2009.04.17. Budapest, Szikla Klub - CsápFeszt
Mozgalmas hétvégének néztünk elébe, ami egyrészt fárasztónak, másrészt élménygazdagnak ígérkezett. Én a magam részéről minden pozitív és negatív velejárójukkal együtt kedvelem az ilyen hétvégéket. Társaság, móka, jó muzsikák, új és régi arcok, némi szesz... Röviden buli.
Okos csapatomban felmerült, hogy összeszednének engem is, vagy a szokásos helyen, vagy a próbateremnél és akkor együtt mehetnénk a helyre, de mivel az tőlünk kb. 15 percnyire van, a másik két alternatíva viszont jóval messzebb és még kerülőt is jelent, így nem éltem a lehetőséggel, egyedül vonultam le illetve fel Sziklába.
Sokzenekaros minifesztivált sikerült (szó szerint) tető alá hozni a szervezőknek, a kívülről nagyobb fajta családi háznak látszó Sziklában. A földszinten a sörölde található pulttal, kis csocsóval és 5-6 darab 4-6 személyes asztallal. Amikor odaértem épp a Fit-Fat triója nyomta (a dobok mögött a swinges ritmusokban profi Schlekivel) intrókkal tűzdelt filmzene-feldolgozásait (nekem annak tűnt, ők talán surf rock-nak hívják) egészen emészthető hangzással. Az órára és a tervezett műsorrendre tekintve azt hittem, ők már a kettővel későbbi csapat, de mint hamarosan kiderült, jó magyar szokáshoz híven több mint egy órás csúszásban volt a rendezvény. Még a Fit-Fat vége előtt befutott a csapatom, akiket velem ellentétben nem molesztált a jegyszedő, tehát ők végig pöcsét nélkül szaladoztak ki s be... Csak Mónit kapta el illetékes elvtárs nem sokkal a vég előtt, nyomott is neki gyorsan négyet, hogy ki legyen osztva a csapatra járó mennyiség.
Papíron mindenki fél órát játszhatott és tíz percet kapott átszerelésre, ami fix cucc esetén elég is kell, hogy legyen. Mert azt a pár cint illik azért felrakni ennyi idő alatt. Tulajdonképpen az a véleményem (nyünk, ahogy Dáviddal a minap próba után beszélgettük a fesztiválokat, elsősorban a tavalyi Szigetet felidézve), hogy az a zenekar, amelyik nem tud/akar 10-15 perc alatt beszerelni fesztiválon, az nem érett a dologra. Menjen haza!
A csúszás nem is a pakolásból eredt, hanem már eleve késve indult a buláj. Illetve mégis a pakolásból, de nem a csapatok közöttiből, hanem abból, hogy „kicsi” késve ért a helyszínre a cucc. A cucc, melynél nem sok jóra számítottunk (Lajos hozta is az alapját), de azért bíztunk, hátha… Nem kellett volna…
Jöttek sorban az ifjabbnál ifjabb zenekarok (na jó az elsőként említett Fit-Fat nem tartozik ebbe a kategóriába) és nyomták lendületes punkos muzsikájukat, különböző mértékű rutinnal, összeszedettséggel és persze tetszési indexszel.
Volt nagyon glamster kinézetű énekes-gitárossal és inges nyakkendős basszerrel felálló, a kicsit kaotikusra sikerült, Sham 69 dalban dobost énekeltető és vendégeket felvonultató Slipper, új, feszesen ütő dobossal, dallamos punkban utazó Pazar, kőpunkban (más néven káosz punkban) utazó durvulat A-punk, és utánunk Red, de bevallom rájuk – agymosottságom és társaimmal folytatott eszmecserék miatt – nem igazán emlékszem, pedig, ha jól emlékszem, több dalt is hallottam belőlük.
Amennyire tudom, kb. 70 fizetővendég volt, plusz a sok zenekar és azok sleppje, ezzel együtt sem láttam egyszerre 50 embernél többet a koncertteremben, és mintha az összetétel is folyamatosan változott volna a zenekarok változásával, és az idő előre haladtával.
Első körben csapolt sörrel locsoltam száraz gigámat. Illetve hosszú ideig csak szerettem volna, a csapolás ugyanis olyan lassan zajlott, hogy mire megtelt a korsó, addigra simán elfogyaszthattam volna egy üveggel valamelyik rokon nedűből. A pultnál folyamatos "lökdösődés" volt, az asztalok pedig mind foglaltak voltak, így a kettő közötti nem túl nagy placc egy részén próbáltuk elfogyasztani rendelésünket, közben megcsodálva a helyi kínálatot, úgymint Szikla Maci (3/2-es fröccs) és Tipli nevezetű alufóliás tetejű műanyagdobozos rövid ital tizenvalahány színben és ízben... Kemény dolog. A tizenpár évvel ezelőtti zacsis felesek jutnak róla eszembe. Azokat ugyanis se a fémdetektor, se a motozás (olyan mintha papírzsepi lenne a zsebedbe gyűrbve) nem mutatja ki. Az ám a munkahelyi szeszelés igazi melegágya!
Szerencsére nem kellett sokat ácsorognunk, a melletünk lévő asztalánál ülő hölgyek midőn italuk elfogyott, megunták a helyet. Vagy azt, hogy állunk fölöttük... Lehet, hogy ha elég sokáig állsz valaki (és az asztala) fölött, akkor besokall és inkább átadja a helyét? Szóval sikerült hamar asztalhoz jutnunk, amit nem is adtunk fel egészen addig, míg el nem jött a mi időnk. Közben kibeszéltük a magyar klubokban és sajna feszteken is szokásossá vált, de szerintünk nehezen elfogadható, bár a közönség által mára már megszokott csúszások és hangosítások rákfenéjét és azt, hogy milyen tisztességes mennyiségű ember is gyűlt össze ebben a falusi kocsmára emlékeztető műintézményben.
Ahogy ránk került a sor, igyekeztünk gyorsan birtokba venni a világot jelentő elmelvényt, hogy lehetőség szerint ne világosban kelljen a húrok közé csapnia az utolsóként fellépő Veszedelmes Viszonyoknak (merthogy a Válság lemondta fellépését). A dolog közel sem ment olyan könnyen, mint ahogy azt én elképzeltem. Egy kics, de nagy hangú, szépen fogalmazva handmade, csúnyábban barkácsolt basszmotyó volt felszerszámozva a színpadra, ami egyetlen hangot tudott kiadni magából. Mármint, egyetlen hangszínt. Hiába tekergettem rajta, a gitáromon és a kompresszoron bármit, alig észrevehetően sikerült számomra tetszetősebb irányba formálni a hangképet. Beletörődtem és játszani kezdtünk. Elég jó formát mutattunk egészen addig míg a kontrollok hiányába és az ebből fakadó "alig hallom magamat" érzésbe belenyugodni nem tudó Dávidnak el nem kezdett elfogyni a hangja, köszönhetően annak, hogy erőből próbálta hallhatóbbá tenni magát. Sajnos nem ment. Csak a hangja el. A műsor második fele, így nem szerintünk nem volt olyan fényes, de úgy tűnt, ezt a közönség egyáltalán nem veszi zokon. Hálás tapssal jutalmaztak minket. Köszönjük. Kár, hogy a hangzás (szerintünk, de a színpad felé egészen biztosan) nem felelt meg az elvárásainknak, s így mérsékelt komfortérzettel játszottunk, illetve kissé morogva, zsörtölődve értékeltük az est "ránk eső" részét.
A másnapi, illetve addigra már bőven aznapi győri bulinak (is) köszönhetően hamar összeguberáltuk pútyerkánkat és elvonultunk. Lemaradva így a buli többi részéről. Reméljük, az is jól sikerült s mindenki jól érezte magát egész éjjel.
19.30.-20.00. VOLGARAKÉTA
20.10.-20.40. FIT-FAT
20.50.-21.30. SLIPPER
21.30.-22.00. PAZAR
22.10.-22.40. A-PUNK
22.50.-23.20. VASTRABANT
23.30.-00.00. RED
00.10.-00.40. DEAD BY DAWN
00.50.-01.20. VESZEDELMES VISZONYOK
01.30.-02.00. VÁLSÁG
