2008.02.23. Ózd, Civil Ház: Panzer Division, Morass, Bódi Rock Band

    A Bódi Rock Band meghívására látogattunk kettőnk (Lala meg én) szülővárosába, hogy leellenőrizzük a híreket mik szerint sokan kíváncsiak a mi fura fém járművünk keltette zajokra. Koccanás elvileg ezerhétszáz órakor a presszó kútnál, ahová a bkv kivételesen hatékony működése miatt mínusz tízzel érkeztem. A viszonylag kellemes idő miatt a platzról szemléltem a kút és az aranyíves amcsi gyorsétterem látogatóit. Hááát, vannak érdekes figurák, de inkább hagyjuk. Biztos nekik is megvolt a véleményük rólam. :)
Ahogy lelkesen tekintgettem egy frissen nyírt Milka közeledett lájtos bekem séróval a buksiján. Kiderült nemrég beszélt a főnökkel (Laló) és úgy vélte, hogy még el sem indultak otthonról. Emiatt hirtelen felindulásból bevettük magunkat presszóba és gigánk sörrel történő locsolására vetemedtünk. Nem kellett azonban sokat kortyolgatnunk, ahogy leültünk, szinte rögvest felbukkant a várva várt... Felcihelődtünk és kikászálódtunk "Lalóné" Barbró szép, neki új totojájához, melyben és melyen nemrég szerzett jogsiját kívánta utaztatásunk ürügyén gyakorlatoztatni. Na jó, nem a pesti törtetők között, csak a pályán ahol lazán lehet száguldozni.

    Elindultunk végre. A városi szlalomozást, meg Gyöngyöstől a Mátra, majd a Bükk szerpentinjeit Laló uralta, de a pályán Barbró nyomhatta a gázt. Mentünk is ezerrel, ahogy kell. Egyszercsak egy szép fehér kisbusz fara került eszményi közelségbe. Bájos sofőrünk meg is kérdezte:
 - Ezt most kikerüljem?
 - Gyöngyösig tolhatod is - érkezett a válasz. Persze nem toltuk.
Ahogy besötétedett, hölgyünk nehezményezte a világítás szegényességét, Laló pedig a műszerfal közepén lévő kis zöld tv-t ajánlotta támpontnak, melynek segítségével a sáv közepére lehet kalibrálni a járművet. A csíkok úgyis világítanak... Valahogy a gázolások és egyéb balesetek "kellemes" témájánál lyukadtunk ki, mely során kiderült, hogy Milu valamely igen éles eszű haverja egy család kollektív, nem kimondottan önkéntes örök vadászmezőkre történő költözését a családfa legallyazásának nevezi. Kedves.
Pályáról le, Gyöngyösre be, sofőrcsere. Detkre (gyk. ez egy település neve) beérve Lajosunk bölcsen kifejti, hogy ha ő ott diszkót nyitna, az csakis a Detken Dance nevet kaphatná. Aztán beértünk Arniefalvára, melyet Milka egyszerűen csak Krishnánának becézett. Itt a koraesti setétben megcsodáltuk a vármaradványokat. Világosban, közelebbről biztos még jobban mutatnak. Talán egyszer megcsodáljuk.

    Némi kitérő - Milán kisöccse, a kis 190 cm-es Márkó begyűjtése - után lassan befutottunk Ózdra, ahol korábbi infóimmal szemben VMK helyett Civil Ház felirat fogadott a tett színhelyén. Már kívülről is gyanús volt az épület, de bévül döbbentem rá igazán, hogy boldogult lánykoromban Argó nevű alter csapatommal már zajoltam ott egyszer. Belépve sok ifjú (10 év alatti) rock/metal pólós titánt láttunk, akik szerencsére később sem választották a korai alvást a koncertek helyett, így elmondhatjuk magunkról, hogy részt vettünk a jövő nemzedékének kulturális nevelésében.
A nép csak lassan, de azért szivárgott. A viszonylag korán, húsz óra körül kezdő, thrashes, Moby Dickes muzsikát nyomó Panzer Division végére azért viszonylag szép számmal összegyűltek a zenekedvelők, így a Morass modern rockjára már gyakorta támadt lendületes lökdösődés az első sorokban.

    Ezen az estén újra trióban kellett meghódítanunk a nagyérdeműt, mivel Dávidunk felturbózott családi izgalmi állapotok és intenzív vértolulás miatt, sajnos nem tarthatott velünk. Fölöttébb kellemetlen. Főleg, hogy régen nem gyakoroltuk háromfősre a műsort... De azért nem ijedtünk meg a saját árnyékunktól (szerencsére mögénk vetült, így nem is láttuk), hanem bátran belecsaptunk a lecsóba. A nép először meglepődött kismiegymásos, összevisszának ható muzsikánkon, de ahogy beljebb keveredtünk a rokkendroll dzsungelébe egyre jobban élvezték az előadást, sikolyokkal, tapsolattal és persze intenzív testmozgással köszönték meg a talpalávaló szolgáltatását. Bájos ifjú lányok rúgták elöl a port s emelték villázva apró kacsóikat a deszkák magasában hasonlóképp vitalizáló pesti sztárzenekar felé. De nehogy azt higgye ám bárki is, hogy eztetet mi találtuk ki magunkra! A főszervező Bódi Peti mutatott így be egy kollégának az est folyamán. Igazán kedves tőle, de a jellemzés egyik fele sem igaz. Mert ugye sem sztárok - reméljük, hogy csak egyelőre ;) - nem vagyunk, sem pestiek. Igaz, hogy mind ott lakunk, de az ugye nem ugyanaz...

    A közönség lelkes, a buli jó, a lendület kitart a klasszikus rock/metalt toló Bódi Rock Band alatt is, megy a táncos mulatság. Némi ismerkedés, barátkozás és gratulációfogadás után sajnos szokásunkhoz híven viszonylag korán távozunk, ezúttal indokkal. Hazafelé ugyanis beugrunk a Schőn családhoz, megenni a fantasztikus sütik egy részét, egyesek kortyolni egy kis bort is, és legfőképpen felvenni Miluéknak egy adag elemózsiát, mely jól jön majd a hűvös Pesti lakban.

    Fura mód arra kellett rájönnöm, hogy a visszautak részletezése ismeretlen okból, de mindig rövidebbre sikerül, olykor szinte teljesen el is marad. Nos most valamelyest ezt is tudom magyarázni, ugyanis úgy alakult, hogy sütivel megtömött pocakom miatt elnyomott a hátulsó részen lévő ülésen a buzgalom, s az út egy részét bizony átaludtam. A második felében azonban viszonylag hangosan és aktívan vettem ki részem a társalgásból, talán így próbálván behozni az alvás okozta lemaradásomat. Tudom, hogy ekkor is elhangzottak vicces és komoly dolgok is de ezekre sajnos nem emlékszem... Illetve van egy aranyköpés, ami eszembe jutott, ez pedig a törköly pálinkás fokhagymás szájvíz, mely ismeretlen időben és szájból hangzott el a gépjármű belsejében.
Persze aztán vagy közben haza, ahol némi alvás és némi másnapi fejfájás is várt. De lesz ez még így se!