2007.11.10. Szekszárd, Zug: Vastrabant, Septicmen, Fürgerókalábak

    Utazás. Megint messzire. És persze megint késve indulunk. Mert a Kerepesi út pénteki forgalmat produkál, Laló meg emiatt csigatempóban érkezik. Mi meg, Krisztával és Miluval, mint a nemnormálisak állunk a 901-es éjszakai megállójában és várunk az egyre frankóbb zimában. Fél óra. Ennyi plusszal indulunk. Kb. ennyivel is érkezünk, ami pont ennyi késést jelent a tervezett héthez képest.
    Az út frankó. Az útvonaltervező +15 percet ír a 6-oson való lejutásra az M6-hoz képest. Valszeg nem tudja a szerencsés, amit mi már igen, hogy a 6-os felújítás alatt van, így egyes részei már valóban európai színvonalat képviselnek, míg mások még egysávosak (a két irányba összesen), vagy éppen recésre vannak gyalulva megrázó élményt nyújtó nagy-nagy bukkanókkal. A 150 km meg is van két és fél óra alatt. Vicc. Rossz vicc. Nem is nevetünk.
    Megleljük a Zugot. Könnyen. Kösz Balu az útmutatást! A főbejáratnak látszó fényárról kiderül, hogy az a WC bejárata, mely 50 méterre van a hely bejáratától és mely az egyetlen, mi bevezet az illemhelyre. :) Tehát ha menni kell, akkor ki és körbe kell...
A Zegbe lépvén, szép nagy termet és farkasordító hideget lelünk. El is mélázunk, hogy vajon benn nagyobb-é a zima. A künn nyer. De csak az eső miatt.
    A fogadtatás szívélyes, van "öltöző" és benne potyasör a zenészeknek, dobosoknak, énekeseknek. A színpad szokatlanul magas, de lehetne mélyebb. Félő, hogy extra mozgásigényem bennem marad, vagy mikrofonállványt borít. Esetleg is.
    Változás a sorrendben, mi nyitjuk az estet, így miénk a lehetőség, hogy bemelegítsük a kissé dermedt levegőt, népet és hangulatot. Igyekszünk. Beállás alatt még kesztyűben nyomom. És dupla pulcsiban. Félő, hogy rádermedek a fámra és robotossá darabolódnak mozdulataim. Belecsapunk. Trendi szegény állat a nyitó sorrend. Kb. a műsor felétől nemcsak taps, bólogatás és ritmikusan mozgó egyéb végtagok, hanem a Bítliszt idéző harsány női sikolyok is jelzik, talán valamit jól csinálunk. Vagy a dalok jók. De az sem kizárt, hogy szépek vagyunk. Esetleg is. :) (Na jó, az utóbbi talán mégsem... mármint a szépes rész...)
    Igazi pogóra mégis csak a záróopuszként felcsendülő Megdöglöttem... szar című, a keserű másnapról szóló gyöngyszem alatt ragadtatja magát a nagyérdemű. Kár. A végén kedves taps és levonulás. Én kimozgom magam, a mikrofon megússza. Állványostul.
    Jönnek a szeptikusok. Látnak. És szerintem győznek is. De az biztos, hogy a közönség nagy részét sikerül megnyerniük maguknak. Van hedbeng meg miegymás. Jól nyomják. Bár Gyuszi gitárja picit halk ,szerintem. Viszont örömmel hallom, hogy az Open Your Eyes-ban magyarul megy a föcsögés. Bejön. Jó fejletépést Baján, skacok!
    A Septicmen zúzda végén csevegek kicsit egy bájos és kedves ifjú hölggyel, aki gratulál és azt mondja, nem lenne meglepve, ha befutnánk. Azt viszont nem mondja, hova. Rajta leszünk a dolgon. Bár szégyen a futás... A befutás is??? ;)
    Baluékból megint nem sokat, mert futi-futi. Irány Horány. Vagy inkább Bp. (Ami nem a BritishPetrol és nem is a bús p...). Szexárd után mindenféle útfelújító és -leszűkítő munkálatok miatt rövidlábú közlekedési lámpák sokaságába gabalyodunk. Persze mind vörös. Arnie szerint piros lámpás negyedben járunk... No komment.
    Valamiért úgy tűnik, hazafelé jobban fogynak a mérföldek. A Pest megye táblánál Arnie meg is jegyzi mindjárt hazaérünk. Haza. Pest határában három BAZ megyei és egy hevesi skac. Tetszik.
    Jó buli volt! Jövünk máskor is. Ha lehet.