2008.08.29. Arló, XIV. Tóparti Rock Party

   Vízparti mulatságra (Fürgyé le és rokk!) vonultunk, szórakoztatni az egybegyűlteket, immár harmadik alkalommal. Lelépés melóból, indulás négykor Pöstről. Dávidék (Ótó + Móni + Arnie + Judit + Hannácska) plusz tízzel futtak be a randihelyre, becsapódtunk Miluval és indult is a Világjárás a kertek alatt fedőnevű akció. Persze rendesen eltévedtünk. Illetve azt tudtuk, hol vagyunk, csak a közlekedési szabályok (magyarul KRESZ) hosszú időn és távon keresztül nem tették lehetővé, hogy arra forduljunk, amerre szeretnénk. Plusz harminc. Az ismerd meg fővárosodat mozgalom ideje és az út többi része alatt én Arnie szejejmével a csaknem kétéves Hanival ismerkedtem, barátkoztam, és az ő anyukájával Judittal beszélgettem a gyermekvállalás szépségeiről, bájos terhes- és gyermeksztorikról.
Repesztettünk a pályán, nyolcvannal, mint a sánta gepárd, a szükségtelen vízforralás vészes lehetőségétől tartva. Aztán Mátrába be: zitty, zötty, sitty, sutty, kinyer, kanyar... Krisnánán huncut Hannát és szüleit kitettük (No para! Másik mobillal [nem telefon] követtek bennünket!) és folytattuk tovább utunkat Arló felé. De az élet nem egyszerű, közlekedni meg főleg nem az, pláne, ha Milu a navigátor. Csináltunk egy jópofa hurkot, így sikerült Sirokot kétszer is megnéznünk. Szép a vár. :)

   Persze nem adtuk fel. Nem vagyunk mi olyanok! B.nádasdon még a Schőn családhoz be kellett volna ugranunk. Legalábbis Milupa és a család szerette volna. Laló hívott, hogy húszpercet csúszik a műsor, ezért megnyugodtunk, így Mr. Schőn kapott némi időt a családlátogatásra. Mi meg cserébe nagyon finom sütit kaptunk. KÖSZI, KÖSZI!!!
A gyors vizit után száguldottunk tovább a tett színhelyére (vagy helyszínére?). A tervezett hét helyett kb. nyolcra sikerült befutnunk, akkor, amikor épp kezdenünk kellett volna. Hivatalosan. Még szerencse, hogy a Bódi Rock Band akkor még lelkesen gyűrte a rockot. A placcon hamar összefutottam Macsyval, aki a Vírusban nyűvi a húrokat, és gyorsan megbeszéltük a későbbi együttivás szükségességének mivoltát. Színpadra (nagysietve) fel, húrokba bele. A műsorban negyedik dalnak egy új, eccer-kéccer jáccott opusz a Pillangó volt beillesztve, amit korainak (mármint a sorban) és rossz előjelnek véltem. Mint utóbb kiderült nem véletlenül. Addig voltunk jók. Aztán elkezdtünk szétszóródni mint vetőmag (vagy pollen) a szélben. És ez a kis káoszszerűség aztán végig ki is tartott. Sajnos. Talán most játszottunk legrosszabbul a csapat történetében. Ez szerencsére a népek nagyobb részének valószínűleg fel sem tűnt, de ha mégis, láthatólag a legkevésbé sem zavart senkit abban, hogy jól érezze magát, ropja a táncot s velünk üvöltse (vagy legalábbis megpróbálja velünk üvölteni) a szövegeket. Vagy bármit csak üvölhessünk. Ez is szép a rock zenében. Akár terapikus célzattal is lehet jó hangosan, faszákat üvölteni. :)

   Aki meg elvonult, otthagyott bennünket, az valószínűleg nem alkalmi indiszponáltságunk miatt tette azt, egyszerűen nem tudott mit kezdeni a zenénkkel. Ezt pedig már megszoktuk, mindig akadnak ilyenek is. Mindenkinek nem tecchet a VT, mer' há', ugye mésse popzene!
De tanulság, ha nem is újdonság, hogy érdemes időben érkezni, hogy legyen idő aklimatematizálódani meg ráhangolódani a helyszínre, a produkcióra és egymásra is...

   Szóval dícsértek bennünket. Szerencsére. (Érdekes, hogy ritkán áll az ember elé bárki azzal, hogy Figyejjé mán öreg, abba kéne hagynotok ezt vackot, mer' ultragáz... Pedig soxor, sokak elé oda kellene, kellett volna már. Reméljük nem tartozunk közéjük!) Mi pedig szerényen és somolyogva fogadtuk a gratulációkat. Egyedül Macsy mondta azt, tekintélyes méretű bólyaként imbolyogva a rockerek tengerében, hogy

 - Bazme' k..va szar, amit játszotok!
 - Ez van barátom, mindenkinek nem tetszhet! - mosolyogtam.

Annak azért örültem, hogy csapata másik gitárosa sokkal pozitívabban nyilatkozott. Újra adtunk interjút a Hangonyi TV-nek, ezúttal Dávid és Lajos fürödhetett reflektorfényben. (Már, ha a tóparti lámpa halvány fénye annak nevezhető...)

   Sógornőm, Edina többször is hívott telefonon, legutolsó alkalommal már a kemping kapujából - épp egy aszú törköly lehörpintésekor -, hogy csevegjünk kicsit. Édes volt és csinos. Szülinapozni indultak az igen tehetséges és mosolygós barátnőjével. Nevetgéltünk kicsit, csókoltattam a családot (verbálisan) majd elváltunk.
Belehallgattam a Vortex nevű Megadeth tribute csapatba, mely egészen jól nyomta (csak vmiért nem a kedvenc dalaimat), egyedül az éneklős-bőgős hangja hagyott kívánnivalót maga után. Mondhatni nyomokban sem emlékeztetett Mustain bácsiéra, amire nehéz is, de azért kicsit nem ártana...
Amit nagyon vártam keltett jóhírük miatt, az a Helldorado volt. Ők fasza glam és hard rock slágereket nyomnak egészen jól, de közel sem olyan meggyőzően mint ahogy vártam. Főleg a megjelenésük nem az igazi. Túlságosan eklektikus, egyedül az énekes volt igazi glam figura. Nagy kedvenceimet tolták pl. Skid Row: Slave To Grind, Mötley Crüe: Dr. Feelgood, Twisted Sister: We're Not Gonna Take It, de volt Poison és GNR is, úgyhogy nyomtuk a pogót, meg a headbanget erősen. Jó mulatság volt, de se a hangzás, se az énekes alighallhatósága nem tette fergeteges zenei élménnyé a műsort. Kár. Az mindenesetre biztos, hogy olyan izomlázam lett az egetrengető ugrabugrálástól, hogy még három nap múlva is sajgott a derekam.

   A két feldolgozáscsapat között jókat dumáltam és röhögtem Mónival, meg WC-re rohantamban (mert három pálinka és pár sör után már muszáj futkározni a setétben) sikerült fennakadnom, pontosabban átesnem egy kifeszített, de teljesen láthatatlan madzagban. Annak a helye is sajgott pár napig az alhasamon. (Na, ezt hogyan magyarázzam az asszonynak???) Helldorado után valahogy sikerült összeguberálnunk magunkat és útra kelnünk. Egy darabig Miluval vidáman szóval tartottuk a négy főre csökkent csapatot, aztán eccercsak arra ébredtem, hogy máris Pesten vagyunk és Milánunknak ki kell szállania. Na jó, előtte tört nekem egy darabot a sütiből, sőt Dávidéknak is hagyott. Még próbán is felemlegettük, milyen finom volt. Áldott gyermek... Kinek áldott az anyja, aki a sütést kiötlötte s véghez vitte.

   Nagyjából épen és egészségesen landoltam otthon. Csak másnap bukkantak fel a fájó pontok. De így is visszamegyünk, ha lehet. Akár egy igazi ottalvós, fergeteges, széthullós, beájulós parti esélye is felmerült. Jó kis buli van Arlóban. Jövőre ne hagyjátok ki!