HTML

Regék a Vastrabant vándorlásiról és zajzásiról

2007. október 13-ra virradó éjjel, Kecskemétről hazafelé, kisbuszbéli álomból riadva, némi alkoholos túlfűtöttségtől hajtott enyhe, de legalább hangos szófosásba gabalyodva az a gyönyörű gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy blogot írok zenekarom, a Vastrabant (VT) hányattatásairól. Hátha lesz, aki elolvassa.
2007.11.15-én beindult a Vastrabantról írták rovat. A legújabb linkeket majd jól kipirosozom! :)

Palota Palotán: Avalon

2007.12.08. 13:57 Samu (VT)

    2007.12.07. Budapest, Avalon Club: Vastrabant, Hollywoodoo

    Egy (a karácsonyi hacacáréhoz képest) viszonylag nyugis munkanap után nagyon rutinosan és nem kevésbé okosan indulás előtt felhívom vezetőnket és a buszét, Lalót, hogy szerinte ő odaér-e akkora ahová és amikorra megbeszéltük. Félórával csúsztatjuk a mítinget. Persze ehhez képest is kések 10 percet, kicsit direkt, de azért is, mert elvakaróztam otthon az időt.
    Örsre el, buszba be, Palotára ki. Avalonba be. Bár ez utóbbi vicces mert áll a klub előtt a víz. Meg is jegyezem, hogy már gyerekkoromban is gázló madár akartam lenni. Vízen át (szerencsére tűzön nem), cucc be. Szép nagy terem, hozzá illő méretű színpaddal, mely Arnie szerint akkora, mint a Lompos teljesegészében.
    Az Club egy hatalmas hely, kicsit kacifántos elrendezéssel. Van sörözde-csocsózda, üldögélde és nagy-nagy pogózda. A kivitelezés színvonalas, a dizájn azonban még csak itt-ott passzol a névhez. Állítólag korábban diszkó (a diszkógömbök szikráznak is szépen), azelőtt meg PLH volt az intézmény. A fehér bőr vagy műbőr (közelről nem vizsgáltam) ülőalkalmatosság-burkolatok is ilyesmire utalnak, nem tipikus rockklubberendezés.
A technika és az azt uraló arcok (pl. Bazsi az Alhana húrnyűvője) profik. Az utóbbiak kedvesek és segítőkészek is. A pultban is Alhanas arcokat, a Siegl fivéreket lehet munka közben megcsodálni. De jelenlétével emeli az est fényét igen bájos billentyűsük, Ági is.
    Az eredetileg az estet nyitó Fire egészségügyi okokból nem teszi meg Nyíregyházáról Bp-re az utat, így sajnos fellépni sem tud. Ránk hárul a nyitás, a kezdés, a bemelegítés nemes, de sokszor nem túl hálás feladata. A 10-re megbeszélt startig ösmerkedünk pöppet legújabb énekesjelöltünkkel Mr. Hajósival, (ha jól emlékszem a nevére,) aki azt állítja, hogy itteni irományaim döntően befolyásolták abban, hogy felvegye velünk a kapocs. Magas, jófejnek tűnő figura. Kipróbáljuk.
    A tömeg, hiába a Hollywoodoo és a rockrádiós reklámok, valószínűleg a klub friss léte miatt, sajnos nem akar összegyűlni. Amikor belecsapunk, kb. 25-en (plusz slepp és HW) lehetnek az aulában és az oldalhajókban. Zúzdogálunk, ahogy tudunk, a nép tapsolagat, tetszése szerint. Többnyire megelégedésünkre. Két lelkes, ha jól emlékszem tétényi HW fan többször is táncra ragadtatja magát, időnként erősen dekoltált nőismerősüket is bevonva a mulatságba. Jó látni, hogy van, aki tényleg szórakozni jár koncertre. ;)
Persze a hátrébb, a sötétben megbúva álldoglók is lüktetnek, dobolnak ringatóznak, amennyire átsejlik. A kölcsönkapott szép zöld és igen hosszú derótomnak (kösz Bazsi!) és a színpad adta lehetőségeknek hála izgágán viselkedem és járok-kelek mindenfelé. Na jó, a dobemelvényre nem mászok fel. Én hülye! Meg a kontrolládákat sem tapodom meg úgy Steve Harrisesen. Pedig ott vannak az orrom előtt. :)
Szokás szerint Nagyszínpaddal zárunk, a közönség hálás. Reméljük, nem azért (vagy nem csak azért) mert abbahagyjuk. Jöhet a HW.
    Lecsapódok és összefutok egy cimborámmal, Karesszal, akiről kiderül, hogy törzsgárdista Avalonban, lévén, hogy nem lakik túl messze; és aki zenekart szervez In Flames stílusban, már csak basszer és hörgő hiányzik a boldogsághoz. Bemutat az egyik csinos pultos hölgynek, Flórának (ha jól hallottam a zajban), aki kedvesen, de diszkréten mosolyog, majd nem sokkal később kolléganőjével muris táncot lejt a pult mögött. Meg is állapítjuk lassan és halkan, hogy ahhoz képest, milyen kevesen vannak (főleg a ház méretéhez képest), igen jó a csinos csajok aránya.
   Közben a HW zúz, feszesen és időnként viccesen. Épp úgy apait-anyait beleadva, mintha teltház előtt nyomnák a rokkot. Folyik róluk a víz rendesen és a műsort sem kurtrítják. A nép élvezi a bulit és megy a félmeztelen pasitánc és a hölgyek kellemes ringatózása is.
    Egy-egy szövegük némely sorát gyorsan, frissen átköltöm vastrabantosra. Pl. a záró Volt nekem egy kecskémét így:

    Volt nekem egy fecském tudod-e,
    Kinn hagytam a strandon, láttad-e?

A buli végén megosztom e gyöngyszemeket Szabival és Árpival, akik röhögve fogadják...

    Gyorsan lelopjuk a dobot a dupla magaslatról, teleszórjuk Vanesszát a vackainkkal és sebes búcsúval csendesen útra kelünk. Előbb Miluékat, majd Arniet pottyantjuk el útközben, végül az Élessaroknál kettesben hagyom Lalót és Atit. Legyen övék az éj!
Azóta sem hallottam felőlük. :)
    Szerencsémre pár percen belül jön a buszom és már röpít is haza. És röpül az idő is, rövidesen szombat, Rocktogon. LEMEZBEMUTOGATÓ!!!

Szólj hozzá!

Címkék: zene rock koncert beszámoló metal élmény show elmarad vastrabant rocknroll

A bejegyzés trackback címe:

https://vastrabanttolas.blog.hu/api/trackback/id/tr78256875

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása