2007. 10.12., Kecskemét, Kilele: Septicmen, Vastrabant, Fürgerókalábak
Eredetileg 3-ra beszéltük meg a találkozót, mert, hogy ugye mégse kellene elkésnünk, (félig matinébuli, 8-kor kezdés, 6-ra illene ott lenni,) meg nem is a szomszédba megyünk. Aztán valószínűleg mindenkiben tudatosult, hogy Kecskemét és az a 80 km talán mégsem a világvége, így fél négyre módosult a randi. Szokásomhoz híven késtem pár percet, de így is csájníz árusok és különböző csinosságú menyecskék vonulást kellett csodálnom huszonpercen át mire befutott Vanessa (ő a buszocskánk). Beraktuk a elektronikát és irány Arnie, hogy a bőrök is útra kelhessenek.
Nem volt egyszerű a feladat, Arnie összegyűjtése sem, de a városból kijutás még kevésbé, lévén péntek délután (mindenki megy valahová, vígan pöfékelve, lehetőleg egyedül szorongva autójában)...
Elértük végre az autópálya hőn áhított aszfaltját és aggódva hallgattuk Vanessa nem szokványos zörejeit, melyek vélhetően a felfüggesztésből indultak zavarkeltő útjukra.
Az út mondhatni eseménytelenül telt, eltekintve a rengeteg elmebetegségtől, melyet kedélyesen összehordtunk négyesben (van ugye Laló, aki gitáron bazsevál és kajabál, Arnie, aki a csapat verőembere, Lau, aki basszul és vonyít és mellesleg én vagyok, valamint a hivatalos ród avagy stáb Milu).
Már majdnem benn voltunk Kecskemét szitiben és láttunk is párat gyönyörű magenta plakátunkból, amikor FürgeBalu hívott, hogy késnek és jó lenne, ha érkeztükre rendbe raknánk és felszerelnénk a színpadot. Viszonylag könnyen megleltük a helyet, picike ajtócska egy picike lépcsőcske aljában, melyből egy szintén nem túl nagy pinece tárult fel a maga keskeny, de nem túl hosszú, viszont erősen boltíves, és kellemesen hangulatos mivoltában. A színpadocska leginkább dobogó volt. Alacsony, keskeny és nem túl mély, így hárman még viszonylag kényelmesen elfértünk rajta de a többszereplős előadások miatt már aggódtam pöppet.
Bémutatkoztunk a főnöknek, megcsodáltuk a pultos léányt és elkezdtük a hurcolkodást és a doberdő felállítását. Ez utóbbit Milu és Arnie művelte, ezalatt én lelkesen söröt vásároltam mindőnknek. Magamnak Anti bácsi legsetétebb nektárjából egy kriglivel, a többieknek meg a velágosból, igény szerint. A szeptikusok (Septicmen legénység) bár 7-re ígérték magukat, sikerült is 8 előtt pár perccel beesniük. Gyorsan felkúsztak a világot jelentő deszkákra, csináltak egy gyors beállást, aztán mégsem kezdtek rögvest a muzsikálásba. Paráztunk picit a csúszás miatt, ugyanis 23 órakor abba kellett fejezni a zajzást. Aztán Gyusziék mégis a húrok közé csaptak és nagyjából bő félórában lethrashelték a jelenlévők fejét. Bár új a dobos (két próba és kb. egy hónap van mögötte a bandában) és talán picit érződött is, hogy biztonsági játékot játszik, abszolút összeszokottnak tűnt a csapat.
Aztán jöttünk mi. Szétfúttuk a dobhártyákat, - aki volt már VT koncerten, tudja miről van szó, - majd szétcsaptuk a lecsót a lábosban, átmozgattuk a jelenlévők egy részének enervált végtagjait, valamiféle táncra ösztökélve őket, és megmozgattuk picit a arc- (mosoly) és rekeszizmokat is.
Az est folyamán elfogyasztott nem sok sörök és bertus a majdnem átvirrasztott éj miatti fáradsággal keveredve meghozta a már említett antiszájzáramat, azaz verbálisan kényszerszórakoztattam útitársaimat. :)
A hazaút kicsit kalandosabbra sikerült, úgy gondoltuk ugyanis, hogy jobb nekünk minél többet menni a ótópályán, mert az gyors, még akkor is, ha mi nem is oly rettenetesen. Ezért a Kecskeméthez legközelebb lévő felhajtón szerettük volna birtokba venni a szupersztrádát. Ez sajna nem jöhetett össze mivel egy mikrobusz szépen felvillanyozva és kitáblázva elállta az utat. Megkérdeztük a benne posztoló elvtársat vagy polgártársat (a setétben nem lehett kivenni, hogy milyen színű, bár a buszon narancsszínben villogtak a lámpák, ha ez jelent valamit...), hogy ugyanmár, akkor mikor és hol lehet mégis Pest felé... Jól útbaigazított bennünket és rövidesen láttuk, hogy Földvár (dél) felé visz utunk, az autópálya pediglen kikerült a látókörünkből... Szopacs.
Vissza a városba, és vissza a már odafelé bevállt útvonalra. Amelyen hamarosan dugámba és álomba dőltem, nyugtot hagyva így lankadni látszó és a kerülő miatt némiképp ingerült útitársaimnak.
No, azért nem úszták meg ilyen könnyen! Székes fővárosunk (Bp.) határában felriadtam szendergésemből és újra elkezdtem ontani magamból a többnyire nem igazán fontos információt. :)
Aztán a városban hozzámhoz vezető út megtalálása egy számomra nem teljesen ismerős terepen némiképp belém folytotta a szót, aminek mindenki kedvesen örvendezett.
Hazaérvén a drágám botor módon félálomban megkérdezte, hogy miújság, majd alig győzte visszatömni belém az áradó élmény- és bötűözönt.
Reggelre (majdnem dél) kialudtam lelkesedésemet és már szófukaron meséltem az eseményeket, de a gondolat, hogy le kéne írnom, csak nem akart békén hagyni.
Az édes csintalanságok, az apró részletek sajnos az idő homályába vésznek, így még a következő napi hajósi témák is uncsik lesznek majd, de a továbbiakban igyekszem naprakész és izgalas lenni.
Amennyire tudok. :)
A szófosás kezdete avagy kicsi lukban kicsi koncert
2007.10.18. 16:13 Samu (VT)
3 komment
Címkék: zene utazás rock koncert beszámoló metal élmény show kaland vastrabant fürgerókalábak rocknroll
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vastrabanttolas.blog.hu/api/trackback/id/tr10200314
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ródlány 2007.10.19. 15:17:54
Legyen olyan, hogy mindig lássuk, hol van a Vastrabi, mert olyan nehéz követni, hogy az ország melyik szegletébe mehetünk csápolni!puszika
ródlány 2007.10.19. 15:18:54
meg ezt a kuponkódot iktassátok ki a kommentelésből!
Samu (VT) · http://vastrabant.hu 2007.10.19. 15:22:19
A csáplási helyszínek a honlapunkon (www.vastrabant.hu) vannak fenn. Ott tessen keresgélni! :)
