2009.09.05. Győr, Red Rocket Music Club - Rocket Hard Rock Company, Vastrabant, Anonym Project
Újra Győrben játszottunk. Tetszik nekünk a város és az ottani törzsrajongók lelkesedése is igen figyelemre méltó, így szívesen térünk vissza bármikor, főleg, ha minden feltétel adottnak látszik ahhoz, hogy csináljunk egy jó bulit.
Eredetileg úgy volt, hogy a Singer játszik az AP-vel és velünk s ők hozzák a cuccokat is, de az utolsó pillanataban lemondták a bulit. Maguk helyett beszervezték a Rocket-et, de motyóegyeztetésre már nem lévén lehetőség vittünk mindent, amink van, nehogy ott és akkor derüljön ki valami csúnya hiányosság.
Az indulást hatra terveztük, s úgy tűnt sikerül is a terv szerint haladnunk, de természetesen most is közbe jött valami apró gikszer. Ezzel együtt megérkeztünk nyolc előtt a hajdani No Stressbe, mely megújulva, nagyobb színpaddal és gyakori koncertekkel várja az élőzenére vágyó nagyérdeműt. De ami a mi szempontunkból fontos, hogy nem csak a színpad lett nagyobb, teret engedve a muzsikusok ugrabugrálási vágyainak, de backstage is "készült", ami lehetővé teszi a cuccok biztonságos elhelyezését és zenészeknek félrevonulásra, bemelegítésre is lehetőséget teremt a koncert előtt.
Olvastam a Red Rocket nyitó bulija kapcsán, hogy szeretnének az ország egyik legigényesebb és legjobban megszólaló klubjává válni, azt hiszem az első lépések megtörténtek, és igen jó úton halad a csapat. Főleg, ha azt is megemlítem, hogy azzal fogadtak bennünket, hogy kaja és hűtött sör illetve ásványvíz vár bennünket a bekksztédzsben, fogyasszuk egészséggel. Eddigi tapasztalataim szerint ez egyáltalán nem jellemző magatartás a klubok tulajdonosai, üzemeltetői részéről. A rockzene és a rockzenész sok helyen csak megtűrt tényező, csak egy eszköz, mellyel az odalátogatók száma, s általuk a fogyasztás, a bevétel növelhető. A költségeket, az olykor még gesztusértékűeket is igyekeznek erősen lefaragni, épphogy nem szembesítve percről percre a fellépőt azzal, hogy örüljön, hogy játszhat.
Egy szint felett ez már nyilván nem így van, mert ott már valamilyen szinten az előadó, a menedzsment diktál, konkrét szerződés köttetik, minden apró részletet magában foglalva. De ott én/mi még nem jártunk, csak hallomásból ismerjük és maximum vágyunk oda. Egy kicsit... :P
Szóval a felénk irányuló figyelmességtől, fogadtatástól feldobódva vártuk az est további alakulását. Ilyen hangulatban mégiscsak jobban telik az idő. Már megérkezésünkkor láttuk a Rocket tagjait, de valahogy, valamiért nem nagyon ismerkedtünk össze. Messziről szemtelenül fiataloknak tűntek és nagyon a 80-as évek magyar hard rockjának szellemében élőknek, ami nem baj, én is imádok sok jó muzsikát abból az időszakból, de valamiért nem éreztük azt, hogy hirtelen sok közös témánk akadna. Valahogy nem kerestük egymás társaságát. Ők sem a miéneket, mi sem az övéket...
Hamarosan befutott a Project kétharmada (Dezső osztálytalálkozott és csak későbben, már a koncertünk alatt csatlakozott a mulatsághoz), akik közibénk keveredtek és beszélgetésbe elegyedtek. Velünk. Is. Csípem az arcokat. És a zenéjüket is. Változatos, energikus. Pont olyan, amilyen a mai alter mezőnyben igen kevés van. Ja, és a szövegeik se álértelmiségi agyhagyások. Szólnak valamiről. Ami szerintem annyira nem is baj. :)
Az estét stílszerűen a Rocket nyitotta a Red Rocketben. Külsejüknek és nevüknek megfelelően klasszikus magyar hard rockot interpretáltak. Többnyire P.Mobilt és Lordot, de ha jól emlékszem, akkor volt Edda és saját számok is. Ez utóbbiak stílusban teljesen passzoltak a nagy elődök dalai közé. Mint a netről kiderítettem, a RHRC közel sem olyan ifjú csapat, mint azt elsőre véltük, már 1998-ban, pelyhedző bajszú srácként elkezdték nyomni a rockot, így mára nyugodtan nevezhetjük őket rutinrókáknak. És nyugodtan kijelenthetem, hogy ez az előadásukon is hallatszott. Teljesen jól nyomták a mindenki által ismert rockslágereket. Talán csak a vége felé fáradt el kicsit az énekes/bőgős hangja.
Kíváncsian vártam, hogy viszonylag sok cuccukat mennyi idő alatt szedik le a sárcok a színpadról. Szerencsére kellemesen kellett csalódnom, gyorsak és ügyesek voltak pakolásban is. Úgyhogy jöhettünk mi. A beállásunk ezúttal nem ment olyan gyorsan és gördülékenyen, ahogy azt megszoktuk és elvárjuk magunktól, de ez most is csak kis részben múlott rajtunk. A nagy belmagasságú és - bár felújított - szigeteletlen termet nem egyszerű visszhang- és gerjedésmentesen hangosítani. Sajnos ezúttal sem ment zökkenőmentesen, pedig a hangosítói feladatot ellátó zenész kolléga bőszen igyekezett, a színpadi motyók hangerejének alapos csökkentésével is, de mint utóbbb megtudtuk, kicsit így is maszatos lett a hangzás és szokás szerint nagyon hangosan is aprítottunk. A győri kömény mag (akiknek a szervezésbéli közreműködést azúton is köszönjük), kicsit kibővülve újra hozta a formát, és látványosan jól érezte magát, így nekünk is könnyű volt oldott hangulatban muzsikálni, még a nem tökéletes színpadi hangzás ellenére is. Úgy tűnt, sikerült újabb embereket magunk mellé állítanunk, reméljük, legközelebb már ők is miattunk teszik tiszteletüket és esetleg hoznak magukkal még egy embert. Vagy inkább kettőt. És legalább az egyik legyen csaj!!! Azok vonzzák a pasikat! ;)
Utánunk jött, látott és nagyon jól játszott az Anonym Project. Kicsit hosszan szöszöltek a srácok a pakolással, a beállással, a ráhangolódással, de ez talán annak is volt köszönhető, hogy az idő valahogy igencsak elszaladt (s talán emiatt, talán másért), de kissé megfogyatkozott a közönség. Tomekék egy maroknyi, zenéjükre ringatózó embernek, pár fáradtan üldögélőnek, nekünk és a "személyzetnek" nyomták a bíttet, de ez egyáltalán nem látszott a hozzáállásukon, a teljesítményükön. Átéléssel és feszesen adták elő, amijük van. :)
Miután lejöttek és lepakoltak, még vegyültünk velük és különféle italokkal egy kicsit, vagy egy kicsit többet, ezért viszonylag későn sikerült hazafelé vennünk az irányt és még később landolnunk a fővárosban. A 4-5 óra körüli ágyba kerülés (melyből az utóbbi változatot sikerült végül eszközölnöm) lehetősége annak fényében, hogy hétkor, legkésőbb nyolckor kelnem kell, nem dobott fel igazán, de nem lévén más választásom, nyúzottan dőltem ágynak, keltem fel és éltem túl a másnapot. De megérte a fáradtságot, jó buli volt. Jöhet a következő!
