. Ez sajna nem jöhetett össze mivel egy mikrobusz szépen felvillanyozva és kitáblázva elállta az utat. Megkérdeztük a benne posztoló elvtársat vagy polgártársat (a setétben nem lehett kivenni, hogy milyen színű, bár a buszon narancsszínben villogtak a lámpák, ha ez jelent valamit...), hogy ugyanmár, akkor mikor és hol lehet mégis Pest felé... Jól útbaigazított bennünket és rövidesen láttuk, hogy Földvár (dél) felé visz utunk, az autópálya pediglen kikerült a látókörünkből... Szopacs.
Vissza a városba, és vissza a már odafelé bevállt útvonalra. Amelyen hamarosan dugámba és álomba dőltem, nyugtot hagyva így lankadni látszó és a kerülő miatt némiképp ingerült útitársaimnak.
No, azért nem úszták meg ilyen könnyen! Székes fővárosunk (Bp.) határában felriadtam szendergésemből és újra elkezdtem ontani magamból a többnyire nem igazán fontos információt. :)
Aztán a városban hozzámhoz vezető út megtalálása egy számomra nem teljesen ismerős terepen némiképp belém folytotta a szót, aminek mindenki kedvesen örvendezett.
Hazaérvén a drágám botor módon félálomban megkérdezte, hogy miújság, majd alig győzte visszatömni belém az áradó élmény- és bötűözönt.
Reggelre (majdnem dél) kialudtam lelkesedésemet és már szófukaron meséltem az eseményeket, de a gondolat, hogy le kéne írnom, csak nem akart békén hagyni.
Az édes csintalanságok, az apró részletek sajnos az idő homályába vésznek, így még a következő napi hajósi témák is uncsik lesznek majd, de a továbbiakban igyekszem naprakész és izgalas lenni.
Amennyire tudok. :)
3 komment
Címkék: zene utazás rock koncert beszámoló metal élmény show kaland vastrabant fürgerókalábak rocknroll
