2009.03.04. Budapest, After Music: AltF4, Vastrabant
Újra druszámék (az AltF4) meghívásának engedelmeskedve tologattuk a bíttet, ezúttal az Afterben. Szeretünk velük játszani. Én legalábbis biztosan. A srácok jófejek, imádják a zenénket és (talán meglepő módon) a közönségünk egy része is azonos. És annál jobb bulit, mint amikor a két zenekar is élvezi a másik zenéjét és az egybegyűltek is mindkettőt... Szóval újra jó mókának néztünk elébe.
Első körben arról volt szó, hogy mi nyitjuk az estet, hogy az egyébként születésnapi mulatságként (is) funkcionáló eseményen minél jobban az ünnepelt és az őt ünneplők körül foroghassanak az események. Persze, a helyszínen megint jött a szokásos, keverjük kicsit át a lapokat hozzáállás. Így elkezdtünk alkudozni - többen azt ígérték, hogy tíz körül tudnak lejönni szlogennel -, hogy mégis mi lehessünk a kettedikek. Ezen ígéreteket én persze erős kétellyel fogadtam, mivel korábban se nagyon jöttek be az ilyesfajta bejelentkezések, de azért sikerült - a sárcok rugalmasságának köszönhetően - megboltolulnunk a cserét.
Eredetileg kilenc körülre terveztük a kezdést, hogy az elvileg - bár menet közbeni infók szerint nem röghöz kötött - tizenegyes elcsendesedési határidőt tartani tudjuk. Persze ez - megint csak a szokásos módon - nem sikerült. Tomiéknak ugyanis sikerült kb. fél tízig húzni az időt, így kicsit aggályos volt, hogy mikor és mennyi játékidővel kerülhetünk majd színpadra. Kb. egy óra múlva az AltF4 még mindig hatalmas elánnal és belefeledkezéssel nyomta, az általám látottak közül talán leghangulatosabb koncertjét. Sajnos kénytelen voltam kicsit hangulatrontó lenni és jelezni nekik, hogy ha már meghívtak bennünket, akkor mi is szeretnénk játszani egy kicsit... (Főleg, hogy Arnie kicsit már túl is pörögte a mindig, mindenhol csúszás van és mi szívjuk meg élményt és már színpadra sem akart állni. Illetve egészen pontosan ülni...) Bocs fiúk, bocs Berni!
Szerencsére nem maradtunk el, viszont a fellobbant tűz (dac) nagyon izgalmas és elementáris erejű megoldásokat hozott ki Arnie-ból. Nem győztünk csodálkozni olyanokat ütött. Lenyűgöző és megdöbbentő volt. Mind egészen jók voltunk, de verőemberünk igencsak kitett magáért, mondhatni felfrissítette a már régebb óta játszott dalokat is. ÉLMÉNY volt. Az is, hogy egészen új arcok is feltűntek és láthatóan élvezték az előadásunkat.
Egyedül azt sajnálom, hogy két legújabb nótánkat kiforratlanságuk miatt még nem játszhattuk el. Pedig kíváncsi lettem volna a fogadtatásukra. Hamarosan!!!
Mókás volt, hogy a technika ördöge (a helyi hangtechnikus, aki az adottságokhoz képest meglepően jó hangzást kreált nekünk) távoztában azt mondta, hogy a múltkori (még triós felállású) bulink jobban egyben volt. Bár lehet, hogy félreértettem a zajban és ez volt egybébben... :)
Még a koncert előtt igen hasznos megbeszélkéseket folytattunk, melyeket újabbak követnek majd, s melyek a csapat jövője, fejlődése szempontjából igen előnyösek lehetnek. Persze itt nem kell nagy dolgokra gondolni, nem egy mágnással vagy egy nagy kiadóval beszélgettünk... Sajnos...
Egyébként készülgetnek az új dalok, remélhetőleg még az idén összeáll és felvételre kerül a lemez. Úgy tűnik, kicsit zordabb lesz, mint a Told be! Addig előzetesnek itt a Sztepperobik koncertverzióban.
