HTML

Regék a Vastrabant vándorlásiról és zajzásiról

2007. október 13-ra virradó éjjel, Kecskemétről hazafelé, kisbuszbéli álomból riadva, némi alkoholos túlfűtöttségtől hajtott enyhe, de legalább hangos szófosásba gabalyodva az a gyönyörű gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy blogot írok zenekarom, a Vastrabant (VT) hányattatásairól. Hátha lesz, aki elolvassa.
2007.11.15-én beindult a Vastrabantról írták rovat. A legújabb linkeket majd jól kipirosozom! :)

Rock hóban, fagyban, émbient pincében (LAU)

2010.04.24. 22:02 Samu (VT)

   2010. január 30. Budapest, Cökxpôn Ambient - Vaktöltény, Piggy (Iggy Pop és Stooges tribute) 

   Cöxpon Ambient. Amikor először hallottam a nevet, mókásnak találtam. Amikor először merült fel, hogy ott játszunk, azt is, bár a helyet nem ismertem. Laló mesélte, hogy nyomtak ott a Flash-el és elég jó flash volt, de egy eleve nem rock hely a mi szerencsénkkel és „látogatottságunkkal” számomra valahogy nem tűnt túl ígéretesnek. Mint menet közben kiderült, eredetileg megint Flash lett volna, de aztán helyettesítésnek Vastrabant, Vaktöltény és Piggy került meghirdetésre. Aztán jöttek az égiek és minden lehetséges módon közbeszóltak, nagyon nem akarták, hogy aznap koncert legyen a Cökiben.

   Először is a bulit hetében Arnie-t ledöntötte a lábáról valami galád vírus, ami miatt szerdán elkezdtünk erősen hezitálni, hogy mitévők legyünk. Felmerült ugye, hogy talán meggyógyul és játszhat, vagy nem és nem. De ha utóbbi, akkor mindenkivel szemben az lenne a legkorrektebb, ha minél előbb lemondanánk a koncertet. Csak ám utálunk fellépéstet lemondani, főleg, ha még nem is biztos, hogy muszáj. Felmerült a „nyomjuk le hárman, majd Dávid énekel és dobol” változat, amitől Dávid nem zárkózott el rögtön, még lelkesedett is kicsit, bár hozzá tette, azt ne várjuk, hogy eldobolja, amit Arnie szokott. Nem vártuk. El. Laló mondta is neki, hogy szálkázza ki, egyszerűsítse le, hozzon stabil alapokat, az is bőven elég lesz. Megpróbáltuk. A „legegyszerűbbnek” tűnő dalokkal futottunk köröket, tesztelve, hogy még egy próbával milyen minőségben tudjuk előadni őket. Az első körös eredmény nem volt túl biztató. Nagyon nem. Pedig Dávid nagyon igyekezett és még az énekek egy részét is magunkra vállaltuk Lalóval (a korábbi triós felállást visszaidézve). Úgy váltunk el, hogy meglátjuk..., de leginkább Arnie felépülésében bíztunk. Mint utóbb kiderült sajnos hiába.

   Pénteken délután hívott Dávid, hogy szabit vett ki aznapra és egész nap gyúrta a dalokat énekkel (síppal), dobbal (nádi hegedűvel) és alakulgatnak, este kéne egyet próbálni hármasban. Nekem ez a "menjek haza-gyűjtsek hangszert-húzzak vissza próbára" viszonylatban már sajna nem fért bele, így este kaptam az infót, hogy egy szombati próbával bevállaljuk a trijót, szerintük menni fog. Nem mondom, hogy nem voltam nem kevéssé szkeptikus a dolgot illetően. Voltam. No nem azért, mintha Dávid nem tudná megoldani, hanem mert a túl sok infóból vajon mennyi is maradhat a fejében, főleg úgy, hogy azt is bejelentette, hogy a Piggy dalokat is gyakorolta, azokban is megpróbálja helyettesíteni Arnie-t. Dicsérendő lelkesedés és szorgalom. Gondoltam.

   Eljövend az szombat és az éjjel leesett, (minimum) térdig érő hóban, a megbeszéltek szerint elindultam próbára, hogy csatlakozzam az addigra már Piggy-gyúráson átesett Lalóhoz és Dávidhoz. Épp beálltam a buszmegállóba, amikor megzörrent a fonom, Dávid hívott. Pont akkor jelentette be, hogy ne induljak el, mert nem tud kiállni az utcájukból (Piggy próba sem volt, részben ezért) a kocsijával, amikor megállt előttem a busz. Nem szálltam fel. Ő meg elkezdte a Vaktöltényékkel is közölni a jó hírt.
Erős kettősség munkált bennem. Egyrészt eleve nem sok kedvem volt az égig érő hóban áttörni a városon, majd exkluzív felállásban, ki tudja milyen minőségben nyomni a bíttet, másrészt meg rettentően utálok, utálunk koncertet lemondani. Ilyen gondolatokkal agytekervényeimben ballagtam haza. Kb. 2 perce álltam otthon, a lakás előtti folyosón párommal és a szomszédasszonnyal beszélgetve, amikor Dávid újra hívott, hogy mégse sztornó az este, mert a Töltények mégse vakok, sőt, igen-igen lelkesek és eltökéltek, és mindenképp megoldjuk személyautóval valahogy a fuvart, éscsakazértis lenyomjuk a bulit.

   Újra fölkerekedtem, immár az előző körösnél is kisebb lelkesedéssel (valahogy nem kenyerem a tilitoli, a huzavona, dőljön el a helyzet és legyen úgy...), és mire a buszmegállóba értem már éreztem, hogy a lábbelim kezdi beereszteni a hólét, ami csinos kis beázáshoz fog vezetni. Volt busz meg villany, meg valami télvidító muzsika a fülemben, meg fokozódó nedvesség az egyik zoknimban. Az utolsó megállót együtt tettük meg Dáviddal, majd a begázoltunk (Amundsen hősiességéhez hasonló eltökéltséggel) a szinte szűz hó borította gyárudvarra, a próbateremhez. Kulcs sehol, Laló sehol. Telefonáltunk és vártunk az aznap friss betöréses élményekkel gazdagodott Lalóra és a szállítmányozást átvállaló Nyanyiékra. És persze fáztunk. Eleinte ketten. Aztán a Vaktöltény derék ifjaival kiegészülve, hülyeségeket összehordva, egymást szórakoztatva, autókat hóban és cikkcakkban tologatva. Aztán elcsúszkáltunk végre a Cökibe, ahol rácsodálkoztam a fullszőnyeg díszletre. Föld alá vezető szűk folyosók, falaikon (talán a mennyezeten is, erre már nem emlékszem) és talajukon szőnyegekkel. Lenn pedig szép nagy platzcal (nem pacal!) korrekt méretű színpaddal, underground söntéssel és mindenféle fekvési, földre ülési lehetőségekkel. Úgymint párna, szőnyeg (ha nem említettem volna még), puff, és szőnyeg minden méretben, színben és anyagból. Ja és még volt itt-ott szőnyeg is. Pár darab. Mindenhol.

   A hangtechnikus srác kedves és korrekt volt kérdezte, mikor jön a Flash. Mondtuk ma nem, helyette Vastrabant, Piggy és Vaktöltény lenne, de a Piggy helyett, Donkey Punch (HU) lesz, a Vastrabant meg oderverzsön felállásban tolja majd a popot. Szóval nagyjából semmi sem stimmelt a programban, vagy csak itt-ott, nyomokban mogyorót tartalmazva...
   Szereltünk, szaroltunk, cipekedtünk, epekedtünk (sör után, de nem sokáig, inkább vettünk 1-1-et, a helytől kaptunk hozzá kupontot is) aztán én megváltam az addigra rommá ázott bakantsaimtól és mezítláb (najó, zokogniban) róttam köreimet (ha menni kellett, de inkább ültünk, ittunk, dumáltunk és nézdegéltünk), nem csak tiszteletből. A népek lassan és kis létszámban csordogáltak, megjelenésükből nehezen beazonosíthatóan, hogy ők akkor most fődalárokkoncertre (főd alá rokk koncertre v. fődal árok koncertre) érkeztek, vagy csak a fogyasztási szándékkal elkövetett létesítménylátogatás tipikus esetét testesítik meg.
   Ahogy ott üldögéltünk, idogáltunk, az egyik pillanatban átsuhant okos buksimon, hogy a nedves (rommá ázott) bakancsban császkálásnál csak egyetlen rosszabb dolog van, ha az eltűnik, és anélkül kell hazakullognom, a finom hóban és latyakban. Úgyhogy fél óra, óra után biztonsági okokból gyorsan visszavettem addigra kicsit átmelegedett cipémet.

   Az estet, nem túl korán és nem túl későn a kétszemélyes Donkipuncs nyitotta akusztikusgitárolós, unpluggedős, éneklős műsorával, melyben Dani San nagyokat énekelt (teljes Vastrabantilag elismerően csettintettünk teljesítményét hallva) Zsiga meg „szépen” mosolyogva kísérte ide-oda a rock muzsika világában, a Gríndéjtől a Koldpléjig kalandozva, szamurájok nyelvén megszólalva és némi hejehuját is előcsalva az első sorokban – láthatóan eginkább miattuk – üldögélőkből (is). Nekem meg közben azon járt az eszem, hogy rég dédelgetett álmom, egy dallamos, hard rock projekt milyen jól is járna egy ilyen énekessel, mint Dani...
   Aztán következtünk mi, mivel a veretes triumvirátus miatt erősen redukált műsort tudtunk kínpadra állítani. Őszintén megvallva egészen jól sikerült a dolog. Legalábbis a várakozásinkhoz és a felálláshoz, az elkövetett próbamennyiséghez képest. Voltak baki, egyszerűsítések, átiratok, de maximálisan megemelem a kalapom Dávid teljesítménye előtt. Az igaz, hogy alaposan beleizzadt a két fronton (dob és mikrofront) folytatott harcba, de a pénteki nap sok-sok munkája nagyon jól hallható eredményt mutatott a szerdai szenvedéshez képest. Gratu!
Szerencsére a jelenlévők is egészen jól vették a lapot, így jó hangulatban feszültünk meg a bennünk lakó „voltunk már jobbak és leszünk is még” érzés alatt. Fogadtuk a riszpekteket, majd újabb serek, borok stb. után néztünk.
   Hamarost jött a Vaktöltény, akik hozták a szokásos formát. Jobbára egyszerű, dallamos, húzós rákenrolljukkal jól átmozgatták és megszórakoztatták az egybegyűlteket. Egy nóta erejéig Slagi ugrott be a dobok mögé zakatolni kicsit, és megmutatni, hogy a jó ló az idegen kocsissal vagy kocsival is jól húz! ;)
Király móka volt.

   Aztán még elég sokat dumálgattunk mindenféle felállású kiscsoportos foglalkozások keretében. Különféle egyeztetésekbe kezdtem a frissen megismert muzsikusokkal, felvázolva elképzeléseimet a fentebb említett hárdrák bandáról, hátha érdeklődéset mutatgatnak, és összehozhatunk valami faszásat. Erre többen is inkább azt mondták inkább, hogy lépjek be inkább a Dressed In Black-be inkább, ahol épp basszerhiány van. Mint kiderült, a Laló által már korábban emlegetett, dark, gót röck/mötálban utazó Dressed In Black teljes legénysége lenn volt a bulin. Sanyi és Zsiga mint Vaktöltények, Slagi mint vendégverő, Dani mint Puncsos hang, Tomi meg mint NÉZŐ. (Mint tudjuk a néző a legfontosabb eleme a koncerteknek, nélküle nincs hangulat és úgy a jó, minél több van belőle...)
Szóval különböző mértékben lelkesedve agitáltak, hogy csatlakozzam és legyek én is DIB tag. Nem ellenkeztem, mondtam, ha tetszik a zene, simán lehet róla szó. (Mint azóta már tudható: lett.

   Később Lalóval is folytattunk eszmecserét az estéről, a múltról és persze a jövőről is. (Asszem, korábban is és gyakrabban is kellett volna ilyesmit csinálnunk...) Leginkább a zenekar teljesítményéről, a jövőképeinkről, az elképzeléseinkről, a motivációinkról, azok esetleges csökkenéséről... komoly dolgokról. Vázolta az esetleges változtatásokkal (zene, stílus stb.) kapcsolatban felmerült igényét, elképzeléseit, átbeszéltünk több idősíkbéli részleteket és abban maradtunk, hogy tovább rágódik még, s majd teljes létszámban is átbeszéljük a dolgokat.

   Az est (éj) zárásaként még jókat zenemegbeszéltünk és hüléskedtünk Danival, Slagival és főleg az egy darabon velem egy irányba közlekedő Tomival. Aztán busz és hajnali hazaérkezés. A pakolást (legalábbis az autóból próbahelyre részét) meg ezúttal a srácok nélkülem követték el...      

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vastrabanttolas.blog.hu/api/trackback/id/tr791948926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása