2009.06.21. Budapest, Petőfi Csarnok – Thanks Jimi Fesztivál
Sok tekintetben speciális koncertre készülődtünk, hiszen egyrészt Jimi Hendrixről szól maga a fesztivál, így csak az ő dalaiból (és vagy az általa is játszottakból) választottunk, tanultunk meg, majd vastrabantosítottunk párat. Azt hiszem, Lalónak sokkal könnyebb dolga volt, mint nekünk többieknek, négyünk közül ugyanis (gitáros lévén) egyedül Ő igazi Jimi fan. Mi hárman, bár sok dalát szeretjük, inkább tiszteljük és elismerjük rövid, de rock-, sőt zenetörténeti szempontból jelentős munkásságát, mint hogy rajonganánk érte.
Szóval Lajos fejből vagy csuklóból nyomta, énekelte a kiválasztott nótákat, míg nekünk meg kellett dolgoznunk azért, hogy kicsit átfazonírozhassuk őket. Reméltük, hogy átirataink nyitott fülekre és szívekre találnak és nem botránkoztatják meg a nagyon a Hendrix rajongókat.
Eleve mókás dolognak ígérkezik egy ilyen mindenki ugyanazokat a dalokat adja elő fesztivál, ahol jó pár dallal egészen biztosan többször, különféle verziókban, átiratokban szembesülhet a nagyérdemű. És ha még össznépi, kollektív gitárnyűvésre is sor kerülhet (ahogy ez már ennél a fesztnél külhonban hagyomány), akkor igazi népünnepély lehet, az ingyenes, szabadtéri vigasságból.
Az időjárás azonban (Ejj-ejj Szt. Péter vagy ki is ezért a felelős. Hát ezt érdemli Jimi v. Johnny Hendrix, ahogy Dávid nyelvbotlotta próbán a Johnny B. Goode után?) nem akart kedvezni ennek az elképzelésnek. Már a buli előtt egy héttel jelentős lehűlést és sok csapadékot jósoltak, ami az események csarnokba való beköltöztetését irányozta elő. Ettől bevallottan nem kicsit tartottunk, hiszen nagyon nem mindegy, hogy tele van a liget céllal vagy céltalanul kószáló, a színpad felé is eltévedő emberekkel egy fényes vasárnap délutánon, vagy „csak” a kifejezetten Jimi és a fesztivál miatt lelkesedők, teszik tiszteletüket az eső miatt minden bizonnyal korlátozott számban.
A kellemetlen időjárás sokkal könnyebben távol tartja az érdeklődőket egy ingyenes bulitól, hiszen nincs mit veszíteniük, ha otthon maradnak. Az előre megváltott drága (vagy nem drága, de mindenképp kiadást jelentő) jegy olykor erős motivációt jelenthet...
Bár pénteken már az eső elmaradását, keletre tolódását is hirdették, a szervezők azonban semmit nem bíztak a véletlenre (jogosan és okosan – főleg a tények ismeretében), így szombat reggel már biztos volt, hogy fedett helyen lesz a mulatság.
Arnie ugyan szombaton még azt írta mélben, hogy már egyáltalán nem fenyegetnek csapadékkal a meteromókusok, vasárnap reggel az ablakon kinézve azt tapasztaltam, hogy minden nedves, a világ szürke amerre a szem ellát, bizonyítva a körös-körül hulló, szitáló esőt.
Első körben arról volt szó, hogy egyre mindenkinek meg kellene jelenni a helyszínen (gondolom egyfajta kollektív észosztás ürügyén), de később Laló azt mondta, elég, ha kettőre befutunk. Én kicsit túllelkesedtem a dolgot és igyekeztem egyre odaérni, kíváncsisági és sose lehet tudni alapon. Eme bejegyzés első két bekezdését nagy ügyesen megírtam az odaúton, így még csak unatkoznom sem kellett zene hiányában. A gitárom már a PeCsában várt, így az sem nehezítette közlekedésemet, jegyzetelésemet, viszont a továbbra is elég nyűgös volt az időjárás, ami bevallom, az én hangulatomnak sem tett jót.
Vicces volt, hogy a PeCsához érve kecskéket, nyuszikat és hasonló prémes jószágokat találtam a bejárat mellett. Gyülekezik a nagyérdemű, gondoltam. Aztán feltűnt, hogy nem a teljes csarnok van megnyitva a koncertnek, egyes részek gyermekrendezvényeknek vannak fenntartva, akkor a bejáratnál biztos valami állatsimogatóba botlottam... Jóóó.
A terembe beérve, hamar feltűntek Lajosék, ahogy a túlfélen vonulnak. Apa és két cserfes, csintalan lánykája. Meg kell mondanom, találkoztam már párszor a csajokkal és tudtam, hogy eleven
