2009.12.02. Budapest, PogoLoco - Air Action, Alsó Tízezer, Vastrabant

   Valamiért csípem a Pogot. Már Sziklaként kegkedveltem. Konkrét okom igazából nincs, nem volt rá, hacsak az nem, hogy nagyon közel van. Mármint a lakunkhoz. De nem hiszem, hogy emiatt. De valahogy mégis. Aztán jött ez a lehetőség, hogy egy vélhetően hűvös szerdai estve csapjunk a húrok közé... Valamiért nem dobott fel... Főleg ennyivel a Düreres buli után nem láttam sok értelmét a dolognak. De egyébként is elég halott ötletnek tűnt a hétközi mulatság a belvárostól ilyen távol (ami egyébként a Köki 5 perces közelsége miatt nem is vészes), egy még felfutóban lévő helyen... Meg egyébként is beszélgettük a srácokkal, hogy eleve fölöslegesnek látszó dolgokba ne vágjunk bele... Aztán Dávid is, Laló is gyorsan rávágta a lehetőségre, hogy szerdán úgyis próbálnánk, vágjunk bele, így én sem ellenkeztem. Minek.
A jól sikerült Dürerbéli hejehuja utánaz én kedvem is megjött a rocskendrollhoz, de szerdára különböző alvási problémák és némi túlhajszoltság miatt sikerült annyira leamortizálódnom, hogy örültem, ha nem alszok el állva, nem hogy előadó(művész)t játsszak egy színpadon. Át is futott az agyamon Ford Fairlane örökbecsű mondata: "Faszom beleverem, kellett nekem popszakma!" De egy kis kihívástól, erőpróbától nem rettenünk meg! Sőt én sem! :)

   A műsor aznapi összetétele is hozott menet közben változásokat, de én - főleg a szombati események után - már semmin nem lepődöm meg. Mi három fellépőről tudtunk, és ennyi szerepelt a klub oldalán is, a Schleki által küldött hírlevélben azonban egy negyedik, egy nyitóbanda is szerepelt. Első körben arról volt szó, hogy mi zárjuk az estét, majd kilenc-féltizes időpontot ígértek nekünk, a Schleki levelek meg végig bennünket tettek az est végére, így csak bíztam benne, hogy a mi értesüléseink a jobbak, a helytállóbbak, legalábbis a mi színpadra kerülésünket illetően.
   Eredetileg nyolcas felvonulást terveztünk, de - vélhetően a plusz zenekar műsorba iktatásának köszönhetően - szóltak, hogy fél nyolcra illenék megjelennünk a tett színhelyén. Ennek megfelelően kerekedtem fel és értem oda 2-3 perccel fél után. Azt már az utcán tudtam a kinn álló járművekből, illetve egyes autók hiányából, hogy az enyéim még nem érkeztek meg. Előrelátóan meglestem az utca túloldalán a buszok indulását, arra az esetre, ha esetleg előbb lépnék le mint a többiek, aztán becsoszogtam a Pogoba és letargiámat tovább súlyosbítva konstatáltam, hogy a személyzettel együtt 5-6 ember lézeng a földszinten. Mivel fentről, a koncertterem felől semmilyen hang nem szűrődött le, azt gyanítottam, hogy fent sem lehet nagy sokadalom.
Kértem egy sört és beültem vele a pulttól és a népektől legtávolabb eső sarokba, a tévé alá, a bejárati ajtó mellé/mögé egy zugba. Míg vártam, közben hallottam ilyen-olyan zenefoszlányokat, de inkább a telefonomat nyomkodtam, bízva abban, hogy valami szövegféleség vésetik bele, meg a beérkezőket nézegettem, hátha befut valami ismerős. Kb. 10-15 perc múlva befutott a Vastrabant további 3/4-e, Milu, főroaddal kiegészülve. A motyókkal együtt rögtön húztak is fel a lépcsőn. Én is követtem őket, fenn lepacsiztunk (akivel lenn nem sikerült), én megcsodáltam az új festést a színpad mögött, csevegtünk keveset, majd lehúzódtunk sörözni és dumálni. Hamarosan jött Lajos (Qss, Alsó Tízezer, PogoLoco) és szólt, hogy menjünk már fel, legyen pár ember, akinek az Erection játszhat. Rajtunk kívül talán 4-6 ember nézte, hallgatta meg a srácokat, akik olyan a régi Gríndéj keveredik az újjal, a punk a rockkal típusú muzsikát játszottak, nekem nem igazán fekvő hangzással, de nem ügyetlenül. Nekem igazából két dolog tetszett az előadásukban, az egyik a dobos, aki hihetetlen figura lehet a megjelenése alapján (én magamban csak oroszlánfejű Richárdnak hívtam kissé afroba hajló sérója miatt) és olykor egészen izgalmas dolgokat is ütött. Úgy tűnt, ő az, aki igyekszik meglepőt vinni az egyébként kiszámíthatónak is nevezhető zenébe. A másik pedig a Micimackó című rajzfilm főcímzenéje, mely bármilyen rövid is lett felpörgetett tempója miatt, az eredeti fülbemászóságát és részben annak báját is magában hordozta, így nekem bejött.

   Az est a rövid szettekről szólt, ennek megfelelően hamarosan az Alsó Tízezer került sorra, mely 5-6 dallal szórakoztatta a náluk legnagyobb létszámban (kb. 20 fő) összetorlódó közönséget. A srácok és az énekes csaj végigbohóckodták a színpadon töltött időt. Ennek és az állításuk szerint a múlt ködébe veszó próbáknak köszönhetően a Ramones feldolgik szerintem nem sikerültek a legjobban, bár a Rockaway Beach egészen jó volt. Azt Zsófi (ha jól emléxem a nevére, ha nem, akkor bocs) nem Joey hangján, hanem a sajátján, magasabb fekvésben nyomta, a húrosok meg tolták alá a vokálokat. Ami igazából jó volt és hosszú távon is az erősségük lesz szerintem, aza  saját dalok. A Helló is és a Sör, bor, Klárika is olyan jól összerakott punkslágerek, hogy muszáj énekelni őket. Egészen pofásak a szövegek (már amit értettem belőlük), a zene lendületes, a refrének pedig fülbemászóak, és nem csak csordavokált hoznak. Szóval faszák. :D

  Ezek után jöttünk mi. A nép meg ment. Teljes létszámban. Vagy majdnem teljesben. Mi meg (gondolom, hogy nem csak én) abban bíztunk, hogy a sörkészletek feltöltése és a hangzavar (zene) beindulása után kicsit újra benépesül a terem. Sajnos nem így történt. Egy a Roxity-re váró lány, a keverő mögött ügyködő Lajos, a középen elhelyezkedő Milu és a lépcsőfordulóből felballagó Schleki volt a közönségünk. Úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk halkan játszani. Dávid külön kérte ezt a rakoncátlankodó hangja miatt, én meg a 60 wattos kombimra mutatva közöltem vele, hogy ez nem rajtam múlik, hanem a hegynyi ládát felvonultató Lalón, aki meg rögtön Arnie-ra fogta a dolgot, hogy ha ő nem veri halkan, akkor... Persze megoldottuk. Én kaptam egy mikrofont a kis Píví elé és így megfelelő erővel és elég kedvemre valóan sikerült megszólalnom. Vagy inkább megszólalnunk. Nem mopndom, hogy tökéletes volt fenn az élmény, ha nem is tökéletesen, de mindent hallottam, talán csak a vokálok voltak kicsit rejtőzködőek. A terem, üressége miatt kicsit dobálta a hangot (visszhang), ezért kinn kicsit kaotikusabb volt az összkép, de ezzel együtt sem volt élvezhetetlen. Laló szerint az utóbbi idők egyik, ha nem legjobb koncertjét toltuk zeneileg. És élveztük. De tényleg. A szinte üres teremben összevissza visszhangzó páremberes taps és éljenzés ellenére vagy azzal együtt is. Jó volt úgy játszani, hogy hallottuk magunkat. Kár, hogy mások nem voltak ránk kíváncsiak. Zúzda közben láttuk, hogy befutott a Roxity, de a felnéző pár ember hamar a söntést választotta. Egy csaj maradt kis ideig (a másik mellett), köremit ritmusra megforgatta, megtáncoltatta az UV fénybenm, aztán ő is leballagott. Végülis úgy tűnt, hogy mindenkinek tetszett amit és ahogy csináltunk. És mindenki el is mondta, hogy királyságos volt. Kivéve azt az egy hölgyet. Ő talán maga sem tudta eldönteni, hogy bírja-e, amit játszunk. Olykor a tenyerébe temette az arcát, máskor pedig átéléssel ringatózott a zene lüktetésére. Talán egyszer kiderül, valójában hogyan is érezte magát...

   Amennyire akkor tudni lehetett Schleki megpróbálta lebeszélni a Roxity-t a fellépésről. Lajos (nem a mi Lalónk, hanem az Alsós) legalábbis ezt mondta nekünk, hozzá téve, hogy utánunk már úgysem rúgnak labdába. Persze, hogy nem! Én egy labdát se láttam egész este...
Lelomoltunk és induláshoz készülődtünk. Laló még dumcsizott ezzel-azzal, mi meg vártuk. Én fenn, a többiek lenn. Aztán, mikor úgy tűnt, mehetünk én is kimentem. Idejekorán. Lajosunkra még kb. 10-15 percet kellett várni. Feltartották a rajongók. :)
Amíg a busznál vártuk, épp arra járt Piros (korábban koncertet szervezett nekünk), akiről kiderült, hogy a szomszádban lakik. Lajos jöttéig szóval tartottuk. Vagy inkább én. Aztán oszlásnak indultunk és mégis egyben maradtunk. Irány haza. Tizenegyre otthon voltam, éjfálre meg ágyban. Beájultam. Pedig összesen két sört, ha ihattam. De lehet, hogy csak egy volt. Nem emlékszem. ;)
 
Ui.: Azt azért mind sajnáljuk, és kicsit zokon is vesszük, hogy az előttünk látott (és az elvileg utánunk) játszó kollégák sem áldoztak ránk figyelmükből... kár... kár...

Ui.2: Most vettem csak észre, hogy túl vagyunk a kétéves blogjubileumon... khmmm-khmmm... :)