2007.11.21. Budapest, Rézmál Klub és terasz: Vastrabant, FunkYourself
Vastrabant előttről vannak már tapasztalataim a Rézmállal kapcsolatban és nem mondhatom, hogy mind felhőtlen és pozitív. Picit ellentmondásos hangulatú, koncert szempontjából nem túl jó elrendezésű (keresztbe kell játszani a hosszú helyiség közepén; a színpadtól kb. 4 méterre van a szemben lévő fal), nem igazán olcsó, inkább sport(foci)barát, mint hangerő, rock, rocker. Talán ebből (is) kifolyólag, eddigi ottléteimkor ritkán gyűlt össze népes, "értő" és az éppen elhangzó muzsikát élvezni akaró/tudó közönség.
Amikor a CsináljMagadnakFánkot (FunkYourself) jelezte, hogy zöröghetnénk velük eme helyen, nem fogott el határtalan lelkesedés. Tartottam tőle, hogy szűk baráti körnek fogunk játszani és csupa maszat lesz a hangzás, mármivelhogy nemigen tudunk halkan játszani. Bár az, hogy kevesen vagyunk (a bandában) mellettünk és a megszólalásunk esetleges érthetősége mellett szól.
Pontban fél nyolcra érkeztem. Ahogy kell. Az enyéim sehol. Meglepetés se. Pacsi Kanócékkal (fánkbasszer), aztán félrehúzódás, nézdegélés. Örömteli tapasztalás, kettőnegyven a csapolt barna. Mindez forintban és korsóban mérve. Kellemes lepetés. Az FYS irdatlan mennyiségű cuccot vonultatott fel. Wembley-be való méretű dob és akkora énekhangfalak, hogy a mellemig értek. De az is lehet, hogy én vagyok kicsi. :)
Váltottunk pár szót Kanóccal, pl. arról, hogy 45 kilós teste éhezik és kellene valami töltelék a bendőjébe. Aztán megjöttek csapatom tagjai.
Pakolódás, szöszölődés, kiderülés: egy mikrofon van. És egy állvány. Ami nonszensz. Mert ugye mi ketten kajabálunk Lalossal. Hol ő. Hol én. Hol együtt. Illetve nemcsak hol, de mikor. Telefonözön, kutakodás, beszerzőkörút. Lala el, mi meg ser. Ami hamar el is fogyott. Legalábbis az enyém. Miközben a nagyképernyős tívít lestük, önkéntelenül is az asztalon lévő, a szemem sarkából észlelt sörért nyúltam. Midőn rápillantottam, láttam, hogy az világos és kicsi (pohár), az enyém meg nagy volt (korsó) és barna, így szépen visszahúztam a kezem. Ennek, meg a magyarázkodásomnak - ami pl. Arni (övé volt a ital) felajánlását is követte, hogy igyak csak nyugodtan - a sörgazda annyira megörült, hogy sírva nevetett. Könnyet csaltam a szemébe. Szegényke.
Miluval megcikkcalagoztuk a második, eleddig hibája miatt rejtve maradt bálványt, megjött a kisegítő miki és azt hittük, hogy kezdődhet a móka. Csak a miki nem akarta produkálni magát. Illetve a hathúron pendülő hangját. Ekkor, csodálatos varázslatossággal előkerült egy újabb hangszedő és belecsaphattunk végre a levesbe, melyet mint a korábban elejtett szófoszlányokból kiszűrtem, a fánkfanok nem vártak túl lelkesen. :(
Azért megmutattuk. És a doboló lábakból, illetve a füttyökből, tapsokból úgy tűnt, hogy még az ásítóembernek is tetszett valamelyest, amit mívelünk. Jól jácctunk, de úgy érzem, picit visszafogottak voltunk. Én mindenképp. Valahogy feszélyeztek az arcomtól két méterre ÜLŐ emberek. És sajnos az előzetes kelletlenség sem múlt el nyomtalanul... Az utóbbi idők legpasszívabb és legkevésbé szószátyár bulija volt. Nem is vett senki CD-t. :(
Kanóc igen kedvesen, produkciónktól való meghatottságra hivatkozva, mindőnket átölelve gratulált. Kedves tőle. Reméljük, nem vigasztalásul tette. ;)
A FunkYourself igen sokáig molyolt a giga dobcuccal és a egyebekkel, így csak pár nótát hallhattam tőlük. (Városmásikvége érzés, utolsómetró motivációval fűszerezve...)
Az már a szerelgetés közben kiderült, hogy van a skacoknak humorérzékük. Is. A rettenetesen profi és minőségi cuccok mellé, hasonló játék társult. A hozzánk képest mondhatni stílusidegen funkys-rockos témákat, nótákat igen fílingesen, precízen és nagy virtuozitással adták elő. GRATU.
Kb. az ötödik szong után lépnem kellett. Hazafelé a tömeggel közlekedve megfirkáltam a Lajos által az est kezdetén vázolt téma alapján egy leendő dalszöveget. A címe Ötliteres. A refrén pedig így kezdődik: "Plázacicababa, az vagyok..."
Randilehetőség (velünk) legközelebb decemberben, valahol a fővárosban, a Hollywoodoo előtt.
Fánk, ők és mi
2007.11.22. 08:24 Samu (VT)
Szólj hozzá!
Címkék: zene rock koncert beszámoló metal élmény show kaland vastrabant rocknroll
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vastrabanttolas.blog.hu/api/trackback/id/tr8237816
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
