Szombathely. Beleborzongtunk már a távolság, az úton töltendő idő gondolatába is. Én azért vártam, már csak az ott tanuló húgom (Timi) miatt is. Mindig öröm vele találkozni, még ha csak rövid időre is.
Pénteken este csörgött a fonom és egy ismeretlen számról egy Gyula nevű szeptikus hívott, hogy doboslázasodás, vagy lázadozás vagy mi miatt nem jönnek világgá, így mégis nekünk kell vinnünk a összes cuccot. Aztán hívott Balu, hogy próbál egy helyi bandát bevonni a zenés élvezetbe. Mint az alcímből is látszik, sikerült neki, így lettek a szeptikusokból hősök. :)
Az indulás megint nem volt egyszerű. Már majdnem odaértem a talákahelyre, amikor Laló hívott, hogy be van dugulva, és még csak most megy Arniért, ugyanmár menjek már inkább az Örsre a Hungária-Kőbányai sarkáról. Feldobott a dolog és elindultam. Kb. 50 percet bkv-ztam fölöslegesen. 85-ös busz, 28-as villany, aztán vissza: 9-es busz, 3-as villany. Ahelyett, hogy a 85-össel egyből az Örsre mentem volna. Szép az élet.
Így esett, hogy 4 helyett kb. 3/4 5-kor jártunk a találkahelynél, mintha akkor indultunk volna el. Lett is a tervezett 7 helyett 8as érkezés. A térdem se gondolta volna, hogy az alighétvége előtti péntekesített szombaton klasszikus pénteki, durva forgalmi izgalom lesz a városban.
Csendesen elcseverésztünk a járműben, csak néha ütötte fel a fejét egy-egy kósza kacaj. A pályáról letérve egy szürke japcsi verda kullogott előttünk, szóvá is tettük neki: Ne totojázz Toyotás! Ahogy egyre beljebb kerültünk Vasba, egyre furább (legalábbis számunkra) településnevekkel találkoztunk, mint pl. Bő és Ölbő. Ha megkérdik, honnan jött, mint mond egy bői, vagy ölbői? Bőbő' vagy Ölbőbő'? Ezen verbális gyönyörökön felbuzdulva előkerült két igen érdekes és minden bizonnyal kevesek által ismert kifejezés. Az egyik a kaszafűró, ami a fűnyíró megnevezésének alternatívája, a másik pedig a ne pazarékoljá', ami a ne pazarolj egy míves változata.
Hát ez is megesett, kibújt belőlünk a nyelvész. Vagy a nyelv... :)
A Cafét viszonylag könnyen megleltük, mivel hallottuk, hogy a kaszinó mellett kell keresni, az ilyesfélék meg mindig szép színes-fényesek! Fílinges, fa- és téglaburkolatú falakkal megáldott mérésbe jutottunk, ahol a színpad is magasabb volt a szokásosnál és a mennyezet is. A szélességgel és a mélységgel azért itt sem voltunk tökéletesen elégedettek, de ugye, majd, ha nagyszínpad...
Csendesen elcseverésztünk a járműben, csak néha ütötte fel a fejét egy-egy kósza kacaj. A pályáról letérve egy szürke japcsi verda kullogott előttünk, szóvá is tettük neki: Ne totojázz Toyotás! Ahogy egyre beljebb kerültünk Vasba, egyre furább (legalábbis számunkra) településnevekkel találkoztunk, mint pl. Bő és Ölbő. Ha megkérdik, honnan jött, mint mond egy bői, vagy ölbői? Bőbő' vagy Ölbőbő'? Ezen verbális gyönyörökön felbuzdulva előkerült két igen érdekes és minden bizonnyal kevesek által ismert kifejezés. Az egyik a kaszafűró, ami a fűnyíró megnevezésének alternatívája, a másik pedig a ne pazarékoljá', ami a ne pazarolj egy míves változata.
Hát ez is megesett, kibújt belőlünk a nyelvész. Vagy a nyelv... :)
A Cafét viszonylag könnyen megleltük, mivel hallottuk, hogy a kaszinó mellett kell keresni, az ilyesfélék meg mindig szép színes-fényesek! Fílinges, fa- és téglaburkolatú falakkal megáldott mérésbe jutottunk, ahol a színpad is magasabb volt a szokásosnál és a mennyezet is. A szélességgel és a mélységgel azért itt sem voltunk tökéletesen elégedettek, de ugye, majd, ha nagyszínpad...
Hőseink (Sinking Heroes) szemtelenül fiatalok és igen ügyesek voltak. Úgy vélem, a három zenekar közül ők voltak a legesleghangosabbak. A fiatalos telhetetlenség... Na ugye, hogy ugye...? Csökkentett létszámmal, a kétszemélyes fúvósszexció nélkül, de kiválóan nyomták szkétpánkos, szkás, grándzsos muzsikájukat. Nekem egyáltalán nem hiányoztak a rezesek. Tudom, hogy most divat, meg, hogy tényleg színesebbé lehet vele tenni a zenét, de hárman mégiscsak egyszerűbb. Mondtam is nekik, hogy nem hiányzott a fúj(ol)ás a muzsikából, meg így jobban elfértek a nem túl gigantikus színpadon. :)
Aztán mi is tipródtunk keveset a világot jelentő deszkákon, nyomtuk a vidám popzenét, mulattúk a népet, múlattuk az időt és ficeregtünk, ahogy tőlünk tellett. Az izgágaság és a nagy melegség nagy nedvességet képzett a hátunkra és a farvágatunkba is. Mondhatni, izzadtunk mint a versenylovak. :)
Aztán mi is tipródtunk keveset a világot jelentő deszkákon, nyomtuk a vidám popzenét, mulattúk a népet, múlattuk az időt és ficeregtünk, ahogy tőlünk tellett. Az izgágaság és a nagy melegség nagy nedvességet képzett a hátunkra és a farvágatunkba is. Mondhatni, izzadtunk mint a versenylovak. :)
A buli után odajött pár arc és halálra dícsért bennünket, hogy ilyen királyak voltunk, meg olyan fasza a zene. De az igazán jópofa az volt, aki azt mondta: Ti nem vagytok normálisak! Naná, hogy ezt mi bókként fogtuk fel. Bár, ahogy ő is megfogalmazta ő is őrült kicsit. Egy Ultraderm nevű zenekarban játszik. Ezt hallva nem is kételkedtem... :)
Mint kiderült, a kistesóm a második dalunknál ért le a buliba, a haverjai, mint pl. az igen felpörgött és táncos lábú Kinga, pedig a utolsó opusz végére. Rövidesen sikított is, hogy vissza, csak addigra már sajnos lebontották a gyorskezűek a dobot. Visszagondolva nekem is rövidnek tűnt a koncert. Talán kimaradt valami??? Nem lepődnék, meg, hisz végig impróztuk a műsort!
Beindult a rókamóka és az említett ifihölgyek rögvest táncra perdültek úri pártnereikkel egyetemben, mi meg irigykedve szemléltük, hogy bezzeg, ha félórával később kezdünk, már nekünk is rophatták volna...
A szokásos módon összekaptuk a motyónkat, elbúcsúztam a hugicámtól és lóhalálában hazavágtattunk. Lajos figyelmesen megállapította, hogy milyen szép hugom van. És, hogy nem is gondolná az ember, hogy az én testvérem. Ugye milyen édes? Ha az embernek ilyen barátai vannak kell-e még ellenség??? ;) Itt szeretném megjegyezni, hogy mindig igyekeztem magam őszinte és kedves emberekkel körülvenni. Kár hogy a kettő ritkán van meg ugyanabban az emberben. :)
Feszülő hólyagom az autópálya elején megállásra késztetett minket. A sofőr bácsi volt oly kegyes és olyan helyen állt meg, ahol nagyjából 15-20 lámpa világította meg a placc minden szegmensét, imígyen nem is voltam hajlandó ország-világ előtt kitárulkozni eme intim cselekedetemben. Kicsit távolabb nagylelkűen újra megálltunk, így nem kellett a folyadékfölösleg hazacipelésén, vagy cipőbeeresztésén fáradoznom az út során. Lajosunk egy pokolpóver nevű folyékony doppingszer segítségével tartotta magát ébren, míg én kis megszakításokkal hátul alukálgattam egy-két szemhunyásnyit. Talán többet kellett volna, hisz itt a kedd (10.30.) és újra szól a hat(3)lövetű!
