Nemzetközi vetélkedő húszas döntőjének első felvonására volt jelenésünk eme nevezetes napon, egy koradélutáni órában. Egészen pontosan 13:30-ra.
Egykor szedett össze Dávid és Arnie. Én meg egész nap próbáltam magamat. Mármint összeszedni. Csúfos kór ütötte fel fejét emésztőrendszerem tárnáiban. Hasmenés a neve. Óráként vált úti célommá a lakás legkisebb helyisége, melybe állítólag még a király is gyalog jár. Már, ha nálunk lakik, vagy hozzánk kényszerül dolgát végezni.
Legalább duplán megviselt az élmény. Mert egyrészt ugye csikargatta a gyomromat és csavargatta a beleimet, másrészt meg nem az óránkénti ürítésre és tisztára törlésre van kondicionálva a kijáratom... szóval kínos volt. De az igazán kínos az volt, amikor belegondoltam, hogy mi lesz, ha a színpadon fogom összerakkendrollozni magam. Na az lehet ám a közösségi élmény.
Valamelyest csendesedett a mélytenger háborgása (csak a morajlás sejtette, hogy mi jöhet még), ezért viszonylag nyugodt szívvel indultam útnak. Csapódtam a már nevezettekhez és nyomultunk Budára. Út közben kortyintottam a Szegeden kapott ágyas-mézes páleszből, hátha az jótékonyan hat belsőmre... Hatott.
A hajó közvetlen közele nem tágas parkolóiról híres, így fent próbáltunk találni helyet, ahol otthagyhatjuk a verdát. Érdekes véletlen, hogy ahogy bekarultunk, Lalót leltük Vanessában történő molyolása közben. Az autó még telve volt az előző éjjelről maradt, Szegeden használt cuccokkal. Összeguberáltuk magunkat, és át/levonszoltuk magunkat a horgonyt vetett vízi járműre. Harmincra kellett volna érkeznünk, négy percet késtünk. Közölték, hogy már megvolt a sorsolás és negyedikek leszünk. Na - gondoltam - itt aztán nem lesz csúszkálás meg ilyesmi. Tévedtem. Gyorsan leadtuk a drótot a cimbiknek, ismiknek, hogy tudják négyig szinte ráérnek befutni.
Mint már jeleztem, csalódnom kellett. Már az első fellépő félórás csúszással támadta meg a hallójáratokat, amit hajlamos voltam zokon venni és igen baljós előjelnek tekinteni. Ők voltak a Napokon. Fúziós, jól hangszerelt rockot nyomtak fuvolával, extra ütőssel, szerintem elég feszesen. Aztán jött a Kiabátor. Három ifjú titán, akik elképesztő összeszedetten nyomták grúvos, modern rock muzsikájukat. A dobos nagyon állatul verte. És ez épp úgy igaz lendületes mozgására, mint pontos, változatos témáira. Két apróság volt, ami szerintem hamar és gyorsan javítható. Az egyik, hogy szerintem túlságosan maguknak, egymásnak játszottak (lehet, hogy kissé meg is voltak illetődve), a másik pedig az, hogy a gitáros nem keveset énekelt a mikrofon mellé. Egy attraktív, jó torkú énekessel bárhol hengerelnének! Utánuk Everlong következett, melyet a bekksztédzsből szinte egyáltalán nem lehetett hallani, ezért nem nagyon tudom, milyenek voltak.
És jöttünk mi. Hanyagul, de jól öltözötten. Szokásunkhoz híven pillanatok alatt beálltunk, amit meg is dicsért a konferanciaember. Kár, hogy ő nem szavazhatott. A gyors szaundcsekk miatt örököltünk öt perc bónusz szünetet, például folyó- és szilárd ügyek lebonyolítására. Élesben frissen elkészült, gyönyörű nyakkendőinkben kezdtük az okítást. Persze Tutival. Szerintem jó kis kezdőnóta. Rögtön bele az arcba! Volt két kötelezően választott feldogozás, a Szex Pisztolyok együttes Óvjad mán meg! című klasszikusa és a Don't Worry Be Happy. Ez utóbbival zártuk programunkat, ízes rakabili köntösbe öltöztetve. Mint legtöbbször, most is megvoltak a tátott szájak és az arcra kiült D betűk. Megleptük, akit lehetett... Jót mókáztunk. Egy vetélkedőn, ahol mindenki véresen komolyan vett mindent.
Utánunk a Dystopia következett. Ők halálmetálként éltek tudatomban, így némiképp megleptek, amikor tiszta énekes (tiszta Hedfield), lassan, szinte doomosan vánszorgó metallal szakítottak. Sajnos nem láttam őket végig, tárgyalni valóm volt a megjelent barátokkal, ösmerősökkel. Láttam még keveset a Face Melters-ből és a The pfl-ből is. Utóbbi dallamos, szkétes punkos nótákkal repesztettek. Gondolom, csak véletlen lehet, hogy a Bad Religion előtt fogják izgatni a deszkásokat. A többiekről így vagy úgy de lemaradtam. Muris volt a bejáratnál látni, ahogy mélyen tisztelt kollégák töltögették ki el nem kelt jegyeiket...
Fáradtságom nyomasztóvá válása és az emésztési vihar visszatérésének előszelei miatt nem vártam meg az utolsó két zenekart és az eredményhirdetést sem. Csak sms-ben kaptam a hírt Lalótól, hogy a Kiabátor nyert és egy megjegyezhetetlen angol nevű banda lett a második. Ez utóbbi a Dystopia.
|
Szóval az ifjú Kiabátorok mennek Bécsbe az európai középdöntőre (Gratulálunk és szurkolunk nekik!), a Dystopia meg lehetőséget kap, hogy eddig elkövetett sok koncertjét BPRNR-es bulikkal gyarapítsa. Ilyesmit mi se bánnánk...
Szép számok vannak a táblázatban, nem? Nézegettem őket és halálosan nem értettem az egészet. Azt még csak-csak, hogy hogy lesz valakinek nulla pontja, de hogy 0,85 hogy jön össze, na azt végképp nem. Van ugye az a szabály, hogy a zsűri szavazatai 25%-os, a közönségszavazatok 50%-os, a zenekarok egymásra leadott voksai pedig 25%-os arányban számítanak a pontosztozkodásban. Mivel nem tudjuk, hogy a zsűri hány csapatra voksolt, milyen szisztéma szerint és milyen súlyozással, ezt az oszlopot akár fixnek is tekinthetnénk. De nem tesszük.
Van ugyebár egy másik szabály is, miszerint a vidéki (Pest megyén kívüli) zenekarokra leadott közönségszavazatok másfeles szorzóval kerülnek beszámításra. Mivel alapjában (az új énekes kivételével) mi sem pestiek, hanem sokkal inkább vidékiek (BAZ és Heves megyeiek) vagyunk, csak a VT alakult már itten, nézzünk egy olyan számítást, ahol mi is megkapjuk az extra szorzót, azaz 56 helyett 84 közönségpontunk van: 4. hely! Hejjj!
|
Most nézzünk egy olyan táblázatot, ahol az eredetileg meghirdetettnek megfelelően a folyton változó összetételű (volt egy változat a verseny kiírásakor, egy másik a honlapon a hangverseny napján, egy harmadik pedig a helyszínen bemutatáskor) zsűri pontjai számítanak 50%-ban és a közönségé 25%-ban. Azt sosem fogjuk megtudni, hogy mitől és hogyan ilyen elképesztő a szórás a letöbb és a legkevesebb pontot gyűjtöttek között. Látható, hogy így is szép a pontok megoszlása, de 5. helyünk megkérdőjelezhetetlen.
|
Ha csak a zsűri értékelését nézzük (természetesen a hivatalos végeredmény alapján) akkor a 6. helyen vagyunk, ha csak a közönségét, akkor szintén, míg, ha csak a csapatok egymásra leadott szavazatait, akkor a megosztott második helyezés a miénk.
|
|
|
Úgy tűnik, kollégáink többre tartanak bennünket, mint a zsűri vagy a közönség. Bár ez utóbbit kénytelenek vagyunk elfogultsággal vádolni, ugyanis mindenki hozott anyagból (rokon, barát, ismerős) gazdálkodott. El nem kötelezett, utcáról beeső érdeklődő nem hiszem, hogy sok volt. Ha volt egyáltalán. Feltételezhető (valószínűleg nem alaptalanul) az is, hogy a két szegedi zenekar (Kiabátor, Dystopia) közönsége, ha másért nem, lokálpatriotizmusból kifolyólag megtisztelte atyafiait második szavazatával. Minden nézőnek két zenekarra kellett ugyanis voksolnia a belépőjegy hátoldalán elhelyezett két-két egymást keresztező vonallal, azaz kereszttel vagy ikszszel.
Arra is gondoltam(tunk), hogy a zsűri talán azért nem adott nekünk sok pontot, mert nekünk ugye már van megjelent lemezünk (ez az egyik díj), kimondottan fiatalnak sem lehet bennünket nevezni (bőven túl vagyunk már a 18-on!), tehát a jövő már inkább mögöttünk, mint előttünk áll. És talán azt is gondolják, gondolhatják, hogy mi majd megoldjuk önerőből azokat a dolgokat, amikben segíthetnének a nyeremények. Örülnék, ha így lenne, de sajnos egyelőre nem úgy tűnik...
Jól eljátszadoztam a számokkal, ugye? Ilyenek ezek a számok...
Ha kiderül valami a zsűri pontszámítási módszeréről, azonnal megosztom! Share!
De addig is jön majd Győr és Szeged!
