HTML

Regék a Vastrabant vándorlásiról és zajzásiról

2007. október 13-ra virradó éjjel, Kecskemétről hazafelé, kisbuszbéli álomból riadva, némi alkoholos túlfűtöttségtől hajtott enyhe, de legalább hangos szófosásba gabalyodva az a gyönyörű gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy blogot írok zenekarom, a Vastrabant (VT) hányattatásairól. Hátha lesz, aki elolvassa.
2007.11.15-én beindult a Vastrabantról írták rovat. A legújabb linkeket majd jól kipirosozom! :)

Siófokról jelentjük

2008.02.17. 16:14 Samu (VT)

    2008.02.16. Siófok, Art Rock Café: Freak Of The Week, Hisztéria, Pazar

    Két hónappal és egy nappal a legutóbbi, Rocktogonos lemezmegmutató után újra meg- és bemutatásra indultunk. Ezúttal az új hangembert Dávidot akartuk bemutatni a Balaton partiaknak és akartuk alávetni a koncert (mint pudingnál az evés) próbájának.
    Gyűlés hatkor a szokásos tankoldánál. Utazás Dávid vezetésével, az ő szolgálati mikrobijában, mely némileg tágasabb, mint Lajosunk mindőnknek kedves Vanessája. Főleg így, hogy szinte semmit nem kellett vinni. Kávé és bivali típusú setét ser magunkhoz vétele, valamint a legújabb, a mancsban megjelent kritikánk megvásárlása és elolvasása után irány a magyar tenger.

A buszban feltöretnek a dobozosok és elhangzik a köszöntő is Milupától:
 - Igyunk Laló első ivós útjára!
Mire Arnie rögtön kontrázik:
 - És az utolsóra.
Szegény Laló, hátha nem most ihatott utoljára... Az út vidáman robogott alattunk. Vagy inkább mi robogtunk fölötte. Mindegy.

    Több lányos apuka is van a csapatban, így felmerült, hogy vajon milyen sráccal állít majd be először az apai szívnek oly kedves leánygyermek. Arra jutottunk, hogy inkább egy az arcán törött varjúszárnyat viselő imós legyen, mint egy hidrogénszőke diszkógömb. Az előbbiek ugyanis csendes, maguknak való emberek, mondhatni ártalmatlanok. Csak szomorkodnak. De ez nem is csoda, ki ne búsongana, ha folyamatosan varjúszárnyat kellene az arcán hurcolnia.
Persze az is szóba kerül az avtópályán, hogy hol is kell azt elhagyni ahhoz, hogy biztosan odaérkezzünk, ahová indultunk. Így izgalmas tóparti városokról, mint az eltévelyedés lehetőségeiről beszélgetünk. Többek között Keszthelyről és Badacsonyról is. Ez utóbbit könnyű, de ízes bora miatt Lalónk hamar kedvenc meglátogatnivalói közé sorolja. Ahogy Hajóst is, ahol az ősszel nem a megfelelő időben voltunk ahhoz, hogy borozhasson és ne villámsebesen kihűlő lángost kelljen majszolnia a csillagfényes fagyban, a lakodalmas hangulatú sramlisátor mellett.
    Azt sajna már nemtom, honnan jött fel, na nem a Hold, hanem a trafik igének a ragozása: én trafok, te trafsz, ő trafik, mi trafunk, ti traftok, ők trafnak. Ha nem vigyáznak akkor nagyon rátrafnak.
A hülyeség csillapodott, az út fogyott, tök könnyen megleltük az ARC-t. Biztosan azért mert ügyesek vagyunk. Vagy azért mert telefonos segítséget is kértünk. De a legvalószínűbb, hogy azért mert a Fő utcában van.
Mi érkeztünk először. Vagy talán a hét lényei, csak akkor még nem tudtuk róluk, hogy ők azok. Megcsodáltuk a helyet. Zegzugos, miniszínpadocskás, csocsós, eldugott wc-s, de kellemes, hangulatos műegység. Kedves és csinos pultos leányokkal, akiknek igencsak tetszett a Vastrabant pöfögése és igen fiatal közönséggel, köztük a buli alatt lelkesen lökdösődő pogógörlökkel.
    Befutott a minden és a mindenki, felkerültek a kisszínpadra a pici cuccok, melyek láttán Laló megkérdezte, hogy az alapok mikor jönnek. Hehe. Ezek azok, hangzott a válasz és nem tudtuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk a térdig sem érő erősítők láttán. És ez még akkor is így volt, ha láttuk, hogy a behangosítandó terem sem óriási.

    A kilencre tervezett kezdés természetesen csúszott. Vártuk, hátha nő még az érdeklődés. Sajnos jelentős változás nem történt ezen a téren. Kb. háromnegyed tízkor belecsapott a rockba a FOTW és elővezette dallamos, punkos-emos rakenróját. Nem szóltak a legjobban s eleinte az ének is igen gyakran tűnt hamisnak, - mint utóbb rájöttünk, valószínűleg a visszacsatolás illetve annak hiánya miatt, - de a maroknyi elöl tobzódó jelenlévőt úgy hiszem, sikerült maguk mellé állítani. Egy részüket talán már a koncert előtt.
    Ezután jöttünk s láttunk mi. Emelvényre fel, - így fejünk a legsűrűbb füstbe került, - kis motyókba be, aztán hajrá. Lemezanyagot toltunk - hisz Dávidnak azt volt legkönnyebb gyorsan magáévá tennie - két újabb keletű szösszenettel. Egyiket a ráadásban. Sajnos az ének s a vokálok szinte teljesen hallhatatlanok voltak a zenekari sarokban, ezért mondhatni vakon (akarom mondani süketen, de mégse úgy) kajabáltunk a hangszerek keltette zajban. Állítólag egészen élvezhető volt a szaund, sőt egyesek szerint jó. A végére belelkesítettük a népet s volt női bakancsos taposás és izmos-tetkós csápolás is. A záró Nagyszínpad után a közakaratnak engedve még elnyomtuk a Sztepperobikot is, hogy mindenki felfrissült testtel és üde lélekkel várhassa a Hisztériát.
    Átadtuk a teret Toncsinak és zenekarának, akik komótosan át is vették azt. Gyorsan szétosztottunk pár kitűzőt az érdeklődőknek, cseréltünk egy-két kontaktot koncert ügyben és közben meg-meglátogattuk a pultot. Ahol Toncsi mosolyogva közölte, hogy a Vastrabantban megtalálta új kedvenc magyar zenekarát. Kösz!
Aztán elkezdett punkolni a Hiszti. Kellemes angolszász slágereket nyomtak bemelegítendő az első sorokat. Sajnos csak pár dalra maradt időnk, mivel előtört a csapatból a szokásos siessünk mert sötét van érzés, melynek hatására némi pressziót gyakoroltak rám és lóhalálában elhagytuk Siófokot. Sajnálom, hogy a Pazarról és Csápék további előadmányáról lemaradtam. A Pazart otthon meghallgattam és egészen kellemes hallgatnivaló.

    Hazafelé egészen jól éreztük magunkat. Elsősorban Lalóval és Miluval a háccsó züllésen, ahol a zenekar jövőbeli, (neveket egyelőre nem árulhatok el) sajnos csak fiktív támogatóin, szponzorain agyaltunk, s röhögtünk egymás hasát fogva.
Egyszercsak hazaértem. És máris azon járt az eszem, hogy a 23-i, ózdi bulira hogyan jutunk el. De inkább azon, hogyan jutunk vissza...

6 komment

Címkék: zene balaton utazás rock koncert énekes beszámoló metal show kaland siófok vastrabant rocknroll

A bejegyzés trackback címe:

https://vastrabanttolas.blog.hu/api/trackback/id/tr80342876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Norb 2008.02.20. 20:56:37

Hali!
Gratula a koncerthez! Remélem a vírusotokat sikerült szétszórni a balatoni borvidékeken. Repülésbe ösmerem a vak módot, de zenébe? Habár mai magyar ROCKSZTÁROCSKÁK sztem mívelik ezt az ágazatot. Ha nyerek a lottón, veszek nektek hangokat, hagy siketüljön a nép is meg ti is, meg szolgálati sörfőzdét! Már várom az márc ötöt...
A funnyk már vagyunk vagy kilencen:) gyarapszunk.
UI: kedves vastrabisok az űIWIW-en keresétek a vastrabant funny -t (ez itt reklama...non profit)

Samu (VT) · http://vastrabant.hu 2008.02.21. 10:44:34

Háj!
Sörgyárat várjuk nagyon. Meg a ózdi bulit is. Aztán máris márc. 5. :)
Jó lesz!

Minna 2008.02.21. 18:45:53

Ezek a zenész kalandok...:D

Samu (VT) · http://vastrabant.hu 2008.02.22. 13:05:19

Kalandok... ugyan! Aprócska történések. És lehet, hogy még ki is színezem... :)

Norb 2008.02.22. 13:40:44

Kritikák, Fogy a Vastrabant zenekar pénze???
****, már csak az a ? mennyibőőő?
A zenét ismerve azért gondolom *****-ből, s ha így nézzük akkor szép eredmény, még ha jobbról is jön, de ha ********** a max akkor ::....*x&v@x :(

Samu (VT) · http://vastrabant.hu 2008.02.29. 22:21:06

A lé már rég elfogyot (kb. a lemezkészítéskor). A négy csillag meg naná, hogy ötből! Akkor is, ha nem! ;)
süti beállítások módosítása