2009.03.11. Budapest, Filter Club: Vastrabant, Volga Rakéta
Újra Filter. Nyilvános próbáink egyik helyszíne. Belegondolva tulajdonképpen már Pest és Buda legtöbb említésre méltó klubjában próbáltuk osztani az észt több-kevesebb sikerrel. A Filterbe meg a valahogy mindig közepesre, vagy gyérre sikeredő jelenlét ellenére visszajárunk. A sör nem túl vizes és ennek megfelelően nem is a legolcsóbb, az emberek kedvesek, a hangulat (nem csak a gyertyák miatt) jobbára kellemes, a fogyasztóvendégek pedig igen sokszínűek. Kár, hogy a koncertterembe - mely egy függönnyire van a bártól - már nem szívesen váltanak belépőt, ami amiatt, hogy a zene kint is teljesen élvezhető (sőt), akár érthető is.
Gyűlés a próbateremben, ahová kissé késve érkeztem, de még így is én voltam az első. Meglepett. Berámoltunk, átvonultunk a Fityóba.
Különböző színpadi ketyerék (világítás stb.) gyógyítgatása folyt érkeztünkkor, így kicsit várnunk kellett a stage elfoglalásával. Nem estünk kétségbe, sörért, borért eredtünk. Valahogy azonban úgy alakult, hogy nekem nem jutott. Vagy az enyém elkeveredett. Vagy ilyesmi. Úgyhogy a nagy közös italkérésnél én pártában maradtam. Igaz, míg a csapolás folyt, addig én ösmerősökkel cseverésztem, csak később eredtem söröm nyomába s szembesültem nemlétével. Bár a többiek szinte egybehangzóan azt állították, hogy a kezembe nyomták a sört, sajnos ez nem így történt. Vagy más kezébe nyomták (ami vicces lenne) vagy egyszerűen csak elszámolták az italokat. Sebaj. Önkiszolgáltattam magam. :)
Kicsit dumálgattunk, vacakoltunk, merthogy ráértünk, aztán megpróbáltuk megtalálni helyünket a már ismerős deszkákon. A motyóm valami sajánlatos intermezzónak köszönhetően nem nagyon akart megszólalni. Vagy ha szólt is, nem elég hangosan. Az elemcsere a gitáromban sokat dobott az ügyön, de a megfelelő hangerő sehogyan sem akart előbújni a ketyerékből. Ez kicsit kedvezőtlenül tuningolta az idegállapotomat és sajnos kezdésig sem sikerült teljesen megnyugodnom, amit egy darabig a játékomon és az aktivitásomon is éreztem, remélem, kifelé ez nem volt ennyire feltűnő.
Olykor azt érzem, hogy a technika (bármilyen és bárhonnan származó légyen is) nem kedvel engem, de legalábbis kissé peches vagyok az elektronikus szerkenytűkkel. Így éreztem ezt akkor is. Nem is kicsit. Egyszerre voltam feszült és lelombozott. A koncert ennek ellenére nem sikerült rosszul, bár a népek többségükben a szokásos verzióban kívülről, díjmentesen hallgatták a muzsikát. Miért is kellene a fellépőt akár egy fityinggel is támogatni? Még a végén lesz pénze jobb cuccra, stúdióra, CD-re, bármire... Sokkal jobb, ha teljesen hobbiból játszik...
Aki benn volt, az viszont vette a lapot, pedig nem si Lúdas Matyi és még csak szerda se volt! ;)
Kivételesen nem rohantunk elképesztő tempóban haza. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy mi játszottunk először, így még a huszonhárom órai koncertzárás is igen messze volt. Persze, az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a Volgások részben a mi cuccunkon tolták elszállós, alteres muzsikájukat. Szóval idogáltunk, elmélkedtünk még egy kicsit s stílusosan leszűrtünk némi konzekvenciát is: talán fölösleges a Filterbe járnunk... Tudjuk, hogy túl szépek sem vagyunk, meg a zenénk is hallatszik a föggönyön át is, így nincs aki/ami becsábítsa a népet... ;)
