2008.07.19. Budapest, Gödör Klub: Vastrabant, Peet, The Pills

   Első Gödörbéli megmutatkozásunkra készültünk, kicsit aggódva amiatt, hogy a Gödör közönsége nincs teljesen hozzá szokva a mi zenénkhez és persze amiatt is, hogy a 21 órai kezdés ránvonatkozó 23 órai vetülete kínos néptelenséget jelent majd számunkra e késői hétfői estén.
Igyekeztem reklámozni a bulit (szerencsére nem csak én), sajnos a The Pills nevét valahonnan (talán a Gödör honlapjáról) The Pitnek sikerült megtudnom s így is terjesztettem a hírt, ami azért muris, mert a plakátokon jól szerepelt a nevük. Ezúton is bocs hölgyem s urak.

   Nyolcas érkezés volt megbeszélve, sikeresen le is cuccoltunk, aztán hamarosan megérkezett Menyus barátom, akivel anno együtt bandáztunk. Bandival a jelenlegi basszerével kiegészülve verbálisan világmegváltottunk és persze bámultuk az elképesztő mennyiségű és minőségű (bár rettenetesen, sőt mondhatni szemtelenül fiatal) felhozatalt. Nekem ez volt az első Gödörbéli látogatásom, így minden az újdonság varázsát gyakorolta rám. A hely, színpad, a technika, a WC-k, a már említett felhozatal, és a közösség internacionalitásának valós végtelensége. Erre a legjobb példa, hogy a buli után, azt végigmulató két norvég lánnyal és egy német sráccal bonyolódtam, némi pantomimet sem nélkülöző, jól elhúzódó kommunikációs időtöltésbe.

   A The Pills nyitotta az estet. Nem mondhatnám, hogy pontosan. Értem én, hogy a Gödörben elég szabadon lehet húzni, vonni a műsort kora hajnalig, de azért mégsem illik, túlzásokba esni. Ha jól emlékszem, kb. félórás csúszással kezdtek, ami nem lett volna még tragikus, ha mondjuk egy vagy két dalt lecsippentenek repertoárjukból s redukálják a dolgot. De ehelyett a (tudomásom szerint megbeszélt) 45 perc helyett, kb. egy órát játszottak. Igaz ráadásokkal, melyet a hálás közönség sajtolt ki belőlük, de azt hiszem, hogy vannak, helyzetek, amikor meg kell tanulni nemet mondani. Vagy a rövidített műsor végére a nagy közönségigény miatt visszakerülhet a kihagyott 1-2 opusz. Tudjuk, hogy gyakran nem hálás elsőként játszani, mert addigra vagy van már közönség vagy nincs, de a Gödröt már 8-kor is (sztem egész nap) jócskán belakta a nép. Mindegy. A lényeg, hogy nem illik a később (főleg az utoljára) játszókkal kibabrálni. Maximum a beleegyezésükkel. (Esertleg egy szervező, programfelelős, színpadmester tarthatná még kézben az eseményeket...)
   Amúgy a zene érdekes volt, bár abszolút nem olyan, amilyet én magamtól hallgatni szoktam. Egy bájos, és csinos, szőke hölgyemény énekelt és ringatózott, de volt dobolás, és gitározás is, meg egy kompúteres bácsi, aki mindenféle színeket próbált vinni a muzsikába. Amennyire nekem lejött, ilyen groove lapú, digiális ritmusokkal és effektekkel telepakolt pop/rock dolgot szeretnének játszani. Ami viszont nagyon hiányzott füleimnek az a basszus. Basszus nélkül, pedig csak valami igen kiherélt dologot lehet összehozni. Szerintem. Főleg groove-ot nehéz. De az is megeshet, hogy a laptop/notebook kellett volna, hogy hozza a mélyeket, csak azok valamiért nem jöttek...

   Valamikor ezidőtájt volt, hogy összeverődött a csapat plusz mág pár ember a korábban Menyáékkal létre hozott triumvirátus körül. Bemutatták nekünk Pirost is, aki ilyen szervező, menedzser, zenész, örökmozgó.
A Peet-ből, mely a volt Kispálo doboss Csülök aktuális bandája, sajnos nem sokat hallottam a túl jó hangszigetelés miatt. Csak a mellékhelyiség látogatásakor jutottak el hozzám foszlányok, melyekből modern, rockos muzsika jelenlétére következtettem. Őkm is nyomtak egy ráadást (a közönség szeretetét élvezni kell), majd megkaptuk a magunkét, mi is sarokba állhattunk. Ott van ugyanis a színpad, ha valaki nem tudná. Én se rég tudom.
   Szóval felmentünk és játszottunk. Sokat. És szerencsére helyszűkében sem voltunk. Voltam. Beizegtem, bemozogtam a platzot. És Dávid is elég aktív volt. Lajos hozta a szokásos, bólogatós formáját. Faszán és energikusan nyomtuk. A nép, a nagyszerű és igen vegyes összetételű nép pedig alant rúgta a port, tapsolt és hejehujázott a dalok között. A két dal híján mindent elnyomtunk, amink van. Nem sajnáltuk. Jól szóltunk kifelé és a befelé is. Élmény volt játszani.