2009.06.13. Budapest, Ciprus Étterem: Vastrabant, Vaktöltény
Ismeretség révén és lévén a Vaktöltényes srácok hívtak bennünket együtt muzsikálásra a Ciprus Étterembe, melyről korábban még egyikünk sem hallott. Se vendélátóipari műegységként, se zenés szórakozóhelyként nem volt ismert egyikünk számára sem, így félig vakon - annak tuadátban, hogy kicsi a hely kb. 50 ember férhet be - fogadtuk el a meghívást. Később aztán kaptunk olyan infókat is, hogy a hely annyira picurka, hogy ott öt ember is tömeg (szeretjük a tömeget!!!) és nem fog nekünk tetszeni. Mi azért optimistán álltunk a dologhoz és erősen bíztunk benne, hogy fog. Mármint tetszeni. Meg egyébként is jól jött egy fellépés, ahol élesben is kipróbálhattuk a Thanks Jimi fesztiválra átköltött Hendrix dalokat.
A hely, mint kiderült nem igazán étterem (bár a sarkon még az van kiírva). Ha valaha az is volt, inkább éttermecske. A bejárattól jobbra lefelé lehetett az étkezde rész, ez most a koncerttterem, egy közepes hangszigetelésű ajtóval lezárva. Balra indulva pedig a kiszolgáló helyiségek (toalett) és a bár található 2-3 asztalkával, nem túl tágas térrel. A falakon lévő plakátok és az asztalokon lévő szórólapok jövő- és múltbéli thrash, HC koncertekről tanúskodtak színesen, épp csak nem szagosan, nemzetközi (svéd, holland, amcsi) fellépőkkel kecsegtetve a meghirdetett ezerpárszázas belépőt megváltó hallgatókat. Mi egészen olcsón adtuk magunkat, zenénket ezen az estén. Egészen pontosan ingyen. Bíztunk benne, hogy a kulturált, de kissé hangulattalan termben - melynek hátsó részében keskeny dobogókarély jelezte a fellépők helyét - összefut pár ember legalább az ismerősök közül, úgyis érdekesnek ígérkezett a program. A miénk önmagunkhoz képest is (JimiTrabant vagy VasHendrix interpretációk), de egymás közönségének azt hiszem, mindenképpen.
Dávid kivételesen eljött értem, hogy a közelmúltban vásárolt rack-em lekerüljön végre a próbaterembe és belekerüljön a fejem (neeem, nem az enyém, hanem az erősítő fej...) és betölthesse végre óvó-védő funkcióját. Mármint a rack. Nem a fej. És főleg nem az enyém.
Atomóra pontossággal haladtunk a próbaterem felé. Dávid meg is jegyezte, hogy milyen jól tartjuk az időzítéseket (Arnie 6:15, én 6:30), ha vidékre mennénk, biztos nem menne ilyen jól. Adna nekünk a forgalom... A próbateremből lassan bepakoltunk és átkocsikáztunk a légvonalban párszáz méterre lévő Ciprusba, ahol Vaktöltény Sanya (de Nyanyának is szólították) már várt bennünket. Lecuccoltunk, csináltunk pici ének nélküli szaundcsekket (az énekmotyó-felelősre ugyanis várni kellett), aztán átadtuk magunkat az alkoholos italok fogyasztása nyújtotta élvezeteknek (valami Magyarok Söre nevezetű házi főzésű, egészen kellemes seret csapolt a pult megett a szőkeség) és a bejárat előtt ácsongás során tapasztalható izgalmak megélésének. Ez utóbbi közben történt, hogy két motoros rendőr a Hungáriáról kivett 1-1 úrvezetőt és tőlünk pár méterre lepapírozta őket. A nagyobbik gépjárműből előkászálódó melles-faros negyvenes elég érdekes manővereket végrehajtva távozott, így felmerült bennünk, hogy lehet, hogy ittas is a mellé, hogy vélhetően gyorshajtás miatt lett kiválasztva. Valaki felvetette, hogy némi apróért biztos futni hagyták őket... (talán és hátha nem, mondatja velem a korrupcióellenes...)
Szóval vártunk, várdogáltunk, de a nép nem igazán akart összesokasodni. Sőt mint kiderült, az estet nyitó VT dobosa is késett némelyest, mivelhogy elaludt. Jó sport is az, késő délután hunyni egy pöppet. Ez volt azonban a kisebbik akadálya a rokkendró' beindulásának, a technikus késése egyre tovább hátráltatta a dolgokat. Végre befutott emberünk, fejére kötötte amcsi zászlós kendőjét, majd elrobogott sörért. Nem voltunk túl sokan, mégis kevésnek tűnhetett a készlet... sürgősen pótolni kellett... Míg vártuk a megfelelő embert a kényes feladatra, a sarkon összefutottunk egy ősrajongónkkal, Attilával. Ő az az ember, aki ott volt az első Vastrabant koncerten, majd utána jó ideig mindegyiken, aztán egyszercsak eltűnt. Most újra megjelent és mind örvendtünk neki, hiszen igen emblematikus figuráról van szó, kizárólag saját készítésű pólókban nyomul, de az ízlése elég jó, ezúttal hómméd IHM volt rajta.
Lassan, de biztosan minden feltétel adott lett a fennebb lakók zajküszöbének megkísértéséhez, így a tervezett fél 9-9-es kezdéshez képest kb. egy órát csúszva aprítani kezdett a Vaktöltény, akikre többen is a dirty rock jelzőt akasztották a helyszínen. Számomra ez nem volt ennyire egyértelmű, kicsit színesebbnek tűnt a zenei skála, melyről csipegetnek dalaik összerakásakor. Éreztem alter és punk hatásokat is, meg persze klasszikus magyar hard rockot is. De mivel elég koszos is volt, akár dirty-nek is nevezhetjük. Olykor kellemesen grúvos, jobbára dallamos, éneklős muzsika.
Megkaptuk a platzot és hamar belecsaptunk a lecsóba. Muszáj volt némiképp sietnünk, mert kiderült, hogy 23:00-ig lehet nagy hangerőn bomlasztani a kultúrát, utána csak dugatlanban adhatnánk elő magunkat. Úgy terveztük, hogy beállásnak a még legkevésbé elsajátított Crosstown Traffic-et próbáljuk eljátszani, de ez igen hamar dugába dőlt, jóformán el se tudtuk kezdeni (volt még mit gyakorolgatni...), így maradt a szokásos Trendi beállás, majd a nem trendi koncert. Három, az eredetitől kissé eltérő felfogásban elővezetett, Hendrix által is szívesen játszott dallal, a Purple Haze-el, a Fire-el és a Johnny Be Goode-al. De természetesen volt Pogó, Állat és Sztepp is, sőt a még legtöbbeknek újdonságként ható Pillangó is bekerült a rövidített programba. Egészen jól szóltunk, viszonylag jól lehetett hallani mindent. Még az éneket és a vokálokat is. Főleg, mikor mellé énekeltem a Pogóban. Dávid mutatta is a "kis" kezével, hogy feljebb! Ő sokkal közelebb volt az egyszem monitorládához... úgy könnyű! Persze azért helyre tettük... a hangot...
A jelenlévők többsége láthatóan élvezte első hallásra talán kusza muzsikánkat, de voltak olyanok is, akik láthatóan nehezen dolgozták fel, amit minden bizonnyal másmilyen zenéhez szokott füleikkel hallottak. Reméljük, amint letisztul bennük az élmény, inkább kellemes színezetet vesz fel mint kellemetlent!
Sajnos nem voltunk tökéletesek (főleg a Jimik esetében derült ki 1-2 apróságról, hogy ami próbán már jól megy, az élesben még alakulhat a tervezettől némiképp eltérően. Hasznos "nyilvános próba" volt, ahogy a másik VT is fogalmazott a bulira készülődve.
Olyan gyorsan le- pontosabban felpakoltunk, hogy magam is meglepődtem rajta. Majd hárman gyalog keltünk útra a szinte szomszédban lévő próbaterembe, hogy Zsoltiék beférjenek, de főképp, hogy ne legyünk a megengedettnél többen a verdában. Mert bár a táv nem nagy, az ördög nem alszik. Főleg a Hungária környékén, ha motoros rendőrnek van öltözve...
Nulla óra nulla perckor már cigitől bűzös gönceimet hajigáltam le magamról a konyhában, igyekezvén megkímélni a lakás többi részét ettől, az eredeti helyszínen sem kellemes szaghatástól. VT társaink jelezték, hogy szívesen rockolnának velünk máskor is, aminek részünkről sincs akadálya, de talán nem a Ciprusban kellene erre sort keríteni. Hacsak nem ígérkezik biztosan jobbnak már előre a buli. Kösz a meghívást srácok!
