2007.10.13., Hajós, Művelődési Ház: Closer To Dust, Vastrabant, Fürgerókalábak
És eljővén a másnap, amely szerencsére nem hozta magával az egyes másnapokban rejlő kínok és gyötrelmek lehetőségét.
Bár a kecskemétihez képest kétszer akkora távolságot (160 km) kellett megtennünk, a - szombat révén - remélhetőleg elmaradó péntek délutáni dugó és a későbbi kezdés miatt 16 órai mítinget és indulást beszéltünk meg.
Megint sikerült késnem (persze nem csak nekem), ezúttal a békávé jóvoltából, mely volt kedves félóra után küldeni egyet az elvileg tízpercenként járó járatából. Sőt az arra járó három villanyos egyikét se ette arra addig a fene. Biztos, hogy ne mérgelődjek. :)
A benzinkúton Laló épp a kávéját szürcsölgette. Mikor meglátott így fogadott: - Szevasz, dumagép! - Lehet, hogy nem pont ezt mondta, de valami hasonló megszólítást kaptam az éjszakai bötűáradatomért. Mint kiderült azt hitték, be voltam nyomva mint a rajzszeg, de ki kellett ábrándítanom őket. Nem mondom, hogy egyáltalán nem segített be akkor és ott egy kicsit a ser is, de nem a miatt voltam, vagyok és leszek bőbeszédű. Amikor épp. :)
Az előre nyomtatott netes térkép alapján gyorsan és zökkenőmentesen eljutottunk Hajósra. Az előhírnök Hajós-Pincefalu mindőnk csodálatát kiváltotta valamilyen mértékben. Többségében szépen kivitelezett és/vagy felújított pincék egybefüggő sora az út két oldalán, a mellékutcákban pedig mindez fogadókkal, éttermekkel variálva. Kellemes, túristahívogató látvány tárult a szőllősök kostolnivaló nektárjához. Lalánk hamar ki is jelentette, hogy ide vissza kell jönnünk borkóstolóra, ha megleltük a művházat.
Ez sikerült is viszonylag hamar és egyszerűen, a hátsó ajtónál épp bepakolt a Closer To Dust. Belépvén egy vadiúj művház tárult elénk. Karzattal, piros színpaddal, flancos technikával és miegymással. Olyan volt, mint egy kastély vagy egy színház. Kérdeztem a technikus srácot, hogy mikor lett felújítva a sokszínű és sokstílusú, szerintem giccses építmény. Azt mondta, 14 éve és azóta pár lagzin és egy Hobo felolvasó esten kívül semmi nem volt benne. Most került új kézbe és most szeretnék beindítani, kihasználni a helyet. Hajrá!
Felraktuk a motyót, segítettünk CTD-éknek molyolni rajta, majd elindultunk megnézni a Pincefalut és keresni némi enni- és innivalót. Szüreti mulatságba botlottunk. Egy nagy sátorban mulatós zene és kemény, majdnem igazán téli időjárás mellett a falu apraja-nagyja és a távolabbról egybegyűltek múlatták az időt tánccal, fecsegéssel és idogálással. Találtunk egy lángosos-burgeres bódét, ahol a bácsi épp zárni készült. Azt mondta gyorsan kérjünk, mert blablabla. Kértünk. A két malomkerék nagyságú sajtos-tejfölös lángost és a hámbörgert kb. másfél, de max. 2 perc alatt szervírozta, majd lóhalálában csomagolt és távozott. Evés közben csodáltuk kicsit a kiváló pontosságú dobgépet (Arnie be is akart íratkozni, hozzá pár dobórára), a kellemesen hamiskás nótaénekest és a hideget, mely pikkpakk kihűtötte eredetileg sem forró kajánkat. Lajos borravágyásától hajtva nyitva lévő pince, kocsma, vagy étterem nyomába eredtünk, de sajnos és némileg meglepő módon mindenhol zártkörű vacsi volt. Az egésznapos nyitvatartás után estére a szállóvendégek maximális kiszolgálása maradt. A jöttmenteknek, mint mi pedig a sörsátor és a lédig bor. Kissé lógó orral visszarobogtunk a művházba, de hathúron pendülőnk megfogadta, hogy egyszer visszatér még ő ide bort kóstolni. Útközben láthattuk, ahogy a rend éber őrei űzőbe veszik és lekapcsolják a sokéves VW motorját bőszen bőgető és ezáltal száguldozást elkövető helyi menők kis csoportját.
Bevettük magunkat a művelődés házába és megállapítottam, hogy az előtér, melyben retro cuccok és népművészeti alkotások is helyet kaptak, sokkal hangulatosabb és igényesebb hatású, mint a kissé túlzásba vitt nagyterem.
A nép sajnos sehogy sem akart igazán tömeges jelenlétet produkálni pedig elvileg rendesen ki lett plakátolva a buli. Egyet láttunk is. Closerék ennek ellenére hamarosan belecsaptak a rakendrolba és nem a legjobb hangzás és alig hallható ének mellett elnyomták zúzásokra és hörgésre, üvöltésre épülő modern metalos műsorukat.
Mi elvileg jobban szóltunk picit, bár a gerjedés-búgás nyújtotta élvezeteket még az első két dal alatt is meg kellett osztanunk a legalább részben lelkesedő közönséggel. Volt, aki táncban, mások bólogatásban, lábbal dobolásban fejezték ki, tetszésüket. És hajlamosak vagyunk a mosolyokat is a pozitív jelekként értelmezni. :)
Az FRL úgy szólt, mint az atom. Nem feltétlenül halálosan tisztán, de meggyőzően és átütőerővel. Robin hatalmas ládája kihangosítás nélkül is megfelelő hatásfokkal célba juttatná a mély hangokat, így ez szinte természetes. Átszerelésük alatt kiloptuk cuccunkat a színpad oldala felől megközelíthető öltözőből, megvártunk pár dalot és konfer fricskát majd Balage ajánlásával útnak eredtünk.
Hazafelé csendesen megbeszéltük, hogy milyen jó is világgá menni azért, hogy 25 embernek játszhassunk, ráadásul úgy, hogy abból 20 egész buli alatt nem is látható, mert elvész a terem végében lévő sötétben. Mondhatni mérsékelten voltunk lelkesek. De bizakodtunk, hogy lesz ez még így se. Mondjuk 20-án, Miskolcon.
