2009.01.19. Budapest, Gödör Klub - Anonym Project, SZER, Vastrabant
Újra Gödör. Melyet a kellemes, sőt nyugodtan mondhatjuk forró fogadtatású nyári buli után kissé kétkedve, de bizakodva vártunk. A szervezés hozott izgalmakat. Volt fixálás, tévedésből lemondás, újra fixálás, aggódás reklámokban nem szereplés miatt, de tető alá került a buli, melyre tulajdonképpen az Anonym Porject hívott meg minket. Az odaút nem hosszú, de izgalmas, ha Arnie nem emlékszik, arra hogy Dávid tájékoztatta volna, hogy hatra megy érte, vagy ha Dávid véletlenül tényleg elfelejtett szólni neki, így előbb engem gyűjtöttek össze - mivel, kivételesen nálam volt az erősítőm, nem a próbateremben -, aztán mentünk dobért és a verőemberért. Majd a próbaterembe, ahol kipróbáltuk a motyómat összerakva, lévén, hogy a láda kölcsön volt adva, s az akkori szerelése óta nem hallottam szólni. Szerencsére működött, így nem kellett más zenekart mozgósítani, hogy pótolja. Egy ily rövid út - Kőbányáról az Erzsébet térre - eseménytelen is lehetne, de ez nem volt az. Muszáj valaminek történnie. Még unatkoznánk a végén. Vagy már az elején. A Gödör autóval elég neccesen, vagy viccesen megközelíthető hely. Kisbusszal csak egy irányból tudtuk megközelíteni, ami azt jelentette, hogy az útról ráfordulunk a zebrára, majd arról a díszkővel lerakott térre, hogy 100-150 méter után a lépcsőn hurcolhassuk le a szép nagy ládikákat és a dobokat. Épp a zebrára fordultunk volna rá, amikor szembe találtuk magunkat egy morcos arcú apukával és a babakocsijával, és nagyon nem állt szándékukban félre állni. Ezt az apuka szóvá is tette, bár magázva, de talán nem a legfinomabb hangnemben. Természetesen próbáltuk tudatni vele, hogy belátjuk igazát és nem jókedvünkben akarunk behajtani, hanem kényszerből, ezt nem nagyon akarta elfogadni, mondván, hogy a díszkövet már így is összegányolták az autók - közülünk valaki szerint a deszkások segítségével. Volt némi egymás mellett elbeszélős szópárbaj, mely egy tőlünk elhangzó "Nagyon rendes vagy, köszi!" mondattal és a fickó nyújtott középsőujjas lendítésével végződött. A többiek kicsit zsörtölődtek az értelmiségi értetlenségén. Próbáltam nyugtatgatni őket, hogy azért lássuk be, hogy igaza volt, még akkor is, ha a Gödör - ki tudja ki hibájából - igen rosszul megközelíthető is. Nem szeretem az ilyen inzultusokat. Főleg, hogy könnyen el tudom képzelni magam a fickó helyében, ugyanis magam is eléggé ki tudok borulni az önző és gátlástalan autósoktól.
(Januári) hétfő lévén mindhárom csapatban volt némi félsz a dolgok várható alakulása miatt, ezért volt némi mentális és verbális ökölharc a pozíciókért, hogy ki mikor és hányadiknak játsszon. Az elég egyértelmű volt, hogy az Anonym Project lesz az első, hogy viszonylag időben tudjanak M.óvárra hazaindulni, így a második helyért folyt a küzdelem. Na jó, nem volt igazi küzdelem. Kicsit mi is szerettünk volna másodikok lenni - tartva attól, hogy jó magyar szokás szerint minden csúszik és igen későn kerül a harmadikra a sor -, de a SZER talán nálunk is jobban, kilences kezdéssel csábították ugyanis cimboráikat. Lett végül szigorú időbeosztás és nekünk (a harmadiknak) garantált fél tizenegyes kezdés, amit nagyjából sikerült is tartanunk.
Először az Anonym Project triója nyomta el kissé kispálos alterock muzsikáját, melyet most a múltkorinál (arról a buliról még nem írtam, de fogok) jobban figyelemmel kísértem és élveztem már csak amiatt is, hogy többnyire értettem a szövegeket is.
Energikusan és jól játszottak, picit folkos felhangjaik és a gitárszintis prüntyögések jól színezték a zenét, meg jófejek is. Az egyik dalban aztat éneklik, hogy "allesz pozitív" (fonetikusan). A koncert végén meg is kérdeztem tőlük, hogy ez dajcse verzió: Alles positive vagy magyar folklór változat: a' lesz pozitív. Nem mondom, hogy rögtön értették, mit akarok, de sikerült mosolygásra késztetni őket. :)
Következett a SZER (Szabad Európa Rádió), akiknek nem rég jelent meg a lemezük, mely a honlapjukról letölthető, s akiket még boldogult vidéki lány koromból, a kétezeres évek legelejéről ismergetek már. Akkoriban létező, Argó nevű bandámmal nyomultunk velük valahol egyszer, vagy talán kétszer. Ők ugyanazt a nyugis alter muzsikát, mint anno. Egyfajta modren bítnek is nevezhetnénk, és ahogy elnéztem, a felállsuk sem sokat változott. Bár ebben nem lehetek biztos. Mindkét banda előtt összegyűlt pár ember és ringatózott viszonylag nyugis előadásukra. Menet közben egy-két asztal megürülni, majd újra elfoglalódni látszott, így kellemes meglepetésünkre lehet, hogy többen voltak a mi kezdésünkkor, mint amikor a SZER kezdett. De ez megint csak egy tipp.
Szóval jöttünk mi. Megint hangosan és energikusan. Meg persze változatosan is. Én jó szokásomhoz híven ezúttal is körbe ugráltam a színpadot, szerencsére ezúttal Lalót is sikerült bevonnom némi táncmulatságba. Igyekeztünk jól szórakozni és jól szórakoztatni. Szerintem (és a visszajelzések szerint) sikerült. Egészen jól nyomtuk. Még önmagunkhoz képest is. Jó buli volt. Kár, hogy az egyik fránya ugrásnál (pontosabban az érkezésnél) sikerült megrántanom a térdemet, ami azóta is kínoz, így kénytelen leszek szaksegítésget igánybe venni. Faragtatok fából gömbcsuklót a térdem helyére. Az mégiscsak természetesebb anyag, mint a fém...
Zúztunk, szakítottunk, táncoltunnk, daloltunk és a nép velünk mulatott. Ami már csak azért is jó hír, mert egy ilyen igazi alter helyen megvan az esély a hűvösebb fogadtatásra.
A színpad előtt volt egy olyan figura, akitől mindenki besírt. Olyan mozgása és arckifejezései voltak, mintha skizo lenne és másodpercenként váltanák benne magukat a személyiségek. A buli hevében még kézállásba is megpróbált felmenni. Persze sikertelenül. Szerencsére senkit nem tört össze. Még magát sem. A buli után még maradtunk egy darabig, lehűlni, beszélgetni az eljött ismerősökkel s így távoztában még kaphattam egy grimaszt az előbb már említett lelkes fickótól, akit addigra már a barátnője támogatott.
Utólag tudtam meg, hogy tetszettünk az illetékeseknek és nálunk magasabban jegyzett kollégáknak is, így visszatértünk várható. Talán már márciusban. De addig hátha találkozunk még... valahol... valamikor...
