2009.07.11. Budapest, Szikla Klub: Vastrabant, One True Dog, Foul Geese

   Újra Szikla Klub (illetve azóta már Pogo Loco, talán már akkor is az volt, bár nekem erről nem szóltak s akkor még az új cégér sem volt kitéve), újra tetőtéri rockélmény. Ez várt ránk. Meg két angol (vagy inkább brit?) zenekar. Meg a Valláskárosultak, akik végül mégsem szálltak be ez este a közízlés megreformálásáért folytatott, soha véget nem érő harcba. Így ránk hárult az est nyitásának nehéz, de mindig becses és nem ritkán kellemes feladata.
   A Szikla pár hete nyitott újra, vagy azóta van új gazdája, vagy valami ilyesmi. Az eddigi kiskocsma fílinget, ha jól érzékeltem, rockkocsmás, pizzázós változarta cserélnék. Szorítok nekik, már csak azért is, mert normális fickók, maguk is zenészek, így eleve adott a zenészekhez, a zenekarokhoz való jó hozzáállásuk, korrektségük.
Várom, hogyan alakul a hely sorsa, ha elköszön a fesztiváloknak és kerthelyiségeknek kedvező nyári szünet és tikkasztó hőség, és beköszönt a klubszezont hozó ősz.

   Kellemesen meleg nyári este és három, nem populista zenét játszó zenekar ígért - nagy valószínűséggel - nem mindennapi szórakozást az arra tévedőknek, és/vagy a kedvükért odalátogatóknak.
Azt belépésemkor konstatáltam, hogy az angol csapatok legénysége nem akármilyen figurákból áll, és ha ehhez hozzá vettem, hogy Dávid mit írt a zenéjükről mélben ("Ezek sztem a Balaton Sound elhanyagoltabb csapatai lehetnek... Egyik betegebb mint a másik."), akkor már tudtam, hogy nem semmi élményeknek lehetünk szem- és fültanúi. Nem kellett tévednünk.

   Eredetileg arról volt szó, hogy dobon kívül minden motyót mi viszünk és azokon fog játszani a többi zenekar is. A színpadra lépve meglepve tapasztaltam, hogy a két brit csapat Prolude-om üzembehelyzése nélkül oldotta meg a beállást. Aktatáskányi (vagy inkább kisebb) erősítőcskéket mikrofonoztattak be, egyedül Laló nagyobbacska motyójáról ment valami a Geese esetében. Ha jól tévedek, akkor szinti.
Csináltunk mi is egy szandcsekket, ami közben igen hamar kiderült, hogy a dobot nem kell kihangosítani (Arnie anélkül is elég hangosan oda tud neki suhintani, de ezt párszor már írtam, szerintem) és a két gitárt is illenék halkabbra venni, ha hallani szeretnénk az éneket, és ha azt szeretnénk, hogy ne zárassák be idejekorán a helyet. Visszavettünk, ügyesen elkentünk 3-4 dalt (max 1-2-t szoktunk ilyenkor) leugrottunk sör-, igény szerint borkészletet frissíteni, a rendszeren már átfuttatottól megszabadulni és már nyomtuk is a rockot. Tökösen, keményen és az utóbbi idők bulijaitól lényegesen hangulatosabban, jobb kedéllyel. Végre sikerült újra - ha nem is 100%-osan, de úgy kb. 80%-ban - elengednem magam és rendesen, a szélrózsa minden irányába szétráznom a tetveket a fejemről. Jó buli volt. Élveztem. És úgy tűnt, a többiek is. Ez annak fényében igazán fontos, hogy úgy tűnik, érzelmi, hangulati, motivációs hullámvölgyecskében evickélünk egy ideje, a kommunikáció meg olyasféle, mint a kormányé. Ha elhangzanak is jó, okos gondolatok, valahogy nem akarnak fenn maradni a vízen, vagy megértésre, egyetértésre találni. DE igyekszünk, és hamarosan felveszünk pár új dalt!!! ;)

   Bár már fenn és elvileg összerakva várta a cucc a One True Dog-ot, valahogy mégis elég sokára lett muzsikálás a dologból. Az ő előadásuk alatt a korábban lenn ücsörgők is megemelintették - pl. nemtől függően - különböző mértékben párnázott popójukat s ennek köszönhetően, ha szellősen is, de sikerült úgy félháznyi érdeklőt összerántaniuk.Azt azonban, hogy milyen zenét játszottak, ha agyonütnének se tudnám megmondani. De ezt még talán ők se. Saját űroldalukon azt írák: other. Hát tényleg másmilyen. Még a mihez képest hozzávetőleg is. Van egy arc, aki laptop DJ fílinggel hozza az alapritmusokat, meg egyebeket (és ezt lehet szó szerint egyebeknek érteni), van egy bőgős (durván borostás, kb. 45 kg-os Iggy Pop-klón), aki rendesen betorzított hangszerét használja egyszer zajok keltésére, máskor gitárimitációra, de olykor ordenáré maszatolásra is. (Állítólag nem rég még billenytűzött, és nagy valószínűséggel foglama sincs arról, mit miért csinál a bőgőn, de jól hangzik!) Meg van egy énekes, aki eliotos szemüvegében, hegyes, majdnem szájszélig benyúló pajeszával eltévedt Elvis-imitátorra emlékeztetett és csak a legritkább esetben énekelt. Egyéb vokális és verbális jelenléttel tette hozzá a magáét a zenéhez.
Nem tirkán sikerült folkos, törzsi jellegű ritmusokat felvonultatniuk, erre jött rá aztán az időnként legalább ritmikájában passzoló basszjáték és a torokhangok egyvelege. E mellé ment a vetítés (falra, vetítővel) és a villódzó fényekben az időnként teljesen összevisszának ható ringatózások... Biztos tiszta fejjel hozzák létre kompozícióikat... Biztos... Nyitott füleknek ajánlom őket, emlékezeteset nyújtanak. Kis magyar turnén volt most a két csapat, Békéscsabán és Miskolcon is el lehett már csípni őket.

   Újabb általam hosszasnak érzett várakozás után jött, látott, majd technikai probléma miatt semmi esetre sem győztesként távozott a Foul Geese, mely saját bevallásuk szerint experimetal/industrial muzsikával igyekezett bódítani a jelenlévőket. Az előző csapat bőgőse félmeztelenül, fején egy hosszú, égre meredő kötött sapkával beült a (muffinsütő-formára emlékeztető megjelenésű) elektromos dobocska mögé, a szigetországi kolónia legifjabb, 20 év körüli tagja beállt egy a későbbiekben igen fura hangokon megszólaló szinti mögé, került egy gitáros, egy énekes és egy apró termetű, igen vékonyka, de borát egyszerre két pohárból is fogyasztó, láthatóan jó kedélyű, bohém "bácsi", aki a maga kb. 60 évével, NDK-s és műbőrhatású szandáljával, valamint klottgatyájával némiképp Pampalinit, a nagy vadászt idézte elénk. Így csaptak a húrokba és az egyebekbe. Zenéjük egyes pontjainál hamar a kakofónia szó jutott eszembe és képeződött le bennem.
Ez számomra kevésbé volt emészthető, befogadható kompozíciók láncolata, mint a kutyáké, így csak mérsékelten bántam, amikor a "dob" meghibásodása, vagy megrongálódása miatt (ez nem derült ki számomra egyértelműen) kurtán, furcsán abbamaradt a buli, és egyszercsak pakolni kezdtek.

   Még a koncertek alatt, illetve azok közötti szünetekben beszélgettem Lalóval a hogyantovábbról és pár egyéb, nem csak a zenekart érintő dologról is. Minek eredményeképpen megállapította, hogy több dolgot tudott meg rólam (pedig nem is rólam volt szó), mint az elmúlt három évben összesen. Mondtam is neki, hogy ez bizony sajnálatos módon a nem kielégítő kommunikáció eredménye. És talán még nem késő ezen változtatni, a dolgokat, azok folyását jobban átbeszélősre váltani. Egyetértettünk. Remélem, tényleg lesz érdemi elmozdulás is. Ránk férne. Valószínűleg az általános közérzetnek is jót tenne.

   Az est szomorú zárása az volt, mikor a hosszas várakozás után felbukkanó Dávid közölte velem, hogy én úgyse messze lakom, gyalog kéne hazacsoszognom. Ezzel nem is lett volna semmi bajom, ha nem az utolsó pillanatban, rá és a közös indulásra várva eltöltött hosszú idő után szembesít a helyzettel, hanem mondjuk rögtön az est elején, de legalábbis 1-2 órával korábban. Akkor úgy szervezem, tervezem az indulásomat. Azért annyira mégse poén éjjel egy után 20-25 percet sétálni a Köki környékén. Naná, hogy le is szólított egy hajléktalan külsejű fickó.

 - Főnök! Főnök!
 - Igen?!
 - Jó estét, XY vagyok, ma van a szülinapom és szeretnék nagyon csúnyán beb...ni, tudna segíteni pár forinttal.
 - Ne haragudj, koncertről jövök, kevesen voltak, egy forint gázsit se kaptunk, sajnos nem tudok segíteni, de azért boldog szülinapot!
 - Kösz, viszlát!
 - Helló!

Még indulás előtt az angolszász kollégák bőszen dícsértek bennünket, energiánkat, dinamizmusunkat, kaptak is CD-t az útra, hagy szokják a parasztrokkot! Hasonlón becses és dícsérő szavakat kaptunk Vaktöltény Sanyától is, így hajlamos vagyok azt hinni, hogy talán tényleg jók voltunk... ;)
Mindenkinek kösz mindent és viszlát!