2009.04.18. Győr, Krigli söröző - Hisztéria, Vastrabant, Dealer Bt., Red Moon...

   A Hisztéria meghívásának köszönhetően Győrt, azon belül pedig a Krigli (Csáp szóhasználatával élve Krégli) sörölőt vettük célba. Nekem aztatat mondották, hogy fél 5-kor indulunk a próbahelyről, így akkorra és oda igyekeztem. A békávé persze igyekezett keresztülhúzni összes számításomat, sajnos túlságosan is sikeresen, így nem kevéssé bosszankodva késtem kb. 20 percet. Már az ipartelep kapujában belefutottam a kisbuszba, amellyel mentünk, így roboghattunk is tova a Filterhez felvenni a Hisztéria legénységének másik felét, sikerült ugyanis egy közös járművel útrakelnünk. Toncsi nem kicsit letolt bennünket, hogy hol a bánatban voltunk eddig, hisz arról volt szó, hogy négykor indulunk onnan, közbejött ugyanis egy újabb zenekar és a 23:00-kor kihúzzák a dugót, levágják az áramot, leoltják a villanyt... Sűrűn kértem az elnézését, mivel részben nekem volt köszönhető a késés, de közöltem, hogy hozzám és zenekaromhoz semmiféle négyórás verzió nem jutott el.
   Így kissé felpiszkálva, majdnem bosszankodva, de nem kapkodva bepakoltuk, akit és amit még kell, majd útra keltünk. Az első sorban Franky (sofőr), egy Hisztis barát (aki mellesleg jófej volt, dumáltunk, meg ittunk is együtt, a nevére mégsem emlékszem - ezer bocs, tragikus a névmemóriám...) és a Hisztis főnök Toncsi. A második sorba két Hisztis (Csáp és a PazarNorbi) közé "szorultam" én, a harmadik sort pedig Trabanttologatók foglalták el úgy mint Arnie, Dávid és Laló. A részleges szeparációnak köszönhetően triónként folytak az eszmecserék és verbális inzultusok, bár olykor emelt hangerővel sorok közötti át- és beszólások is zajlottak. Nem tudom, elöl és hátul mi zajlott, mi Norbival (aki a Pazar zenekar énekmondója is) leginkább Csáp sztorijain röhögtünk, meg Csápot piszkáltunk, nem túl hatásos és nem túl érzékletes előadásmódja és fogalmazásai miatt. Ebbe persze olykor Toncsi is beszállt jót röhögve azon, hogy a Kriglit Csáp első perctől Krégliként kommunikálta mindenki felé. Bár Peti (aki egyben Csáp is) állítása szerint erről nem ő tehet, hanem az, aki fonon nem teljesen józanon, vagy nem apró beszédhibával megáldva úgy adta elő a hely nevét, hogy az istenbizony Kréglinek hangzott. :)

   Úgy tűnt a célkereszt és/vagy a céltábla nem mozdul Csápról, mivel az útközbeni pisilési szokások szóbakerültével is őt érte a vád, hogy mindig kevéssel az után jön rá csapolhatnék, hogy elhagyta a busz a pihenőhelyet, ahol mindenki más túlesett a dolgon. Ezúttal ez nem így zajlott. Talán a felpiszkált bizonyítási vágy miatt? Nem tudhatom. De nem kellett senki miatt exkluzív megállást beiktatnunk.
Megérkeztünk Győrbe, ahol csatangoltunk kicsit (legutóbbi ottjártunk helyszíne körül), majd kézivezérléssel (elsétált értünk valaki kétsaroknyit és útbaigazított) landoltunk a Kriglinél, amiről hamar kiderült, hogy koncert rendezésére igen kevéssé alkalmas, de az is lehet, hogy tökéletesen alkalmatlan, mi mégis ott játszottunk négy másik banda társaságában. A hely kb. akkora, mint egy közepes méretű hosszúkás gyerekszoba. Úgy 2.5-3×4 méter lehet. Egyik végében van egy beugró, ahová a dobost dobostul be lehet paszírozni, a másik végéből pedig egy szintén csöppnyi csocsószobába lehet jutni. A dob beugrója előtti falhoz bekerültek a cuccok, a verőember meg saját szobát kapott. De ő legalább biztonságban volt. A frontvonal ugyanis teljesen egybe esett a bejárattal, így a küzdelem hevében nem volt egyszerű a bejárás. Már amikor volt küzdelem. Mikor odaértünk még nem volt. Csak pár színes, punkos figura.

   A basszuscucc a Balcsi felől érkezett nem keveset késve, így nem kapkodtunk a bepakolással, bár elvileg, és hogy mindenkinek jusson műsoridő, hétkor kezdeni kellett volna az első csapatnak. A mókás az volt, hogy csak ott derült ki, hogy négy helyett öt fellépő lesz, ennyit kellene belezsúfolni a rendelkezésre álló négy órába. Első körben úgy volt, hogy mi leszünk a harmadikok, a Hiszti a negyedik, és utánuk lesz még egy "levezető" zenekar. Aztán persze a folyamatosan forrásban lévő eseményeknek is hála mi lettünk a másodikok, a Hiszti pedig maradt negyedik, az ötödik helyre csúszó, állítólag a szervezésben is nagy szerepet vállaló Dealer Bt. pedig már nem jutott "színpadra". Bár a hangulat általában jó volt, szerintem nem bánják. 
   Az első zenekar (talán a Red Moon, talán nem, bocs, de fogalmam nincs, ki kicsoda volt abban a nagy fennforgásban és azon a zsúfolt helyen) szikár, kőegyszerű káoszpunk muzsikát nyomatott, zsigerből jövő energiákkal, de kicsit maszatosan, olykor hamiskásan, a dalaikat ismerő srácokat azonban ez egyáltalán nem zavarta abban, hogy jól érezzék magukat és megpróbálják kirúgni a ház igen-igen közel lévő oldalait.
   Mi voltunk a másodikok és talán az egyetlen zenekar, akik nem rendelkeztek helyi barátikörrel, rajongói bázissal. Illetve nem túl naggyal. Első győri vizitálásunkkor ugyanis sikerült magunk mellé állítanunk egy háromfős keménymagot, amely ezúttal is kitett magért és megóvta a győri mundér becsületét. Zenénk láthatóan meglepte az egybegyűlteket, a punkos felhozatalban kicsit eklektikusak és széttördeltek voltunk, nem lehetet egy tempóban végigbólogatni, ugrálni a dalainkat, és ez figyelő arcokat és olykor tétova tekinteteket generált. Csak páran engedték el magukat és rúgták a port, rázták a fejüket. Mi meg végig enyhe aggodalommal - én a közönségnek félig háttal, a gitárom nyakát féltve - játszottuk le nem túl hosszú programunkat az addigra izzadtságtól és kilocsolt söröktől csatakos, csúszós, ragacsos placcon. Köszöntük a tapsot, a meghívást és az elismerő szavakat (egy csóka szerint zeneileg mindenképpen mi voltunk az est csúcspontja), majd sebesen kimentettük amink van és megnyugodva helyeztük el a buszban.
   A harmadik bandáról szinte teljesen sikerült lemaradnom, jobbára kinn - az utcán - dumálgattunk mindenféle zenés, bandás sztorikról (kiderült pl., hogy Franky a Jesse James és bandája bőgőse), jókat mulatva. A keménymag velünk tartott és beszélgetésink során felajánlotta segítségét, asszisztenciáját egy jövőben elkészítendő klipünkhöz, amit örömmel fogadtunk. Kösz Balázs, kösz srácok, élni fogunk az ajánlattal, de előbb az új dalokat kell fölvenni, aztán jöhet a zenéhez a képanyag! Jó móka lesz, már látom! :)

   Őszintén bevallhatom, hogy a Hisztéria fogadtatása és teljesítménye jócskán felülmúlta várakozásomat. A tizenéves srácok úgy fújták a huszon-harmincéves szövegeket, mintha együtt nőttek volna fel, mintha tudnák mi az a sorkatonai szolgálat. Az azonban biztos, hogy rendesen ment a taposás, a lökdösődés, amiből a negyvenkilós kiscsirkék sem akartak kimaradni, ezért rózsaszín tincseiket, neccharisnyájukat és skót szoknyájukat nem kímélve vetették magukat a pogóba. Szép volt!
   Azt hittem, a Dealer Bt. valahogy kap még vagy húsz percet, de sajnos a Hisztéria lelkes fogadtatása és az emiatti ráadásos ráadás miatt (egészen jó lett az új dal, punkoknak érdemes meghallgatni!) erre már nem került sor. Így is majdnem árammegvonással ért véget a buli.

   Elvileg siettünk haza, a gyakorlat azonban megint, a mindenhol megszokott módon eltért az elmélettől, s így sikerült még némi rövidet is magunkba szippantanunk útravalónak, s a pultnál pár szót váltanunk egy igen "tehetséges", kebelbarátságra maximálisan alkalmas orosz csajjal, aki igen mókásan törte a magyart. A lépcsőről visszapillantva elnéztem a kocsmát megtöltő ifjakat és arra gondoltam, hogy ez mennyivel jobb buli is lehetett volna (számunkra), ha jobbak a körülmények, ha ismerik kicsit a dalainkat... Talán legközelebb.
   A hazaút az átélt események sokasága miatt kicsit csendesebbre sikerült, mint az odaút, de ez nem is igazán baj. Próbáltunk DVD-t nézni, amibe bele-belealudtam, lévén a koncertfilmben szereplő rakabili muzsika nekem pihenten is kicsit uncsinak tűnt volna, de 1-2 dal erejéig valóban izgalmas volt és azt most is belátom, hogy a maga nemében igen nagy arc a csóka. A nevére természetesen nem emlékszem, de ez talán mindenkinek jobb is így... :)

   Mélyen tisztelt kollégáim, azaz a Vastrabant legénysége igen lelombozva, sőt bosszúsan emlékszik ma is a bulira. Teljesen ki vannak készülve az irreális körülményektől, a hely alkalmatlanságától, attól, hogy zsebkendőnyi területen, a közönsségel a szánkban, a cuccunk épségért aggódva, tulajdonképpen sarokba szorítva kellett játszanunk. Azt hiszem, a Krégli nem az a hely ahová visszavágyunk. Pedig elég sokan voltak...
Győrben máskor máshol...!