2008.07.19. Budapest, Filter: Vastrabant, (R)Evolution
Újra élményhalmozásban volt részünk. Először szombaton, aztán hétfőn kellett (volna?) egybegyűjtenünk és elvarázsolnunk a kényes, pesti úri népet. Előbb a Pazar dobosmentessé válása és kiesése miatt a (R)Evolution (ejtsd: revolúsön, ezt csak azért hangsúlyozom, mert aggódtam, hogy a zárójelek miatt valami cifraságot találtak ki a srácok) társaságában tettünk egy próbát.
A Filter már-már törzshelyünknek nevezhető, hiszen elég gyakran visszajárunk még úgy is, hogy a részvételi arány többnyire és sajnos előre láthatóan nem szokott túl magas lenni. Viszont valamiért mindig jó móka ott játszani. Legalábbis én élvezem.
Így, hogy a Pazar balszerencsés módon kiesett a kínálatból, nem kellett nyolckor elkezdeni a hangoskodást, gondoltuk elég lesz kilenckor, de akár a műsoridő is nőhetett volna. A lázadó ifjak korrekt időben kezdtek és végeztek, így akár egy órát is játszhattunk volna, de valahogy nem sikerült időben színpadra keverednünk...
Clapton és Gary Moore dalokkal fűszerezett műsorukban meglepően ízesen és éretten tolták saját blues-rock szerzeményeiket is. Őszintén bevallva nem gondoltam volna. Ilyen fiatalon. Nem kifejezetten divat a blues mostanság. Főleg a tizenévesek körében. Meg is jegyeztem, hogy ha most blues-t játszanak, akkor mit fognak nyomni 20-30 év múlva? Ágyat? Csajokat? Hamis pénzt?
Összeszedettek voltak. Ahogy végeztek hamar összeszedték magukat és elvonultak. Közönségük túlnyomó részével együtt. Ennyi idősen ilyen korán hazamenni szombat éjjel... Öreges, blues-os tempó... ;)
Mint már említettem, nehezen vergődtünk zöld ágra. Valahogy mindig a pultnál kötöttünk ki. Főfájdalmam enyhítésére mézes málna pálesszel nedvesítettem emésztőrendszerem. Gyorsan és hatékonyan végezte munkáját. Aztán már mi is. Felavattuk szép új, Pillangó című dalunkat. Úgy tűnt teccett. Mink szeressük. Most már. Nehezen lett belőle az ami. De lett. Bár mondhatni, itt-ott még hasonlít a eredeti verzióra... Dávid szerint olyan entellektüell lett. Az összesen háromsoros verzéjével meg az egysoros (na jó, talán kétsoros) refrénjével lehet is!!!
Úgy tűnik, hogy ha lassan is, de kezd kialakulni egy kicsi, ám lelkes hölgyekből álló rajongói csapat. Nekik ezúton is köszönet. Bár mindig minden nőnek mindenért... Na jó, nem mindenért...
A lényeg, hogy bemelegítettünk a hétfői mulatságra, amitől azt vártuk, hogy ott faszántos hangosítás és új arcok várnak majd minket...
