Randi 13:00-kor a Vakondgyár Pólóboltban (ez itt a reklám helye: Teréz krt. 54.) StArtAtival (manágerszervezőilyesmi), Lajosunkkal és két ifjú hölggyel. Egy édes kis szöszivel és egy picit éltesebb és cserfesebb barnával, Lajos két lányával, a négyéves Borival és a majdnemhét Julcsival. Az úticél Miskolc, némi kerülővel Ózdon át, ahol a családlátogatós hosszú hétvége (hételeje) első állomásaként a nagyiék kerülnek sorra.
Utunk Ózdig szinte uncsi volt, megtárgyaltuk, hogy mi is van már meg a videoklipünkhöz: forgatókönyv, szereplők, kameraman, kamera, vágó, vágódeszka; és mi az ami kell még: pl. idő, amikor mindenki ráér. Nemtin (ez egy település neve) áthaladva kiderült, hogy ott született Magyaro. első űrhajósnője Anettka, aki talán sose hagyja el a földet. Sajnos.
A Mátra és a Bükk lejtőin sárgálló szőlőket látva Laló nagy sóhajtozásba kezdett, hogy a szőlő így, a jó bor úgy. Újra kiderült, hogy mindig az iváson meg az íváson jár az esze. Az előbbin főleg akkor, ha vezet. Talán a neve (Szőllősi) tehet mindenről... ;)
Ózdon kettévált a csapat, Mr. Szőllősi a lányokkal a nagyszülőkhöz vette az irányt, mi pedig beültünk egy csájníz falodába. A skacok hamar választottak, de én (vegetárijános vagy mi a szösz lévén) elég nehezen szántam rá magam a kétes összeállítású finomságok (?) közüli választásra. Végül valami sült, bundás zöldség és pirított tészta landolt a tányéromon. Picit olajos, eléggé fokhagymás, nagyjából ehető volt. Nem fogok rászokni, az tuti. Szomjoltásra sört vásároltunk, ami kicsit helyrebillentette szervezetem egyensúlyát, lelkem békéjét. Evés közben a kajálda ablakán át csodáltuk az éppen vásárlásba/ból igyekvő hölgyeket, majd Lalóval a Kasza Feszten történtekhez hasonlóan megállapítottuk, hogy a borsodi lányok igen szemrevalóak.
Az út további részében Atival tartottunk egy kis magyar rocktörténeti áttekintést a 90-es évek undergroundjáról, olyan neveket emlegetve, mint a The Bedlam, a Slogan, a Screen, az Adam 30 vagy a Mask.
Megálltunk egy benzinkútnál, hogy némi olajjal nedvesítsük Vanessa száraz bendőjét, mikor is kiderült (200 km-re Bp-től), hogy a zenekar és az autó vezetője a boltban hagyta a tárcáját. Iratostul, lojvéstul. Se pénz, se jogsi, se forgalmi... Csak ügyesen, szoktam volt mondogatni...
Miskolcra beérve eltévedési bajnokságot rendeztünk. Eleinte magunkban (Vanessa + 4 botor utas), helybélieket megkérdezve tekeregtünk a nem túl egyértelmű, de legalább egymásnak itt-ott ellentmondó útbaigazítások alapján. A fő instrukció az volt, hogy a templom mögött kell bekanyarodni. Persze, hogy előtte kellett, csak az a szerencsés templom nem akart sehogyan sem szem elé kerülni. Meg is jegyeztem, hogy én csak panelházakat látok, sehol egy templom. Mire Arnie barátunk közölte, hogy, amit keresünk az paneltemplom. Mondanom sem kell, sírtunk. Aztán meglett az imahely, körbe is jártuk párszor, majd a kisavas vagy mi a szösz zegzugos, hegyrefelkúszó, éppcsak autónyi széles sikátoraival ismerkedtünk. Volt köztük olyan, melyben többsör (3) is jártunk, de célt nem találtunk. Attila kezdett kicsit kiborulni, hogy hogy a p..ba lehet, hogy az arra lakók, dolgozók, szórakozók nem tudják, hogy hol is van a szomszéd utca és a benne lévő JMB nevű hely. Kifakadását laza anyázással és ajtócsapkodással támasztotta alá. Mi pedig diszkréten kuncogtunk. Magunkon, rajta és azon, hogy milyen jól félrenavigálnak minket. Bár nem is volt olyan vicces. Felhívtuk Beholderéket, akik már játsztak rejtélyes célállomásunkon és megvártuk őket egy palacsintázó palota előtt, hogy majd ők vezetnek. Dombról le, újra fel, majd együtt újra meglátogattuk a feketebika nevezetű néhai műintézményt, amit mi aznap már többször is... Majd az ő buszuk eltűnt, mint Petőfi abban a bizonyos sűrű légben. A lényeg, hogy mi leltük meg legelébb a DzsíeMBít, ahol lelkesen, a nyári fesztivál szép sárga karszalagjával várták a muzsikusokat. Velkamdrink helyett. :(
Érdekes hely ez a viszkiről elnevezett pub. A megszokottól eltértően nem a pincében, hanem az emeleten van a koncertterem. Nem túl nagy, nem túl drága, kellemes hely. Van csocsó viszont nincs (legalábbis ottjártunkkkor nem volt) világítás a férfi rötyin. Ezt szóvá is tettem, mire megkaptam, hogy "Valami gond van?". Mondtam, hogy "Részemről semmi, nem nekem kell felmosni a körbelocsolást...". :)
Érdekes hely ez a viszkiről elnevezett pub. A megszokottól eltértően nem a pincében, hanem az emeleten van a koncertterem. Nem túl nagy, nem túl drága, kellemes hely. Van csocsó viszont nincs (legalábbis ottjártunkkkor nem volt) világítás a férfi rötyin. Ezt szóvá is tettem, mire megkaptam, hogy "Valami gond van?". Mondtam, hogy "Részemről semmi, nem nekem kell felmosni a körbelocsolást...". :)
A nép lassan csordogált és sajnos a végére sem nagyon vitte túlzásba a jelenlétet. Természetesen az első zenekar érkezett legutóbb, majdhogynem késve. Sajnos a nevüket nem tudom, a Raw Tribe helyett ugrottak be, valami sötét, gótos metalt toltak és bájos arcú, csinos volt a szintis csaj. Utánuk a Radio Criminals tolta feszesen az itt-ott kicsit blekótos rokkot. A régebbi dalaikban, főleg amiket még Juvaként követtek el döb volt a karc, a metál. Sokat finomodtak, dallamosodtak, mondhatni Radiobarátabbak lettek. Az azonban biztos, hogy olyan cuccot toltak fel a kínpadocskára, hogy a legmenőbb profik is sírva irigykedtek volna. Mi irigykedtünk is. Aztán felmentünk és előrokkoltunk FürgeBalu szerint zabolázatlan bítzenénkkel, amit Beholderék, (akikkel addigra jól összecimbiztünk) és a maroknyi néző igen lelkesen és tetszéssel fogadott. Miután kimulattuk magunkat a debreceni HC-hősök vették át a stafétát és nyomták el reppelős, kiabálós muzsikájukat, mindenkit bólogatásra és lábbaldobolásra késztetve.
Hamar bevégeztetett az est, gyorsan lehordtuk a motyót, elbúcsúzkodtunk attól, aki még maradt majd megpróbáltunk zökkenőmentesen kitalálni a városból. Nem volt egyszerű, de lényegesen ügyesebbnek bizonyultunk, mint befelé. Az M3-ast kerestük lelkesen, amiben a táblák nem nyújtottak elegendő és megbízható segítséget, mivel ez a szám- és betűkombináció nem igazán szerepelt rajtuk, csak az eu-s E-akárhány, így a Matrica/Vignette felirat (melyet a város szélén már-már mantraként mormoltunk) volt egyedül nyomravezető. Gyorsan leszáguldottunk Füzesabonyig a sztrádán, ott engem kilakoltattak Idösanyáméknál, a többiek pedig irány tovább Kisnánára (Arnie szülei) és Ózdra. Bele a sötét éjbe...
